Természetesen szeretném, ha nem így lenne. Jó ideig magam is hittem abban, hogy csak a megfelelő vakcinát kell megtalálni és százmilliókat beoltani. Ezzel pedig, ahogyan vezető politikusunk fogalmazott, kíméletlenül ledöfjük a vírust. S akkor egyszer s mindenkorra fellélegezhetünk.. Ez esetben a betegség természeténél fogva, a szó szoros értelmében.

Bár kis kitérőt téve, az elmúlt napokban sajnálatosan egyre több kutatóintézet kénytelen volt bejelenteni, hogy a koronavírus korántsem és alapvetően „csak” légzőszervi betegség, hanem több létfontosságú szervre jelenthet halálos veszélyt, s tulajdonképpen a szervezet egészét támadja. Igaz, ez nemigen változtat azon, hogy elsősorban a vírussal kell felvennünk a harcot. Viszont bizonyosan nehezíti a betegek teljes körű gyógyítását, s végleges gyógyulásukat.

„A járvány kezdetén a súlyosan fertőzöttek klinikai képe egyszerűnek és ismerősnek tűnt a gyógyítók számára. Ami eleinte látszódott, az valójában vírusos tüdőgyulladás..” Későbbi felismerés: „Ráadásul a halál oka sok esetben.. gyakran több különböző szerv csaknem egyszerre fellépő működési elégtelensége.” (webbeteg.hu) Utóbbi, sokkal komorabb felismeréseket ugyan már jó két hónappal kezdték tapasztalni, de azóta sajnálatosan sok esetben bizonyosodott be, hogy korántsem szokásos influenzaszerű megbetegedésről van szó. Nem mellesleg, sokszor elhangzott a magyar illetékesek szájából a járvány kezdeti szakaszában, hogy a legtöbb fertőzött nem fog mást tapasztalni, mint amikor elkapja a szokásos évi influenzát. Hát nem egészen úgy lett. A meggyógyultak szerint sem.. Ám a „besulykolás” eredményeként sok honfitársunk még mindig ebben a hitben él. Ahogyan akaratomon kívül időnként „kihallgatom”, utcán, boltban, buszon, Debrecenben szintén (tovább) él ez a vélekedés.

S igazán elgondolkodtató, hogy a megváltóként emlegetett vakcina egyre több szakértő szerint legfeljebb „pillanatnyi” megnyugvást hozhat, ha sikerül egyáltalán megfelelő hatékonyságút előállítani. Hisz például az AIDS-et 1981. december 1-jétől jegyzik mint különálló betegség. A vírus terjedésének menete pedig 1959-ig vezethető vissza. Most mégis csupán ott tartunk, hogy „a vírus szaporodását gátló gyógyszerek nem gyógyítják meg a HIV-fertőzést, de nagy mértékben lelassítják az immunrendszer pusztulását” (Wikipédia). Magyarán, negyven év alatt nem sikerült speciálisan a betegséget célzó ellenszert előállítani. Tavaly decemberben ez írta a kísérletekről a HáziPatika: „Lassan elérkezik a végső tesztekhez három kísérleti fázisban lévő HIV-ellenszer is, elérhető közelségbe hozva ezzel az AIDS-et okozó vírus legyőzését” – idézi az index.hu az NBC Newst, hozzátéve: az persze nem valószínű, hogy a kutatások mind sikeresek lesznek, de a háromból egy szinte biztos, hogy hatékony vakcinát tesz le az asztalra pár éven belül.” Tehát néhány év múlva várható, jó esetben, áttörés, ami akkorra fél évszázaddal azután történik meg, hogy tömegesebb méretekben felbukkant a kór, s ezzel egyidejűleg elkezdték az ellenszerét keresni.

Ami pedig a mostani világjárványt illeti egyre több olyan szakvélemény lát napvilágot, hogy a vírus nem hagyja csak úgy ledöfni magát: Tedros Adhanom Ghebreyesus, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) főigazgatója szerint „nem vehető biztosra, hogy a tudósok egy hatékony védőoltást tudnak előállítani a koronavírus ellen, és akár egy egész év kellhet még, mire egyet sikerül kikísérletezni.”

Robert Lambkin-Williams, a Virology Consult független virológusa szintén arra figyelmeztet, „ne higgyük, hogy az esetleges koronavírus elleni védőoltás” egy „csodaszer” lesz, ami egy csapásra véget vet a járványnak. A szakértő a CNBC-nek árulta el, hogy szerinte „a vakcina nem lesz csodaszer. Az ilyen típusú vírus ellen még sosem fejlesztettünk sikeres vakcinát. Kapunk valami vakcinához hasonlót, de az közel sem lesz tökéletes, ezért folyamatosan fejlesztenünk kell majd rajta”. (liner.hu)

De már legalább itt tartanánk! Hisz a szokásos tél végi influenzaszezonra a vírus újabb és újabb törzsei ellen ugyancsak évente kell új, de a korábban ismert és rendelkezésre álló alapra épülő, hatóanyagot módosítani és idejében előállítani.
Ám egyelőre a kutató szerint nincs más hátra, mint a kezdetektől ismert védekezési módhoz: „mivel még mindig nagy a bizonytalanság a vakcina sikeressége és biztonságossága körül, ezért inkább próbáljunk elé menni a problémának, és kövessük az utasításokat, amivel a SARS-CoV-2 terjedését tudjuk minimalizálni, vagyis a maszkviselést, a jó kézhigiéniát, valamint az arc megérintésének kerülését.”

Néhány héttel korábban egy magyar virológus jutott ugyanerre a következtetésre a jelenleg leginkább hatásos védekezési módot illetően. Vagyis a lazítások időszakában nagyon nagy könnyelműség lenne (bármennyire szeretnénk, kívánjuk) hazánkban (más régiónkbeli, balkáni stb. országok újra megugró fertőzési adatait is figyelembe véve) a megfelelő időpont előtt nagyon lazára engedni a gyeplőt.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!