Nem az a legnagyobb kritika, ha a szurkoló leordítja a játékos, az edző fejét, az csak a jéghegy csúcsa volt, amit az indulatos szurkolók tettek péntek este. Az az igazán súlyos és mély bírálat, amikor a többség már nem is foglalkozik a csapattal, és korábban rendszeresen meccsre járók tüntetnek távolmaradásukkal immár hónapok, évek óta, s nem fecsérelik idejüket, pénzüket erre a produkcióra, sőt még csak nem is bosszankodnak rajta.

Volt, aki úgy fogalmazott a találkozó után, hogy hát ez most nem jött össze. Más viszont drasztikusabban kürtölte világgá véleményét. Mint az a Loki-szurkolókból álló tömeg, amelyik a Nagyerdei Stadion művészbejárója előtt adta ki mérgét péntek este, s tette fel a klasszikus kérdést a helybéli futballdublőröknek: „Hova tűnt a csapatunk?”

A Debrecineren a bajnoki meccs előzetesében megjelent, hogy ez aztán a tuti hazai esélyű mérkőzés, mert bár a Kaposvár legyűrte kétszer is idén a DVSC-t, ettől függetlenül már csak a körme hegyével kapaszkodik a mostani NB1-be. Tehát kit győzhet le a vészesen a legalsó szekcióhoz közeledő Loki, ha őket sem? Nos, harmadjára sem sikerült. A korábbi 0-1 és az 1-4 után – ha némi iróniára hajlok – azt mondhatom, fejlődött a Debrecen, mert most már 1-1-re végzett a Rákóczival, de persze ez is bőven kiverte a biztosítékot a helyi szimpatizánsok egy részénél.

A nézők Kövér Lászlóvá váltak

Az is jelzésértékű, hogy bár Vitelki Zoltán vezetőedző és a játékosok zöme kiment a meccs után magyarázatot követelő emberek elé, ráadásul a tréner vállalta, hogy elvigye a balhét – az is elhangzott, hogy „majd az Újpest ellen nyerünk” –, nem voltak kíváncsiak rá, megvonták a szót tőle. Nem valószínű, hogy azért, mert eddigi rövidke debreceni pályafutása alatt olyan sok rosszat tett volna. Egyszerűen azért, mert nem érdekelte a haragosokat perpillanat semmiféle nyugtató szó vagy szakmai magyarázkodás. Sem az edzőtől, sem mástól… Pontosabban Szima Gábor tulajdonost nagyon is szívesen megnézték volna maguknak a drukkerek, s az ő szavára kíváncsiak lettek volna, de fogadhattunk rá, hogy ő nem áll oda a felbőszült nép elé. A játékosok is kísérletet tettek a mikrofon híján eleve vesztésre ítélt felszólalásra, ám a tömeg verbális támadása elsöpörte őket is.

Mivel azonban elsősorban nem a játékosokon vagy a tréneren akarták számon kérni a vereséggel felérő döntetlent a csalódottak, azt kell hinnünk, hogy egy régebb óta tartó folyamatot elégelt meg a szurkoló. S ezért várták főleg Szimát, akit az ilyenkor bevett séma szerint takarodásra szólítottak fel, s még ennél erőteljesebb, anyázós szólamok is elhangzottak – úgy tudjuk. Tőzsér Dánielt kinevették, akárcsak azt, aki igyekezett mondani valamit, bármit. Látszott, hogy az emberek nem akartak mást, csak Szima Gábort – nem kapták meg –, illetve kiadni a mérgüket. Igaz, a biztonságiak gyorsan mobil kerítést húztak a két frontvonal közé, illetve a kutyás rendőrökkel megerősödve – helyszíni tudósítónk szerint – nagyobb atrocitástól mentesen védték meg a Loki stábját. Verekedés, előállítás nem volt, majd egy idő után, elég sokára, feloszlott a csalódott tömeg.

Az elképzelt dobogóról nagyon fájhat az NB2-ig esni

Leírtam már korábban, de tény, az NB1 dobogóját sem tartották elérhetetlennek a DVSC-nél a szezon előtt. Ehhez képest az, hogy most azon rizizhet a Lokiért szorító honpolgár, hogy nehogy nyerjen a ZTE, az Újpest és a Paks, mert akkor tényleg kiesőhelyre esik vissza a csapat 6 fordulóval a vége előtt, nem kicsit más helyzet.

