Van egy ország Európában, ahol minden a legnagyobb rendben megy. Le van papírozva, szó nem érheti, kétség nem férhet hozzá. Jogállam à la szittya-turul.

Szóval, a fenti mondatot nem a motivációs tréner, Nick Vujicic mondta. Ő inkább imádatáról biztosította a leggazdagabb magyart. (Mondjuk, azt határozottan zokon vettem, hogy nem nekünk hálálkodott a rakás közpénzért). Nem is a leggazdagabb – a földnél is butább – magyar mondta, hiszen egy ilyen angol mondat sose tudná elhagyni a száját. De gondolta, és gondolja minden egyes alkalommal.

Nos, a legújabb pályázat, „magyarul” tender a mentőautók javításáról, szervizeléséről szól. A mentőautókról lehet tudni, hogy sokat futnak. És, ha futni kell, akkor nagyon kell. Így nem engedhető meg az a luxus, hogy egy mentőautó ne induljon, lerobbanjon, ne érjen oda időben meghibásodás miatt. És kinek a cége tudja ezt a feladatot a legszuperebbül, legmegbízhatóbban ellátni? Nem fogják kitalálni. Hát, surprise, surprise, Mészárosé.

Ez a leggazdagabb magyar, legyen szellemileg bármilyen alultáplált is, mindenben IS utazik. Mindenre IS van bejegyzett cége. Ha meg még nincs, majd lesz. Mentőautók javítására is. A helyzetet némiképp bonyolította, hogy egy másik cég is pályázott, ám őket hamar kiszórták formai hibára hivatkozva. Lehet találgatni, tényleg volt formai hiba vagy csak zavarták a papírformát. A másik pályázó jóval kisebb céget üzemeltet, mint a Mészáros-birodalom, bár a Lölő-firma meg veszteséges volt az elmúlt évben. Amúgy ezeket a mentőautókat ki szervizelte eddig? És aki szervizelte, annak lejárt a szerződése, és nem akar újra pályázni? Vagy csak egy jó üzlet, amire gyorsan le kellett csapni?

Egy milliárd per év, négy évig. Nem rossz. Nekünk, földi halandóknak, vagy, ahogy a fideszes véleményvezérek mondják, proliknak ez szinte felfoghatatlan. Ahogy az is, mi a fenére kell még gyűjteniük. Egy új márkás rongyra Andinak? Olyanra, mint az előzők, amiknél olykor jobbat lehet találni a Hádában? Vagy egy még drágább luxusladikra? Melyik közjószáguk nincs még közpénzen saját lábunkra állítva, kistafírozva?

Személy szerint nekem eddigi nem rövid életemben egyetlen egyszer volt szükségem mentőautóra. Akkor sem szirénázva vitt, csak beszállított a klinikára. Sose vágytam rá, hogy ilyen ingyenfuvar adódjon. Abban a tudatban, hogy a Lölő cége szervizeli eztán a mentőautókat, pláne nem szeretnék mentővel utazni.

Itt az ősz, közeledik a tél, Pesty László is belengetett valami nagy durranást karácsonyra. A karácsonyról egyre gyakrabban eszembe jut az a bizonyos 1989-es dolog. Amit fotelből élő egyenesben követhettünk, és még jó párszor visszanézhettünk. De szép is volt látni egy diktátor bukását! Az én fantáziám már meglódult. Vajh, mekkora lenne a cirkusz a Lölő-vagyon körül? De nem baj, kell még pár cég és megbízás.

Love me tender. No worry, Laurence, tenders love you.

(Ez a jegyzet – mint ahogy az itt megjelenő összes publicisztikai írás – a szerző véleményét tükrözi.)

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!