Tény, hogy az elektromos járművek egyre nagyobb piacot jelentenek az akkumulátorgyárak számára, azonban az akkumulátorok gyártásának környezeti és társadalmi hatásai komoly aggodalmakat vetnek fel a lakosok és a szakértők körében. A kormány és a környezetvédelmi hatóság szerint azonban nem lehet gond. Kinek a szava nyom többet?

Jogos-e a félelem és a felháborodás?

Az akkumulátorgyártási folyamatok során számos felső küszöbértékű veszélyes anyagot használnak, amelyek negatív hatással lehetnek a környezetre, tágabb értelemben pedig az emberek egészségére, melyből nyílegyenesen következik az életminőségbeli romlás is.

„Mi nem annak tudatában költöztünk Mikepércsre, hogy egy akkumulátorgyár árnyékában éljünk, elfogadva annak minden negatív vonzatát! Bármilyen határérték alatt tartott érték az nem nulla kibocsátás!” – mondta felháborodottan egy érintett édesanya, aki családjával a házuk részleteit fizeti és aggódik, hogy miként alakul majd a mikepércsi ingatlanpiaci helyzet.

Az akkumulátorgyárak számának növekedése hazánkban nyilvánvalóan az értékes termőföldek területének csökkenésével jár. Mindezeken túl félő, hogy a Nemzeti Akkumulátoriparági Stratégia veszélyezteti az élelmiszer-önellátási képességünket is. Ezeket az aggodalmakat osztják a családok is, akiket közvetlenül érint az iparág.

„A civilek, de még a szervezetek is csak nagyon nehezen tudják érvényesíteni a jogos követeléseiket, mert a politikai és jogi környezet nem kedvező, illetve bizonytalan” – fejtegeti aggályait Kozma Éva mikepércsi édesanya, aki számos demonstráción szólalt már fel.

A mikepércsi anyák környezetvédelmi aktivistákként közösségbe szerveződtek a természeti erőforrások megőrzése, a közegészség védelme és családjuk élhető környezetének, ingatlanjaik értékének megőrzése érdekében. Az őket érintő ügyekben a jövőben egyesületként próbálnak fellépni. A nyakukba szakadt nehézségek ellenére optimisták. Vallják, hogy az ügy menti összefogás ereje a reményük forrása. Tüntetéseket szerveznek annak érdekében, hogy a hangjukat végre meghallják, jelezve: nem akarták, hogy az életüket meghatározó döntéseket nélkülük hozzák meg. Céljuk az életük védelme és életminőségük fenntartása az alapvető emberi és alkotmányos jogok védelmén keresztül.

Az emberi méltóság elismerése kikerült a perifériából?

Az eredendő méltóság azt jelenti, hogy minden embernek alapvető jogai és értékei vannak, amelyeket senki sem vehet el tőle. Ez azt jelenti, hogy minden ember egyenlő, és senki sem lehet mások felett álló. Ez az alapelv alapvetően az emberi jogok és a demokrácia alapja lenne. Ha a döntéshozók elfogadnák, akkor olyan döntéseket hoznának, melyek tiszteletben tartják az emberek jogait. Ez biztosítaná a társadalmi stabilitást. A gyakorlat azonban mást igazol.

Gombamód szaporodó ipari üzemek, fellazított környezetvédelmi szabályok

Magyarországon akkumulátorgyárakat vagy más ipari beruházásokat létesítenek olyan helyeken, ahol nem kellene, illetve nem lehetne szabad termőterületeket feláldozni. Ipari célra csakis már ipari hasznosítás alatt álló helyszíneket lehetne választani. Elfogadhatatlan az a gyakorlat hazánkban, hogy „nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházás” minősítéssel lazítanak a környezetvédelmi szabályokon és szemet hunynak a lakosság véleménye felett. Propagandatartalmakkal elnyomják az emberek hangját és nem tisztelik a természetet.

A beruházások káros hatással lehetnek mind a környező termőföldek, mind a családok kiskertjeiben megtermelt javak minőségére. A szennyezett talajban termesztett élelmiszerek súlyos egészségügyi következményekkel járhatnak. Ez pedig már élelmiszerbiztonsági kockázatokat is felvet.

