Vasárnap. A jó keresztény fehér ingben, csinos blúzban szentmisére siet a nagytemplomba. Aki meg annyira nem kívánja, mehet a templom mellé a vásárba.

Tar Sándor alábbi írása tizenöt évvel ezelőtt, 2004 augusztusában jelent meg először a vagy.hu online újságban, de szerepel a tavaly megjelent Vén Ede című kötetben …

Dér Miska pár perccel záróra előtt mindig eltűnik. Akar ő fizetni, de nem tud. Tartozik mindenkinek. Huszonkilenc évesen már annyi adóssága lehet, mint az apjának.

Visszanéztem, s csak egy unott, szürke házat láttam. Mondják, hogy az idő mindent megszépít, de nem hittem, hogy ez a mondás egyszer áthasít komor valóságomon.

Lófarkas lassan fél órája könyörög. Ma sincs pénze. Muszáj innia, mert nem fog tudni aludni. Vagy rossz éjszakája lesz. Rémálmokkal teli, nem pihentető.

Juglans regia – közönséges dió. Levelének illatát valaki vagy kedveli, vagy kifejezetten utálja. Termését nehéz, időigényes feltörni. Magában nem sokan szeretik, inkább csak süteményekbe használják.

Egyre kivehetőbb a családi veszekedések, az adóhatósággal és a végrehajtókkal való alkudozások dühe, ami szétáradt a környéken, és elnémított, elkergetett mindenkit, aki kicsit is sikeres …

Aznap leszakadt az ég. Utálom az esőt. Úgy voltam vele: ha ez a ház ítéletidőben is megtetszik, akkor ő lesz az igazi.

Kérdezem, mivel foglalkozik. Nem árulja el. Vállalkozó, vállalkozó, ismételgeti. Áhítattal ejti a szót. Mintha varázsige lenne.

Bezárom az albérlet műanyag ablakait. Nem ehhez vagyok szokva, otthon nem ilyen volt, hanem fa, amit néhány szobában ki sem lehetett nyitni.

A megosztása fontos!

Kérjük, válasszon előfizetési vagy támogatási lehetőségeink közül!

Iratkozzon fel hírlevelünkre!