Mottó: A remény bizonyos szempontból aggodalom, a hit hiánya. Anya Seton

Azt bírom nagyon, hogy ezen a platformon mindenki tudja a tutit. Idézget, megoszt, kommentel, meg minden.
Még az a jobb, ha csak recepteket. Szóval: ha valaki gyakorlatias, az jó. Ők vannak itt kevesebben.
Függőből milliók.

Itt vannak a melldöngetők például, hogy igazolják, ők is léteznek, mert igazolni kell. Butácskák, okoskodók. Figyelnek, hogy ne tűnjenek hülyének. Tanulnak, olvasnak, másoktól kapott vagy lopott infókat osztanak meg a sajátjukként. Néha még összefüggéseket is megértenek. Persze később kiderül, hogy a hozzáadott értékük valamihez: nulla.

Ez történik egy mondatottól akár egy aljas kis projektig bezárólag. Hozzáadott érték: nulla.

És mi van, ha történik valami komoly is! Nem handabanda meg menj előre énekelni, hogy milyen jófiúk vagyunk, mi is számítunk vagy csak számítanánk..

Amikor az embernek adni kell önmagából vagy a pénztárcájából. Itt derül ki, hogy az igazi áldozatra vagy objektív okok miatt, vagy komoly jellemhiba miatt nem képes a homo sapiens sapiens nagy része! Vagy egyszerűen csak egy aljas féregnek született, és úgy is fog meghalni. A cselekvés szempontjából mindegy is.

Az ember lefagy. Ha kritizálják, dühös lesz. Használhatatlan. Ellenséges. És végül sunyi.

Az okosabbja feltalálja magának az önigazolást:
„Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.”
(Keresd meg, ki írta, és te ne oszd meg sajátodként, mert nem érdemled!)

És itt már magyarok! Teljesen magyarok! A cigányok is.. Az egész egy nagy baromfiudvar lesz, ahol az aljas és a buta nagy természetességgel vonzódik a hatalmashoz, mert alapból szolgalelkű, a másikat pedig megköti a félelem, mint a beton, mert minimalizálni akarja a veszteségét. Amennyire csak lehet. Mások szenvedése, halála árán is! A cselekvés szempontjából nem mindegy, de lehet, hogy mégis.

Kioltja egymást az érdekalapú nagyképűség és pofázás. Ma már Palotás is csak zavart vénember.. Vége a dalnak.

Eddig a tűréskategória, ami után a túléléskategória láncolja le a kezeket. Hogy mi az a túléléskategória? Röviden: a „remény”.

A remény, ami feloldoz mindenkit a tudás, a becsület, a tisztelet, az emberség, és ami legfontosabb, a tettek alól is. A remény egy aljas ösztön, megöli a Jean-Paul Sartre-okat, akik tudják, hogy az élet értelme maga a halál.

A remény működik akkor is, amikor meghal vagy bajba kerül valakid, csak elveszted a realitásérzékedet. És amikor már visítasz, mint egy disznó a félelemtől és a kilátástalanságtól, nomeg a reménytelenségtől, rájössz, hogy senki nem segít! Tudod, miért?

Mert neki még van reménye, ami neked már nincs. Mondjam másképp? Téged levadásztak, de őt még nem.

Mondjuk, a tehervagonban ez is mindegy. A halált is túl lehet élni, Auschwitz felé mindenképpen. No, ott már ember se lehetsz többé.

Kulcsszó: önigazolás, remény, butaság.

Utóirat: Nyomás alatt a hit pipafüstté válik. Ritka az, hogy kitart.

Ez a jegyzet – mint ahogy az itt megjelenő összes publicisztikai írás – a szerző véleményét tükrözi.