Nem időztem soká, pedig lett volna miről beszélnünk, elmondhattad volna például, hogy mikor áll helyre a világ, helyreáll-e egyáltalán.

Azon gondolkozom, vajon mindig így lesz-e, hogy csendes pillanatokban a múlton, az idealizált gyermekkoron merengünk.

Az álmot félbeszakította a valóság, de a határáról még átmenekítettem ezt a történetet.

Valamiért érdekel ez a kis parasztház, nem illik a környezetébe.

Nehezen jött az álom, mert még nem akartuk, hogy elmúljon a nap, hogy vége legyen – de vége lett. És már nem maradt más, csak …

A minap ebben a lebegésben megtaláltam isten jelét.

A falu csak gúnynevén ismerte. Nem tudták, hogy az a vezetékneve lehet-e, vagy leggyakoribb cselekvése után kapta.

Libben az árnyék, megáll az idő, nincs perc, nincs óra, sem napok.