BEZÁR

Közösségi média

800

Üss vagy fuss! – A szegregátumokban élő emberek viselkedésmintáiról

Olyan ez, mintha a mocsárba süllyedő kutya fejére lépnénk. A kutya meg fog fulladni vagy félreugrik – és meghal a kutya is és a gazdája is.

Mottó: Tudom, hogy nem vagyok képes téged teljesen megváltoztatni. Sémák szerint élsz, mint bárki más. Hallgass meg! Vannak részben jobb megoldások is!

Két-három részben maguk elé tárom, hogy mit gondolok azoknak az embereknek a viselkedéséről, akiket Önök – az okozat szempontjából – mindig, nagyon, de nagyon megvetnek. Ahhoz, hogy megértsenek, kell bizonyosfajta „előképzettség”, aminek a megszerzésére sem törekedtek soha. Kezdjük hát!

A magyar cigányok állapotáról általánosságban

Jellemzőik: Az átlagnál alacsonyabb iskolai végzettség. Köreikben nagyarányú a munkanélküliség vagy a létfenntartást alig biztosító elérhető jövedelem. A korai gyermekvállalás következményeként magas a gyermekszám.

Erős a kriminalitási mutató, a büntetés-végrehajtási intézetekben nagy létszámban vannak jelen. (Mielőtt valaki azon örvendezne, hogy végre valaki ezt beismeri, azért hozzáteszem, hogy a kb. 18 ezer férőhely nem olyan rettenetes létszámra utal ám! Nem mindenki roma ott sem, és sok a visszaeső is. 350 ezer felnőtt romára levetítve ez már nem is olyan rossz arány. Tény, hogy a romák felülreprezentáltak a börtönökben. Tény, hogy az egyszerű megítélésű és könnyen felderíthető bűncselekmények nagy százalékát ők követik el. Talán egész szépen változna ez az arány, ha jobbak lennének a felderítési mutatók az intellektuális és a korrupciós jellegű bűncselekmények köreiben is.)


cigány - rendőr - Horváth Ferenc

Rosszabbak az egészségügyi körülményeik, magasabb a devianciák megjelenésének száma is. Jellemzi őket a korai halálozási arány. Közösségeikben lényegesen magasabb a mélyszegénységben élők száma, aránya. Sokat gyengült a társadalmi normák önkéntes követése is, de ez is csak a társadalom erkölcsi válságára utal. A romák között magasabb és kezeletlenebb a mentális betegségek száma, a konkrét nélkülözés mértéke és intenzitása pedig jóval meghaladja az átlagot.


Szómagyarázat: A deviancia olyan magatartás, mely megszegi a közösség vagy a társadalom által elfogadott normákat. Azt is mondhatnánk, „letérés az útról” mind társadalmi, mind pedig az egyén szintjén. –
A könyökükön jön ki, ugye?

Sokan imádják deviánsoknak nevezni a romákat! Még a saját vezetőik is. Például Törökszentmiklóson, ami minden bizonnyal Forgács Pisti hatása lehet. Azt tudni kell, hogy ezeken a jellemzőkön rendészeti eszközökkel csak egy módon sikerült segíteni, mióta világ a világ: megsemmisítéssel. Gondolom, ezt most kizárhatjuk, még ha egyesek szerint félázsiai a magyar, akkor is, merthogy a modern Európában élünk. Bár ki tudja… Volt már itt nyilas korszak, roma holokauszt. Persze túléltük és mindig is túl fogjuk élni. Ezt soha ne feledjék el! Kicsit olyan ez, mint a minél jobban ütik a vasat, annál melegebb… Mi lassan ugyan kihűlő félben vagyunk, de még élünk, még van remény!

A felelősség kérdéskörében már nem vagyok ilyen egyértelmű állásponton. Tény, hogy a kirekesztettet kizárólagosan felelőssé tevő intézkedések általában represszívek, ergo olyan ez, mintha a mocsárba süllyedő kutya fejére lépnénk. A kutya meg fog fulladni vagy félreugrik – és meghal a kutya is és a gazdája is. Igaz, hogy a társadalom elég sok tagja bárki fejére rálépne, hogy ő magasabbra kerüljön vagy magasabban maradjon! Ez még csak nem is fajtafüggő.