Nyilván a sorozatban bajnoki címeket nyerő, nemzetközi szinten is több alkalommal helytálló Lokit visszasírni felesleges, hiszen ez már szó szerint és amúgy is más csapat. Ám az valóban szöget üt sokak fejében, hogy miként juthat el egy alakulat odáig pár év alatt, hogy eleinte csak egy sótlan, ízetlen középcsapattá, majd jelen helyzetben már kiesőjelöltté válik. Nem gondolta senki. S talán ez a kulcs az egészben. Mert úgy tűnik, se a vezetők, se a játékosok nem hitték el, hogy ebben az idényben még bármi baj érheti őket. A tipikus langyos víz, amikor elpilickáznak a semmitől éppen több, de a valamitől nagyon messzire lévő, őket melegen, védelemben tartó trutymóban, havonta felvéve nem kevés fizetésüket, hogy aztán becsapják elsősorban saját magukat, aztán az értük még szorítókat.

Nem véletlen az sem, hogy az információink szerint 100-150 fős, főleg B-közepesekből álló elégedetlen szurkolókon kívül – lásd a közösségi háló kommentjeit – nem fortyantak fel annyian, mint gondolnánk. Inkább a nihil, no meg a fásult humor a jellemző a DVSC – Kaposvár: 1-1 kapcsán. S ez sokkal nagyobb kritika, mintha lebontották volna a stadiont a dühös drukkerek – bár, akadt, aki a fával történő beültetést javasolta. Amikor már nem is veszekszik a kedvesünk velünk, s nem dorgál meg akár csekélységekért is, ott nagy a baj. Márpedig a többség már nem hőbörög, nem kesereg a Loki vergődésén. Csak éppen lapoz egyet. Vagy azt mondja gunyorosan: mily meglepő.

Hajnalig több mint 150 fricska komment érkezett a klub közösségi oldalára

A gyenge meccsen a korán megszerzett 1-0-s előnyére szépen rácsücsülő, majd a véghajrában két pontot elbukó DVSC nemcsak magát hozta nehéz helyzetbe, de ezzel a látványos támadófocit csak imitálva azt jelezte a közönségének, hogy nem akarja kiszolgálni, élvezetes előadást adni cserébe a belépőjegyekért. Különben nem dédelgeti porcelánszerű egygólos vezetését, hanem kipakol mindent az asztalra, és a koronavírus miatt kötelező bezárkózás utáni első hazai meccsén szórakoztatja azt a 2400 embert a helyszínen (s még ki tudja hányakat a tévé előtt), aki pénteken este 20 órakor más, valószínűleg kényelmesebb és élvezetesebb szórakozása helyett őket választotta a programkínálatból.

A dühösség, a fásultság és a gúny is elfogadható reakció a péntek este történtekre – meg úgy általában véve a magyar focira, azon belül pedig a DVSC egyértelmű lejtmenetére. Kevesebb erőfeszítéssel jár legyinteni az egészre, ám sokan vették a fáradtságot, és kifejezték nemtetszésüket a produkció láttán vagy a végeredmény ismeretében.

Cinizmusban sem volt hiány, persze. Volt, aki például azt írta a DVSC Facebookján kommentben, hogy „Tőzsér valóban jól osztotta be az erejét”. Más szerint „Kár, hogy a Tisztelt B közép nem vetette le velük a mezt. Aztán meg nem kergették őket el az állomásig.” Illetve akadt, aki erre azt reagálta, hogy „Tőzsér még az állomásra is csak kocogna.” Utána egy vigyorgó fej ikonnal… Tovább szemezgetve a kényszeredetten humoros beszólásokban, elhangzott ez is: „Nincs semmi probléma, készülnek az NB2-re! Nagy csata lesz, majd visszavágnak a Kaposvárnak.” Más megadta a probléma szerinte meglévő okát is: „Hát ez volt aztán az igazán szar, gyerekek, eddig hittem a bennmaradásban, most már csak reménykedek, hogy összeszeditek magatokat, az arcból kéne visszavenni kicsit és alázatot tanulni, azzal többre mennétek.” A csapat, sőt az egyesület profi voltát is megkérdőjelezte valaki: „A klub is kezd amatőr lenni, akár a csapat. Jó példa erre a félidei játék.”

Ezt mind a szurkolók, az olykor kritikus érdeklődők mondták, nem én. Érdemes talán komolyan venni ezt a – fogyatkozó – sokaságot!

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!