Van fenntartható és környezettudatos gyakorlat az élelmiszerbiztonság védelmében?

„Hogyan értelmezendő bármilyen határérték, ha hosszútávú hatások nézőpontjából vizsgáljuk a kérdést? Nem értelmezhető határérték, abban az esetben, ha az adott anyag, vegyület a szervezetből nem ürül ki, felhalmozódik, és ez a későbbiek folyamán betegséghez vezethet” – kérdőjelezi meg e felvetésével a környezetvédelmi hatóság határozatának helytállóságát dr. Fónainé Pásztor Enikő.

„Hogyan kaphatott környezetvédelmi engedélyt a CATL akkumulátorgyár, ha a károsanyag kibocsátás kapcsán kockáztatja BIO minősítését a Hajdú-Bihar Vármegyéből származó terményeknek? Nem találtam információt arról, hogy az engedélyezés során vizsgálták-e a gyár hatását a BIO minősítésre vagy a terményekre vonatkozóan” – írta egy hölgy a közel 16 ezer főt számláló akkumulátor elleni összefogást hirdető Facebook-csoportban.

Sokan amellett érvelnek, hogy a környezetvédelmi hatósági eljárás elavult, az építésre adott engedély pedig jogellenes. A döntéshozóknak szem előtt kellene tartaniuk az alapvető emberi és alkotmányos jogait, az egészséghez, illetve az egészséges élethez való jogot, a gyártásra vonatkozóan pedig szigorúbb szabályozásokat kellene bevezetniük, hogy minimalizálják a környezeti hatásokat, melyeknek szociális és társadalmi vonatkozásai is vannak, ám ez utóbbiakkal a környezetvédelmi hatóság nem tud számolni. A hatástanulmányok egyik fontos célja lenne, hogy megvizsgálják, az ipari tevékenység hogyan befolyásolja az emberek életminőségét. A hatástanulmányok a környezeti hatások mellett az emberek helyi életminőségének megváltozását és a helyi közegészségügyi hatásokat is figyelembe kellene vegyék. A szociális monitorozás révén lenne lehetőség vizsgálni a beruházás hatásait az emberek életszínvonalára. Az eredmények alapján lehetne felmérni a környezeti hatásokat és képet kapni arról, hogy milyen intézkedésekre van szükség a káros hatások csökkentésére vagy ellensúlyozására. Ez a gyakorlat segíthetne a beruházóknak és a hatóságoknak is abban, hogy jobban megértsék az akkumulátorgyárak létesítésének előnyeit és hátrányait az őstermelők és a környékbeli lakosság szempontjából.

Hiteles-e a környezetvédelmi hatóság a fentiek tudatában?

„Pénzérdekből családok boldogulását keserítik meg. Nem bízok a környezetvédelmi hatóságban, hiszen számos kérdésre a mai napig nem kaptam választ. A hatástanulmány nem számol emberi populációval. Rovarokkal kistestű emlősökkel igen. Hogyan történhet ez meg?” – fogalmazta meg véleményét Pintye Andrea mikepércsi anyuka.

Döbbenet övezte a debreceni déli ipari övezetbe tervezett CATL akkumulátorgyár képviselőjének kijelentését, miszerint bár a gyár helyi szinten okozhat károkat, nemzetközi szinten segíti a zöld átmenetet.

Vajon mennyire vigasztalja az érintett családokat, hogy Debrecen zöld átállást hirdetett?

„Szánalmas, izzadtságszagú propagandaerőlködés” – írták a dehir.hu Facebook-oldalán közzétett bejegyzés alatt, ami a zöld átállással címkézett projektek és beruházások megvalósulásáról számol be.

A demonstráció Facebook-eseménye itt található.

(A fenti írást a mikepércsi anyák juttatták el a Debreciner szerkesztőségéhez, kérve a megjelentetését.)

Előzmény:

– Mekkora árat fizetünk a kormány álmáért, hogy akkumulátorgyár-nagyhatalom legyünk?