Gyerekkoromban láttam először pondrót, pici kis gusztustalan lény volt. Felém mutogatta apró testét, ágaskodott felfelé, mintha támadni akarna.

Hadd dögöljön meg a magyar! Pusztuljanak az állam által egyébként üldözött hajléktalanok, hadd kerüljön ki az utcára a sok szegény beteg! Elvégre szegényüldözés is van …

A „remény” feloldoz mindenkit a tudás, a becsület, a tisztelet, az emberség és a tettek alól is.

Sajnos csalódást kell okoznom azoknak, akik most azt várják, hogy a Királyról lesz szó. Ez most egy másik történet. És nem is annyira kellemesen fülbemászó.

A megosztása fontos!

Kérjük, válasszon előfizetési vagy támogatási lehetőségeink közül!

Iratkozzon fel hírlevelünkre!