A hatalmi hallgatás nem nyugtatja meg az embereket, akik közül sokan még úgy gondolják: joguk van tudni, mi történik az országukban, a városukban egy világjárvány idején. Hiteles információk hiányában burjánzik mindenféle szóbeszéd, amiket nem tud visszafogni a rémhírterjesztés büntetési tételének megemelése sem. Miért van ez így? Kinek jó? Miért nem szólhatnak az orvosok?
BASAHALOM BOULEVARD
Vírustitkok Debrecenben és az országban

Minden reggel 7 óra táján megjelennek a legfrissebb adatok a magyar kormány koronavírus-oldalán arról, éppen hogyan állunk a pandémia elleni háborúnak a honi frontján. (A militáns szókészlet forrása közismert, ennek frusztrációs eredetére és hátterére most nem pazarolnám a karaktereket.) Heteken keresztül nem részeltették a magyar népet abban a kegyben, hogy elárulják neki, melyik városban, melyik megyében mennyi a koronavírusos fertőzött, miközben szerte Európában minden ország folyamatosan nyilvánosságra hozta ezeket az adatokat. A regnáló magyar kormány úgy vélte, hogy ezeknek az adatoknak az ismerete felesleges a nép számára, s ha tudná a nép, tán meg is zavarná a gondolkodását. Gyermeknek nézték azokat a magyar állampolgárokat, akiknek jelentős része – milliók! – a szavazatával a hatalomba küldte őket kormányozni. Akkor bölcsek voltak a zemberek, ugye, mostanság leginkább bölcsődéseknek nézték őket.

NT
Menekülnének? Hová?
Április elsején jött a kommunikációs fordulat, attól kezdve a kormány már elárulta, hogy a megyékben (és a fővárosban) hány igazolt fertőzöttet tartanak nyilván. Megyei bontásban adják az újabb és újabb információkat minden reggel, bár ennek a közigazgatási egységnek nem sok értelmezhetősége van a koronavírus-járvány terjeszkedése terén: leginkább a konkrét települési adatok lehetnének értelmezhetőek. Melyik városban, községben van már jelen a vírus, melyikben még nem? Ám ezt a tudást a hatalom továbbra sem hajlandó megosztani a néppel. Titkolják, mert… mert például – szól a titkosítók egyik érve –, ha kiderülne egy városról, hogy ott felütötte a fejét a jelenleg még ellenszer nélküli kórság, akkor onnan tömegesen elköltöznének az emberek, és vinnék magukkal a járványt. Elköltöznének?! Tömegesen?! Hová? Miből? És ott mit csinálnának, ahová menekülnének? Mintha Amerika lennénk… A magyarországi röghözkötöttség talán súlyosabb bilincs a 21. század elején, mint jobbágyság korában. Tudós tanulmányok és szociográfikus riportok özöne szól arról, mennyire képtelen az országon belüli mobilitásra a megállapodott magyar, s azoknak a fiataloknak az óriási többsége, akik bátran nekiindulnak, már régen nincsenek az országhatárokon belül.

NT
Mára kevesebb a fertőzött, mint amennyi tegnap volt?
Tudjuk hát a kormány kegyelméből, amit tudatni akarnak velünk: melyik megyében mennyi az igazolt fertőzött. Tudjuk? Vannak furcsaságok. Tegnap például Hajdú-Biharban eggyel kevesebb volt, mint tegnapelőtt. Ez hogyan lehetséges? Úgynevezett „göngyölt” adatokról van szó, tehát minden nap a korábban kimutatott betegek számához adják az újabbakat, nem vonják ki a korábbi számokból sem a gyógyultakat, sem a meghaltakat, tehát a fertőzöttek száma vagy ugyanannyi, mint tegnap, vagy több – kevesebb semmiképpen. Amikor erre a furcsaságra a Debreciner felhívta a figyelmet a közösségi hálón, akkor a Debreciner egyik olvasója arról szólt, hogy hasonló „létszámcsökkenés” volt megfigyelhető a napokban Szabolcs-Szatmár-Bereg és Vas megye esetében is. Hogyan történhet ilyen? A Debreciner hivatalosan, ahogy illik, kérdést intézett Müller Cecília országos tisztifőorvoshoz és az országos operatív törzshöz, hogy miként fordulhat elő efféle adatváltozás, de válasz nem érkezett. A közösségi háló kommentelőinek egy része pedig lakonikusan annyit jegyzett meg: hazudnak, egyetlen adatnak sem lehet hinni, amit ők, a kormány hoz nyilvánosságra.

