(Facebook-komment a DVSC oldalán: „Dunaújváros stadiont kap, majd a csapat kiesik. Győr stadiont kap, majd kiesik! Szombathely stadiont kap, majd kiesik! Debrecen stadiont kap, majd kiesik! Szép kis sorminta!)

Érdemes rögtön a meccs utáni sajtótájékoztatót megnézni, meghallgatni! Kondás Elemér (DVSC) a tét okozta nyomást emelte ki, s azt, hogy voltak olyan hiányzók, akiket nem tudtak pótolni, míg Osztermájer Gábor (Paks) inkább arról beszélt, hogy amit elértek , ők azt csupa magyar játékossal tették, tegye meg utánuk más, magyar szinten nagynak mondott csapat is, ha meri!

Tudta mindenki, hogy mindez bekövetkezhet, hiszen a Paks egyáltalán nincs rossz formában, de érdekes módon még a közvetítő m4 stúdiójában lévő szakértők sem vették számításba a DVSC kiesését. Előzetesen inkább féltették a Kisvárdát (végül simán leverte a Diósgyőrt) vagy esetleg a Loki-nál vendégeskedő Paksot. Már akkor felsejlett bennem a gondolat, Murphy törvénye szerint naná, hogy a DVSC pottyan ki… S lám, így történt. Vagyis nemcsak Tőzsér Dániel csapatkapitány búcsúzott ezen a napon.

Kardjába dől nem egy, nem két ember most Debrecenben – olvasom a közösségi oldalon. Ám azért remélem, mégsem annyian, hogy nemzeti gyászt rendeljenek el, mert kiesett a Loki. Nézem a kommenteket, így a DVSC-Paks 1-1 után. S elkalandoznak a gondolataim. Milyen jó nekik, hogy számukra ez a legnagyobb baj: a DVSC az NB2-ben. Olyan jelzőket használnak, amelyeket valóban nagy szomorúság esetén veszünk elő, nem akkor, ha egy saját magát szezon közben elaltató, majd amikor már ráégett a gyufa az ujjára, akkor nagy hajrába fogó, de sokszor igazán értékes elképzelés nélkül, csupán brusztból focizó csapat végül kihull az élvonalból.

A lefújás után a megdühödött drukkerek, beözönlve a pályára inzultálták a hazai focistákat, mígnem a készenléti rendőrség ellenrohama vissza nem kergette őket a lelátó felé. Mindez pár minutummal azután, hogy két lokista is kapufát lőtt a hosszabbításban. Az egyik után levágódva a gólvonalról pislantott gunyorosan a labda a fejüket fogó piros-fehérek arcába. Vagyis ha pár centivel beljebb megy, szintén mezleszedés lett volna, csak örömükben, ereklyeként begyűjtve. Ennyin múlik, hogy ünneplés vagy kis híján lincselés lesz a dologból.

Amúgy volt, aki eleinte még viccesre vette a figurát, egy Face-huszár a meccs előtt bevéste egy nyilvános csoportba, hogy „Vezet a Loki!”, de vélhetően nem ez babonázta meg a kissé fásultan, „fej leszeg, szem becsuk, tiszta erőből előre”-srácokat. Az akarás konkrétan nyögésbe fulladt. A debreceni focisták akartak, én nyögtem. Nem úgy… Kínomban. Amikor egymás után toronyiránt felfele fejelték a labdát a középpályán, labdajáratás címén, vagy amikor bár szépen sorozatban futottak el a hazaiak a széleken, de minduntalan meddő befejezésekkel a végén.

Az első félidőben még türelmes volt a publikum

Nagy elánnal kezdett a Loki, Szécsi kapura kanalazása azonban nem volt veszélyes, de sokkal szebb jövőt sejtetett a felütés. A lelátón a hivatalos adat szerint 9400 néző ült, s nagy része tolta is a csapatot: „Mindent bele!” Ez a pozitív hangulat az első félidő legvégéig kitartott, s nem nagyon hallatszott elégedetlen szólam. Igaz, akkor egy-egy „Ébresztő!” már előfordult, s Kondás Elemér tréner is vakarta a fejét, hiszen 1-0-ra vezetett a Paks, amely 45 perc alatt az első helyzetét befejelte, a másikat meg majdnem.

A Paks találatáról egy pár szót: tipikusan erre a Loki-idényre jellemző bekapott gól volt. A vendégek jobb szélről bekanyarított támadása végén a 16-oson belül olyan nagy szabad terek ásítoztak, hogy kicsaphattak volna egy csordát legelni a játékosok között. Az egykori DVSC-támadó, Könyves meg rábólintott a lehetőségre.

