Hit, remény, várakozás. Avagy az előttünk álló hét. Hitünk még van, a reményünk bármikor újranőhet, várakozással pedig tele a nagy, virtuálisan közös padlásunk.

Testem, mint egy nehéz kő, nyomta az ágyat, s én már-már őt sajnáltam, nem is magamat, hogy kénytelen velem tölteni az éjszakát.

A megosztása fontos!

Kérjük, válasszon előfizetési vagy támogatási lehetőségeink közül!

Iratkozzon fel hírlevelünkre!