A nyájimmunitás eléréséhez az ország 60%-át kellene beoltani, erősítette meg Galgóczi Ágnes a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) járványügyi osztályvezetője a hétfői „törzstájékoztatón”.

A „ronda” hangzású, de annál fontosabb nyájimmunitás kifejezés valóra válása a feltétele annak, hogy a világjárvány megszűnjék. Minél többen szereznek védettséget, annál kisebb lesz, lehet – jelenlegi ismereteink szerint – az esélye országokra, tájegységekre kiterjedő helyi járványok kialakulásának is.

Tehát végre elkezdődött, mégsem hallható a jelképes megkönnyebbült sóhaj, mi több össznépi, sőt internacionális eufória, amelyre a több hónapos, olykor már reménytelen várakozás előjelei után számítani lehetett. Sőt! Gyanítom, hogy a védekezésért felelős politikusok, akik minden korábbi ballépésüket, hibájukat feledtető (?) Messiáskánt vártak az ampullákra, egyenesen megrökönyödtek azokon a számokon, amelyek a gondjukra bízott lakosság oltási hajlandóságát mérte fel. Hisz nemcsak nálunk, de minden országban az a szlogen hónapok óta, hogy véglegesen csak a tömeges oltás állíthatja meg a járványt. Természetesen ennek fényében sem szabad elfeledkeznünk arról, hogy addig milyen további intézkedésekkel és eszközökkel kell, kellene még hónapokig a különböző rendű-rangú felelős politikusoknak mindent megtenniük azért, hogy országukban, településeiken csökkenteni lehessen a további áldozatok számát.

S kétséges, hogy a tömeges mennyire lesz tömeges. Hisz a korábbi és a frissebb felmérések egyaránt azt mutatják, hogy az oltásra igényt tartó lakosok száma jóval kisebb annál, mint amire akár a járványügyi szakemberek, akár az egészségügyiek tanácsait korábban vagy megfogadó, vagy figyelmen kívül hagyó politikusok számítottak. A legutóbbi felmérés azt hozta ki, hogy a magyar lakosságnak csupán 15 százaléka hajlandó beadatni magának az oltást. A Portfolio szintén arról írt, hogy alig 15% oltatná be magát valamelyik vakcinával. „Az ország fele bizonytalan” – olvasható a cikkben. A KSH felméréséből kiderül, hogy mindössze minden hatodik-hetedik megkérdezett biztos abban, hogy beoltatná magát. Ez összesen 14,9%-ot jelent a felmérés alapján. Ezek az adatok részben összhangban vannak egy korábbi kutatással, amit az Euronews készíttetett pár hete: akkor a megkérdezettek 17 százaléka mondta azt, hogy vállalja az oltást, 47 százalék pedig határozottan elutasította.

Az okok? Bizonyára több van. Az egyik szál például az lehet, amelyre közegészségügyi szakemberek hívták fel a figyelmet. Miszerint inkább szakmai kampányt kellett volna indítani a társadalom meggyőzésére, mint a politika eszköztárából kölcsönzött érvelésekkel élni. Sok tanulmány ugyanis azt mutatja, hogy ha a politika beleszól az ilyen kérdésekbe, az fokozhatja a vakcinákkal szembeni ellenérzéseket.

Másik ok lehet – minden bizonnyal – a nemzetközileg egyedinek számító regisztráció, illetve az azzal kapcsolatos kormányzati nyilatkozatokban tetten érhető nyilvánvaló ellentmondások sora. Az sem tett jót a felmérések fényében az oltási hajlandóságnak, hogy a külgazdasági miniszter túl gyakorta emlegette az orosz és a kínai vakcinákat. A magyar lakosság jelentős részében ugyanis ezen országok oltóanyagaival szemben remélhetőleg alaptalan, de mindenesetre nyíltan vállalt ellenérzés van. Amely odáig megy, hogy az innen származó vakcinákkal semmiképpen sem oltatják be magukat. (Erről részletesen egy korábbi írásunkban is idéztünk adatokat.) A Publicus Intézet reprezentatív felmérése szerint a „megkérdezett magyaroknak nagyon csekély a bizalma az orosz és kínai fejlesztésű koronavírus-vakcinák iránt. Előbbi oltóanyagból Magyarország több millió adagot kötött le.” S ha ehhez az ellenérzéshez hozzászámítjuk, hogy időszakos „eltűnése” előtt az országos tisztifőorvos azt találta mondani, hogy az állampolgár nem választhat szabadon az oltóanyagok közt, az máris megmagyaráz jó adagnyi szkepticizmust.

Nem mellesleg egy orosz lapjelentések szerint az „orosz orvosok jelentős része sem bízik a Szputnyik V-ben, amelyet a nyár folyamán regisztráltak úgy a hatóságok, hogy nem zajlott le még a klinikai kísérletek több tízezer embert érintő harmadik fázisa, azaz a hivatalos jóváhagyás előtt csak pár száz ember kapott a vakcinából”. (hvg)

Ugyanakkor természetszerűleg nem kétséges, hogy az egyes egyénnek alapesetben szuverén joga van ahhoz, hogy beoltatja-e magát, vagy sem. Többé-kevésbé minden (demokratikus) országban ez a hivatalos álláspont. Ahogyan például vasárnap a német szövetségi belügyminiszter, Horst Seehofer megfogalmazta: „Nem szabad többletjogokat biztosítani mindazoknak, akik beadatják az új típusú koronavírus (SARS-CoV-2) elleni oltást.”

Viszont jó lenne tudni, mit terveznek a politikusok, mi fog történni akkor, ha lesz tömegesen oltóanyag, lesz választék belőlük, jó tapasztalatok lesznek mellékhatásokról. Beváltak az oltási tervek, a logisztika kifogástalanul működik, az oltások sorrendjét az ésszerűség és a rászorultság, veszélyeztetettség mértéke szabályozza. Egyszóval minden rendelkezésre áll majd. Csak oltásra jelentkezőkből nem lesz elég. Nem lesznek, leszünk annyian, amennyi a tömeges védettséghez szükséges lenne. Márpedig a felmérések során a megkérdezettek eleddig ugyancsak határozottan megfogalmazott kijelentései azt sugallják, hogy akár így is alakulhat a helyzet. Mit tesznek az állami hatóságok, önkormányzati szervek (ha még lesznek), esetleg munkahelyek? Elrendelik a bizonyos népességcsoportok, akár foglalkozás, akár életkor, akár már meglévő betegségek alapján a kötelező oltást? Valóra válik-e az, amit ma nem kevesen rémálomként élnek meg? Miszerint, hogy bizonyos intézményekbe csak érvényes oltási igazolvánnyal léphetünk be. Netán más szigorítások lépnek életbe? Vagy egyelőre még nem aktuális töprengeni ezen az idejét tekintve remélhetőleg nem túl távoli kérdésen?

Hisz egyelőre a döntőnek mondott védekezési szakasz legelején tartunk. Debrecenbe szintén csak néhány napja érkeztek meg a koronavírus elleni vakcinák. Először az egészségügyi dolgozók részesültek belőle, ahogy azt korábban is tervezték szerte Európában, az egyelőre jelképes mennyiségben rendelkezésünkre bocsájtott oltószerből. Kérdés, hogy az jelképnek tekinthető-e, s ha igen, milyen tartalmúnak, hogy „Debrecenben mintegy 6 ezer egészségügyi dolgozó van, és harmaduk, vagyis kétezer ember döntött úgy, hogy kéri az oltást”.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!