Igaz, a DVSC többször is reagálhatott volna erre. Adenji például egy ízben közelről ellőtte a kapus alatt a labdát, ami úgy pattant meg a valahogy mégis belekalimpáló kezén, hogy nemcsak a közönség egy része, de Kondás edző is emelte a karját, de csalódni kellett, hisz mellé pattogott. Számomra tetszetős volt még, amikor a legutóbbi meccsen fejsérülést szenvedő, de mostanra összerakott Szécsi egy nagyon veszélyes paksi kontra során az egyetlen hazai védőre rohanó 3 zöldmezest 7-8 méteres hátrányból beérte. A hősi énekekbe illő hazafutása pontot nem ért, mint a baseballban, ám látszott, hogy megszakad a pályán, hiszen csatár létére – hol voltak a debreceni védők – vágtázott vissza. Végül becsúszása közben majdnem meg is sérült, s Kosicky kapus egyébként is hárított.
Szóval unalmas nem volt a találkozó, s a DVSC dominált, de a színvonal valóban két, a kiesés ellen küzdő egylet csatájához illett, ami közben felüdülésként Hajdú B. kommentátor azt találta közölni, hogy „a Loki ráerőlteti az akaratát a Debrecenre”. Végül is…

Black Sabbath lett belőle

A második játékrész is nagy debreceni rohamokkal indult, amit egy számukra ígéretes lehetőséggel kontrázott meg a Paks. Egyébként meg folytatták viszonylag nyugodt játékukat a látogatók, a Loki meg erőből próbálta bedarálni őket. Nem ment. Az is feltűnő volt, hogy a szünetben lecserélt Szécsi, illetve az eltiltott Bódi és Varga nélkül nem sok kreativitás van ebben a csapatban. Márpedig az nagyon kellett volna ezen a találkozón.

Hajdú B. – mintegy reagálva a látottakra – elsütötte a Debrecen szerte egy ideje már többször hallott poént, hogy van esély rá, ősztől a DVSC a DEAC-cal vív majd nagy rangadókat… Nyilván az NB2-ben. Egyébként is úgy fest, a szurkolók egy része kezd utóbbival szimpatizálni… Egyértelművé téve, hogy a jelenlegi DVSC kapcsán nem is feltétlenül a játékosokkal (persze azokkal is) van bajuk, hanem a tulajdonos Szima Gáborral. A DEAC meg nem Szimáé.

No, de ez még csak képzelt jövő volt akkor, főleg, hogy a Loki egyenlített. A Paks játékosaival koprodukcióban. Épp akkor fogalmazódott meg bennem a kérdés: Trujic mi a fenét keres a pályán, amikor se dinamikus nem volt, se veszélyes nem volt az ellenfél kapujára, de még érdekes megmozdulása sem volt. Erre fel addig kergette – látszólag teljesen feleslegesen – a paksi védőt, s a labdát, míg a kifutó, menteni igyekvő kapusuk az évad bénázását bemutatva luftot rúgott, egyúttal megzavarva a védőjét is. Trujic meg lendületből tovább rohant, beérte a labdát, s bal szélről kapura lőtt. A védő kétségbeesetten próbált korrigálni, s a vélhetően amúgy is a kapuba tartó labdát jól fenéken rúgta: be a hálóba. Bombaöngól!

Nem sokkal ezután a hazai közönség „Lőj egy gólt!” rigmusba kezdett. Egy már volt… Csak az általában – most is – kevés az NB1 második legrosszabb védelmű csapatától ahhoz, hogy nyerjen. Aztán a találkozó utolsó negyedórájáig leült kissé a buzdítás, ahogyan a DVSC is. Hogy a végkifejletben pár percbe sűrítsék bele eredménytelen szezonjukat. Ha nem is élelmes támadásokkal (csupa ívelgetés), de mégis ígéretes akciókkal szegezték kapuja elé a Paksot. Egy alkalommal egy lokista lövése a vendégjátékos fejéről a bal kapufára csúszott, majd újabb kísérlet zúgott a felső léc felé, onnan meg a gólvonalra, majd ki. Nincs és nincs gól.. Ám erről már volt szó.

Az a vicc, hogy simán nyerhetett volna a Loki, s akkor jöhet a szurkolói megbocsájtás a gyenge szezonért, de azt se lehet mondani, hogy a Paks ne érdemelte volna meg azt, hogy kiharcolta a bennmaradást. Így a 27 éve NB1-es tagsággal büszkélkedő DVSC – az egyik szellemes kommentelő szerint – Black Sabbath-ot teremtett Debrecenben.

Nos, kinek mi fekete. Van, akinek a péntekje, másnak a szombatja… a vasárnapja. Minden napja.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!