Juhász Henrietta

Szürke fátylat borít ránk a félelem, mozdulatlan testünkben, mint a méreg, árad, pedig az ellenszer ott van a kezünkben, még akkor is, ha első mozdulatra …

Mint mikor a hideg szobából kilépve arcul csap a fülledt meleg, amiből már jól tudod, vihar készülődik, valahogy így: félig felkészülve, félig készületlen ért a …

Ez csak egy rövid helyzetkép. Nem több.

Testem, mint egy nehéz kő, nyomta az ágyat, s én már-már őt sajnáltam, nem is magamat, hogy kénytelen velem tölteni az éjszakát.

Nem időztem soká, pedig lett volna miről beszélnünk, elmondhattad volna például, hogy mikor áll helyre a világ, helyreáll-e egyáltalán.

Azon gondolkozom, vajon mindig így lesz-e, hogy csendes pillanatokban a múlton, az idealizált gyermekkoron merengünk.

Az álmot félbeszakította a valóság, de a határáról még átmenekítettem ezt a történetet.

Valamiért érdekel ez a kis parasztház, nem illik a környezetébe.