A Tiéd itt a tér nevű programsorozat keretében szeptember 20-án a Debrecen StreetPhoto Crew (DSPC) tagjai mutatkoztak be a Modemben. A Kovács Edward kurátorasszisztens által moderált kerekasztal-beszélgetésen China Tibor, Csontos Máté, Löki Viktor, Tóth Mihály és Vigh Levente beszélt többek között az utcafotózással kapcsolatos tapasztalataikról, módszereikről és a csoportjuk működéséről.

Vigh Levente azt javasolta, aki csatlakozni szeretne hozzájuk, az írjon nekik. Mint mondta, egyre feljebb akarnak lépni a minőség terén, a csoport tagjai között kialakulóban van egy konszenzus arra vonatkozóan, hogy mit tekintenek utcafotónak. Csontos Máté kifejtette, a műfaj nagy előnyének tartják, hogy a fotósnak csak egy kabátzsebbe tett kamerára van szüksége, amelyet a buszon vagy kutyasétáltatás közben is elővehet.

Nem befolyásolni a fotón szereplő személyek viselkedését

Arra a kérdésre, hogy mi különbözteti meg az utcafotózást a sajtófotózástól, China Tibor azt felelte, utóbbi általában egy eseményhez kapcsolódik, ahol a résztvevők fel vannak készülve arra, hogy fénykép készülhet róluk. Ugyanez az utcafotózáson hiányzik, az emberek meglepődnek, ha lefotózzák őket. Leküzdendő akadálynak nevezte a konfrontációkat, de hozzátette, ez nem szokott problémát okozni. Csontos Máté ezzel kapcsolatban elmondta, a fotózásra adott reakciók kultúránként eltérők: míg Ázsiában megszokott jelenségnek számít, ha lefényképeznek valakit közterületen, addig Európában zárkózottabbak az emberek, feszélyezve érzik magukat, ha kamerát látnak. Löki Viktor, a Streets of Debrecen projekt elindítója többször járt Amerikában. Úgy fogalmazott, hogy az amerikaiak hajlandóbbak fényképen szerepelni, valamint úgy hallotta, hogy Japánban is máshogy reagálnak erre, mint Magyarországon. Hozzátette, ő maga atipikus magatartást folytat, mivel a projektje miatt egy-egy városrészt választ ki, ahol lefotózza, ami történik – ha történik.

Vigh Levente arról beszélt, ha valaki kamera nélkül sétál a városban, akkor jellemzően A-ból B-be akar eljutni, kerüli a találkozásokat. Ha kamerával közlekedik, akkor viszont éppen valamilyen történést akar látni. Löki Viktor elárulta, Vigh arra kérte, hogy ne készítsen annyi portréfotót. Vigh erre reagálva kifejtette, szerinte az utcafotózás éppen a portrék ellenében jött létre, a lényege, hogy ne léphessen fel a megfigyelői paradoxon, tehát a fotó készítője ne befolyásolja a fényképezendő személy viselkedését. Úgy látja, aki utcafotókat készít, azt szeretné, hogy előtte történjen az élet, a mindennapok nem mindennapi mozzanataira kíváncsi az urbánus térben. Szerinte minden olyan beavatkozás, amely manipulálni akarja a tárgyát, kiesik ebből a keretből. Mint mondta, az utcafotósnak megismételhetetlen jelenségeket kell fürkésznie.

Nyitottabb szemmel járnak a városban

Tóth Mihály elmondta, mióta utcafotózással foglalkozik, sokkal inkább szemléli a világot és az embereket. Egy kis fényképezőgépet hord magánál, ha adódik egy lehetőség, azt megörökíti. China Tibor is arról számolt be, hogy a fotózás hatására elkezdett nyitottabb szemmel járni a városban akkor is, amikor nincs nála kamera. Jobban figyeli az embereket, ezért bevonódva érzi magát egy magányos séta során is. Csontos Máté megjegyezte, szerinte éppen az a jó utcafotós kamera, ami kicsi, ezért mindig kéznél lehet.

Vigh Levente közölte, a csoport egyik alapvetése, hogy nem lehetnek a fotók kihasználó jellegűek, nem teszik például spektákulummá a hajléktalanságot és a szegénységet. Szerinte érdemes lenne beszélni ugyanakkor arról, hogy a rejtőzködő utcafotózás során nem tanúsítanak engedélykérő magatartást, ez pedig aggályos is lehet.

