A miniszterelnök megmondta, hogy a legutolsó dolog, amit szeretne, az büntetést vagy bírságot kiszabni ebben a helyzetben, hiszen mindenkinek van elég baja.
VILÁGGÁ MENTEM - VÍRUSIDŐ
Az emberközpontú ír karanténról Benyovszki János és Nagy Tünde
A VILÁGGÁ MENTEM sorozatunk korábbi szereplőit most arról kérdezzük, hogyan vannak, miként élik meg a vírusválságot, mit üzennek haza.
Benyovszki János és Nagy Tünde írországi élményeiről már mesélt a Debrecinernek, akkor is csupa pozitívumot osztottak meg velünk, és ez most, a járvány idején sincs másként.
Február 29-én kaptuk a hírt az első fertőzöttről Írországban – számunkra ez azért volt kicsit ijesztő, mert mi épp egy nappal korábban értünk vissza a nászutunkról. New Yorkon keresztül jöttünk, és az egyik reptéri bárban egy csapos még el is csodálkozott azon, hogy ő még nem látta a részvénypiacot ilyen élesen zuhanni. Akkor még fogalmunk sem volt, hogy ez az előszele annak a “viharnak”, ami már akkor úton volt. A következő hét még a megszokott kerékvágásban telt, viszont március 9-től mindkettőnk cége (két multinacionális IT cég) home office-ra buzdította a dolgozókat.
Az ír kormány a kezdetektől komolyan vette a járványt, szintén március 9-én jelentették be (ekkor mindössze 24 megerősített eset volt), hogy a Szent Patrik napi parádék elmaradnak.
Gondolom, említeni sem kell, hogy ennek mekkora súlya van Írországban, ahol ez az ünnep talán még a karácsonynál is fontosabb.
Pár nappal később az iskolákat bezárták, amit a pubok követtek – ez szintén elég nagy dolognak számít az országban. Ez volt az a pont, amikor a kormány megerősítette a szükségállapotot és azt, hogy ez a helyzet valószínűleg hónapokig fog tartani. Kérték az embereket, hogy legyenek türelmesek, tartsanak ki, és természetesen, tartsák be a WHO által is közzétett óvintézkedéseket.
Azóta több korlátozási szinten vagyunk túl. Most ott tartunk, hogy aki tud, az dolgozzon otthonról, csak a szükséges létesítmények maradhatnak nyitva (pl. bolt, gyógyszertár), az otthonunkat akkor lehet elhagyni, ha nagyon muszáj. Sétálni ki lehet menni, de megkértek mindenkit, hogy maradjon 2 kilométeren belül a lakóhelyéhez.
A kormány szerintünk nagyon korrekten és emberközpontúan kezeli a helyzetet.
Mi nem találkoztunk indokolatlanul megnövelt rendőri jelenléttel, a 2 kilométeres rádiuszt sem erőltetik az emberekre. Egyszerűen megkértek mindenkit, hogy tartsa be. A miniszterelnök, Leo Varadkar megmondta, hogy a legutolsó dolog, amit szeretne, az büntetést vagy bírságot kiszabni ebben a helyzetben, hiszen mindenkinek van elég baja. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a miniszterelnök – akinek orvosi háttere van – heti egy műszakot vállal a HSE-nél (Írország Egészségügyi Igazgatósága), hogy ezzel is segítse az egészségügyi dolgozók munkáját. Aki követi a világsajtót, az tudja, hogy Donald Trump visszavonta az Egyesült Államok pénzügyi hozzájárulását a WHO-tól. Erre válaszul Írország megnégyszerezte a támogatását. Szintén említésre méltó a járványkezeléssel kapcsolatban, hogy mivel a vírus áldozatainak kb. fele idősek otthonában hunyt el, ezért a kormány többféle intézkedést is bevezet ennek kezelésére. Például: magasabb prioritást kap az idősotthonok tesztelés, illetve orvosokat, nővéreket csoportosítanak át (akik nélkülözhetők más helyekről).
A boltokban, gyógyszertárakban sorban kell állni, ahogy Magyarországon is. Ez a helyzet nem kedvez a kisebb vállalkozásoknak, valószínűleg itt is lesz olyan, akik nem tudnak majd újra kinyitni. Viszont azt észrevettünk, hogy sokan próbálnak alkalmazkodni a helyzethez, még ha még nincs is egy teljesen kiépített struktúra mögöttük. Szerintünk ez fantasztikus! Hogy egy példát is említsünk: van egy farm nem messze, aminek van egy standja a piacon, de most a helyzet miatt nem tudnak árulni. Létrehoztak egy Facebook-oldalt, ahol lehet kérni tőlük hetente egy árlistát e-mailben és vagy kiszállítják, vagy felvehető a doboz a farmon hetente egy napon. A legtöbb farm mindezt csomagolásmentesen teszi, amit mi nagyon értékelünk. Ugyanígy a helyi hulladékmentes boltnál is le lehet adni péntek délután 3-ig a rendelést, száraz anyagot barna papírba teszik, és már készen vár másnap, ha mész érte, a folyadékhoz pedig vinni kell a szokásos edényt, és ott helyben megtöltik.
Mi szerencsések vagyunk, mert mindketten tudunk itthonról dolgozni, de szerintünk
ez a helyzet mentálisan (kisebb vagy nagyobb mértékben) mindenkit megvisel.
Nekünk két hazautat is le kellett mondanunk az elmúlt két-három hónapban, és nem tudjuk, mikor nyitják meg újra a határokat. Egyelőre úgy néz ki, hogy május 4. után a kormány valamennyit enyhít a megszorításokon – egyre több katonai sátrat lehet látni tesztközpont táblákkal – ami szerintünk annak a jele, hogy az ország tudja: enyhíteni csak jól kiépített tesztelés mellett lehet. Ezen kívül mi bízunk abban (bár lehet, túl naivak vagyunk), hogy ez a helyzet felnyitja az emberek szemét legalább annyira, hogy belássák, jobban oda kell figyelnünk a környezetünkre, egymásra, mert az eddigi életvitel minősége egyszerűen nem fenntartható.
VILÁGGÁ MENTEM című sorozatunkban olyanokat mutatunk be, akik hosszabb-rövidebb időre elhagyták Magyarországot, illetve olyanokat, akik külföldről érkezvén Magyarországon próbálnak szerencsét.