Koppányi Szabolcs
Miért nem osztja meg a debreceniekkel a választott vezetőjük?
És mit hoz nyilvánosságra a város, az ország második legnagyobb városa, Debrecen, amit vezetői más(od)ik fővárosként emlegetnek folyton-folyvást? Semmit. Hogy maradjunk Hajdú-Bihar megyében, s ne távol a kormánypártiságtól, például Kaba polgármestere minden egyes nap be tud számolni a közösségi hálós oldalán arról, hogy a kisvárosában van-e fertőzött, mennyien vannak hatósági karanténban náluk. Ha Kaba polgármestere – és még számos településvezető – tudja ezt és meg is osztja települése lakóival, akkor ugyan Debrecen polgármestere nem tudja? Nyilván: de. S miért nem osztja meg a debreceniekkel?
A Debreciner olvasói közül többen már februárban zohoráltak amiatt, hogy nyakunkon a járvány, de a városvezetés nem tesz semmit, hallgat mélyen. Javaslatokat küldtek, hogy mire lenne igényük. Ezekből aztán hetekkel később több megvalósult – legalábbis részben. Az egyik kérés arról szólt, hogy rendszeresen adjon tájékoztatást a város polgárainak egy illetékes helyi orvosprofesszor – tehát szakember – arról, hogy vannak-e koronavírusosak Debrecenben, mert ez lenne a hiteles információ, ami visszafoghatná a mindenféle hírkeltéseket, városszerte terjedő pletykákat, illetve az illetékeseknek kötelességük minél hamarabb tájékoztatni a debrecenieket mindenféle fejleményekről vírusügyben. Nos, ez nem valósult meg mái napig.

NT
Letiltott orvosok?
Szigorúan tilos az érintett orvosoknak bárminemű nyilatkozatot tenni. Tilos! Tetszenek érteni? A hatalom megtiltotta, hogy a vírus elleni küzdelem sűrűjében az emberek életéért ténylegesen tevő orvosok szólhassanak arról, hogy mi van. Érti ezt valaki? Ők nem mondhatják, mi nem tudhatjuk.
Egyetlen alkalom volt, még március elején, amikor kamerák és mikrofonok előtt beszélhetett
Várkonyi István, a Debreceni Egyetem Kenézy Gyula Egyetemi Kórház Infektológiai Intézetének intézetvezető főorvosa arról, hogy éppen mi a helyzet. Higgadtan, alaposan, meggyőzően szólt. Hol van azóta Várkonyi István? Miért nem szólhat akár minden nap a város közpénzen fizetett médiájában? Miért nem tájékoztathat, miért nem segítheti a debrecenieket, a hajdú-bihariakat az éppen aktuális történések megértésében? Miért hallgattatták el az orvosokat?

NT
Politikus pojácák bulija?
A kormányzó párt szigorú felügyelete alatt álló, egyébként minden debreceniek közös pénzéből működtetett média sikerpropagandát folytat a koronavírus-járvány ügyében is. Gond egy szál se, minden tökéletes, a főszereplő a 20 mobiltelefont az idősek otthonának átadó polgármester, a rosszul arcmaszkozó, hitelességében rongy országgyűlési képviselő. Épp csak orvost és hiteles járványinformációt nem kínálnak a debrecenieknek, akiknek a pénzéből működnek.
Mennyi a koronavírus-fertőzöttek száma Debrecenben? Közülük hányan gyógyultak, mennyien haltak meg? A kórházkiürítési kormánydöntés eredményeként hány debreceninek kellett kényszerűen távoznia? Gondoskodik-e róluk a város valamelyest?
Hol van Várkonyi István főorvos úr?
Hol élünk? Még.

Koppányi Szabolcs
A BASAHALOM BOULEVARD további városkritikai jegyzetei itt olvashatók.
CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!