Mindezek ellenére én, alapvetően áldozathibáztató vagyok. Tudják miért? Mert az egyén szintjén vannak, akiknek sikerül leküzdeniük azt az aljas elnyomást, ami a kirekesztettségükből fakad. Leküzdik akkor is, ha a külső és belső elnyomóik, kihasználóik ezt nem szeretnék!

A társadalom szintjén a roma közösségeknek is le kell küzdeniük azt a tanult tehetetlenséget, amit évtizedeken keresztül rájuk erőltettek. Írtam már erről. Nem a roma önkormányzati álképviselők, nem is az előítéletes városvezetők, nem is a két malomban őrölő mozgalmárutánzatok fogják ezt elérni, hanem azok, akiknek a kitörés az egyén szintjén sikerült. Ők lesznek az igazi közösségszervezők! Persze nem megy ez egyik napról a másikra, mert ilyen jobbító jellegű, de gyökeres társadalmi beavatkozás egyelőre nem érdeke sem az államnak, sem a cigányokat az orruknál fogva vezetőknek. Higgyék el, egy napon nekik is az érdekük lesz!

Tehát, törekedni kell a közösség szintjén is arra, hogy a közös érdekek mentén, a cigánytelepekről kihallatszó igazság is erősen támogatva legyen! Ezért pedig minden cigányember is felelős az egyén szintjén!

NE vegyük el tőle azt a lehetőséget, hogy belássa a hibáit! NE nézze őket senki gyereknek, különösen ne az a néhány „álcivil” álcigány, aki bemagyarázza nekik, hogy ők az áldozathibáztatás áldozatai, ha helytelen dolgot tesznek, vagy másképp reagálnak az elvárt konvencióktól. Igenis hibás az, aki a sok-sok negatív körülmény hatására másképp viselkedik, mint ami a helyes lenne. A felróhatóság kérdésköre más, de annak megítélése az elvileg független közigazgatásra vagy éppen magyar bíróságra tartozik, ha még van olyan. Mármint független. Hm… lesz ez több rész is, úgy érzem…

Előrevetítek valamit, hadd gondolkozzanak rajt, majd visszatérünk rá egy-két rész múlva!

A más közösségbe tartozó ember lélektana. Guadeloupe (Karib-tenger – Franciaország megyéje). Maga a „Guadelupe” név eredete vitatott. Végső eredete az arab-latin „Wadī Lupum” – Farkas völgy. 12 évesen találtak itt egy gyermeket, akit a farkasok „neveltek fel”. (Magyarul, valahogy túlélte az éveket.) 22 éves korában már tudott kommunikálni, voltak tanult civilizációs szabályai, de a nyelvészek szerint soha nem fog helyesen beszélni, mert nem tudja rendesen használni a múlt időt és a jövő időt, ugyanis az időérzéke nem tudja felfogni azt az időt, ami az egyes fogalmakhoz kapcsolódik, beszűkült időben és beszűkült térben él…

Megtanulta a nyelvet, bizonyos civilizációs szabályokat, az elméje képes a fejlődésre, és nem is a nyelvérzékével van gond. A fogalmakat azonban nehezen érti meg. (Fogalmak: tárgyak, dolgok, személyek közötti viszonyok, relációk és minden, amit állítunk.) Megállapították, hogy soha nem fog tudni múlt időben beszélni, a jövő időt pedig nem érti meg! Tegnap megettem egy almát. Hol van alma? Tegnap ettél egy almát! Hol van alma, most adjál! Holnap adok neked egy almát. Jó, hol van… adjál már! Nem tud absztrahálni (elvontan gondolkodni), csak az van, amit lát, azaz az idő és a tér, amiben most van! Másik idő számára nincs. Ami nincs itt, az nincs is vagy csak valami igen homályos múltbéli emlékfoszlány maradt meg neki belőle!

Lesz majd ennek értelme, higgyék el! A jövő héten jövök.

Horváth Ferenc írásai itt olvashatók: 800.

A megosztása fontos!

Kérjük, válasszon előfizetési vagy támogatási lehetőségeink közül!

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

További olvasnivalók...