Nem kell feltétlenül elfedni a balkáni körülményeket

A beszélgetés legterjedelmesebb részében a csoport tagjai arra a kérdésre igyekeztek választ találni, hogy milyen lehetőségeket ad Debrecen az utcafotózásra. „Katasztrófa” – reagált a moderátor felvetésére Tóth Mihály, majd hozzátette, szerinte Magyarország második legnagyobb városa még mindig nagyon messze van a nagyvárosi életformától. Úgy látja, a debreceni utcakép unalmas, nehéz benne érdekes karaktereket találni. Megjegyezte, érdemes lehet inkább kimenni külterületre, de ezzel kapcsolatban pedig Löki Viktor állapította meg, hogy ott a fotós lejárja a lábát, mire „akciójelenetet” talál. Csontos Máté is hasonlóan vélekedik. Mint mondta, Debrecenben nincs vár, folyópart, nincsenek olyan terek, amelyek magukba gyűjtenék a városi életet. Hozzátette ugyanakkor, hogy mégis meg lehet találni a pillanatokat. China Tibor szerint nehézséget jelent továbbá, hogy Debrecenben nem lehet az utcára kimenni egy fényképezőgéppel úgy, hogy ne vegyék azt észre.

Vigh Levente arról beszélt, hogy a városimázsban Debrecen a Petőfi tértől kezdődik és az 1-es villamos vonalán halad, más nem tartozik bele. Úgy véli, az utcafotózás egyik funkciója lehet a város alsóbb szinteken való önreprezentációja. Tóth Mihály erre reagálva kifejtette, őt rendkívül szórakoztatják a Debrecenben elég gyakran fellelhető balkáni körülmények, ezért úgy érzi, ő maga keveset tud emelni a város imázsán. A meglátása szerint ezek a karakterek és jelenetek teszik egzotikussá a várost. Vigh erre azt felelte, a városreprezentáció történhet úgy is, hogy nem akarják elfedni ezeket az egyébként levakarhatatlan karakterisztikai jegyeket.

Tóth Mihály kitért arra is, hogy a környezet szerinte az érdekessé válással együtt veszélyesebb is lesz. Elárulta, vannak olyan városrészek, ahová szívesen menne bizonyos napszakokban, de inkább nem teszi meg. Elmondta, komoly konfliktussal még nem találkozott, de olyan már előfordult, hogy valaki arra kérte, törölje az őt ábrázoló fotót. Tóth úgy látja, nehéz elmagyarázni a fotóalanynak, hogy nem a személyiségi jogait akarta megsérteni.

Csontos Máté hangsúlyozta, a fotóik 30-40 év múlva egy lenyomatot képeznek erről a korról. Márpedig a régi, érdekes városi fotóknak szerinte nem az a jelentősége, hogy kik szerepelnek rajtuk. Ugyanígy a most készülő fényképeken sem a személyek az érdekesek, hanem az, hogy megörökítik a 2020-as évek debreceni emberét. Erre rímelt Vigh Levente mondandója is: nem a személyekről készítenek fotókat, hanem általuk akarnak megmutatni valamit. Szerinte sokszor azért nem okoz konfliktust az emberek lefényképezése, mert el sem hiszik magukról, hogy érdekesek, ezért nem feltételezik, hogy róluk készül a kép.

Inkább egy régi fényképezőgép, mint egy mobiltelefon kamerája

Arra kérdésre, hogy mit javasolnak annak, aki most akar utcafotózásba kezdeni, Tóth Mihály azt felelte, ne a telefonját bújja a nyilvános térben, hanem vizsgálja inkább a saját környezetét. Löki Viktor először félig viccesen azt javasolta, ne tegye, mert ez egy nyomasztó kényszer, amely tönkreteszi az ember életét. Utána azonban kifejtette, érdemes rengeteg fényképet nézegetni, rá kell jönni, mitől esztétikus egy felvétel.

Csontos Máté azt tanácsolta az érdeklődőknek, inkább egy régi fényképezőgéppel fotózzanak, ne mobiltelefonnal. Hasonlóképpen látja China Tibor is, aki szerint fényképezőgéppel sokkal egyszerűbb és kellemesebb élmény az utcafotózás, a járókelők ugyanis kevésbé feltételezik, hogy az interneten fog megjelenni a fotó.

Vigh Levente a fentieken túl azt javasolta, merjenek közelebb menni a fotósok, legyenek kíváncsiak. Gyakorlási lehetőségként a nyilvános rendezvényeket ajánlotta, például a debreceni virágkarnevált.

A Debrecen StreetPhoto Crew fényképeit a csoport Instagram-oldalán lehet megtekinteni.