Október 6-án 16 órától a második akkumulátoripari közmeghallgatást tartották Debrecenben, mióta a kormányváltás hatására három és fél év után visszatértek az érintettek személyes részvételével megrendezett ilyen események. A közmeghallgatásra azért volt szükség, mert a város déli gazdasági övezetében akkumulátorokat gyártó kínai CATL leányvállalata, a GreenPower Energy egy akkumulátor-újracsomagoló és -újraösszeszerelő üzemet létesítene az állami tulajdonú Inparktól bérelt csarnokban, az akkugyár közelében. Az eseményt a Hajdú-Bihar Vármegyei Kormányhivatal szervezte az üzem egységes környezethasználati engedélyezési eljárásának keretében.

A kormányhivatal látványosan stratégiát váltott az általuk tartott legutóbbi közmeghallgatáshoz képest. Szeptember 7-én az EcoPro-katódgyár ügyében még számos eszközzel igyekeztek korlátozni a nyilvánosságot, a lakosoknak megtiltották például a kép- és hangfelvételek készítését, akik pedig ennek ellenére videóztak, azokat kivezetettetéssel és bírsággal fenyegették. De nehezítették a sajtó munkáját és az érdeklődők bejutását is a Kölcsey Központ nagytermébe, miközben a Médiacentrum Debrecentől, tehát a fideszes városvezetés által irányított önkormányzati médiától érkező moderátor semmilyen érzékenységet nem mutatott az egyre feszültebb hallgatóság felé. Nem meglepő módon ezért a hatóság hamar kiváltotta a jelenlévők felháborodását.

Ezúttal a moderátori szerepkört a Best FM műsorvezetője, Szabó Tamás látta el, aki rögtön az elején úgy pozicionálta magát, hogy ő egy a közönségben ülők közül, majd a meghallgatás kifejtette, ő maga is aggódik az akkumulátorberuházások miatt. A bemutatkozása után köszöntötte Tompa Enikő (Tisza) debreceni országgyűlési képviselőt, a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium államtitkárát, ezzel is hamar egyértelművé téve, hogy a legutóbbi alkalomtól eltérően ezúttal az új kormány is képviselteti magát a meghallgatáson.

Szabó közölte, a sajtó most szabadon tudósíthat, és a megjelent lakosok is videózhatnak, hiszen 230 ezer debrecenit képviselnek itt – körülbelül ennyien vannak a debreceni lakcímmel rendelkezők és az egyetemisták összesen. Figyelmeztetett azonban, súlyos rendzavarásért továbbra is kivezetés és bírság járhat. A teremben egyébként eleinte ismét hideg volt, a hallgatóság egy tagjának jelzése után emelték feljebb a hőmérsékletet.

Egyébiránt a rendezvény tényleg mintha a szeptemberi meghallgatás inverze lett volna: nem 15 perc csúszással, hanem pontosan kezdtek, nem rekesztettek ki késve érkezőket, hanem gördülékenyen engedték be az embereket, nem tették ki az ajtókra a zárt körű rendezvényt jelző táblákat sem.

Halkabb a fák suttogásánál

A GreenPower Energy projektjét az anyavállalat CATL közügyekért felelős vezetője, Szilágyi Balázs ismertette. Elmondta, az ingatlan, ahol megvalósítják a beruházást, alapvetően raktárként épült. A legközelebbi védendő lakott terület innen 825 méterre található. Az új üzemben késztermékeket csomagolnak újra a vevői igények szerint, az újraösszeszerelésnél a cellákat nem bontják meg, csak fizikai szét- és összeszerelés történik. Szilágyi a prezentációja végén minden megjelentet meghívott gyárlátogatásra. Az érdeklődők a főbejárat melletti pultnál jelentkezhettek.

Kerényi Judit, a hatásvizsgálati dokumentációt készítő Deloitte Zrt. szakértője közölte, tisztában vannak azzal, hogy minden ipari tevékenységnek van környezeti hatása. Mint mondta, a kérdés az, hogy mekkora hatásról van szó, az hol keletkezhet, mennyi ideig tarthat, és környezetvédelmi szempontból hogyan értékelhető. Hangsúlyozta, a beruházás egy meglévő fejlesztési területen található egy intenzíven fejlődő ipari térségben. A beruházás célja az elmondása szerint az, hogy ami még használható, azt mentsék meg, ne a hulladéktelepre kerüljön.

Fontosnak tartotta elmondani azt is, hogy ugyan a dokumentációban azt állítják, környezetvédelmi szempontból nem minősíthető jelentősnek a GreenPower Energy hatása, de ez nem azt jelenti, hogy nem történik kibocsátás.

Ezen a ponton már kirajzolódott egy másik újítás a korábbi debreceni közmeghallgatásokhoz képest. Legutóbb és a 2023-as CATL-meghallgatások alkalmával is sok lakos dühét az váltotta ki, hogy a pulpitusnál tartózkodók jellemzően végig ülve maradva szóltak a hallgatósághoz. Most azonban Szilágyi, valamint a legtöbb szakértő is felállva mutatta be a prezentációját, Kerényi Judit is először felállt, utána némi szabadkozással ülve folytatta a mondandóját.

Az ő prezentációja után következett a hatástanulmány elkészítésében segítő Barna Sándor és Reiniger Róbert, akik egymásnak a szót többször visszaadva, váltakozva mutatták be a beruházás várható hatásait, miközben a hallgatóság soraiban egyre nőtt a türelmetlenség.

Zúgolódást lehetett hallani, amikor Reiniger Róbert kifejtette, a Greenpower Energynek összesen 6 légszennyező pontforrása van, és ezek egyikénél sem találtak határérték-túllépést. Kifejtette, a mintákat akkreditált laboratórium vizsgálja. „Ezeknek a jegyzőkönyvei a hatóságoknál rendelkezésre állnak. Vagy sem. De reméljük, hogy igen” – fogalmazott sejtelmesen, mire szórványos tapsot kapott. Azt is nehezen fogadta a hallgatóság, amikor közölte, a telephelyen keletkezett veszélyes hulladék nem több évi 50 tonnánál.

Reiniger elmondta, a terület tulajdonosának (tehát az állami kézben lévő Inparknak) a Debreceni Vízmű Zrt.-vel kötött szerződés alapján napi 70 köbméter ivóvizet szolgáltatnak a telephelyre, ebből 25 köbmétert használ fel az Inpark1, ahol jelenleg akkumulátormodulokat szerel össze a CATL. A Greenpower Energy 32-35 liter vizet fog használni. Hangsúlyozta, nincs technológiai vízhasználat, a munkavállalók kommunális vízigényéhez és a takarításhoz kell a víz.

A szakértő elmondta, az épületet még nem kötötték be a szennyvízhálózatba, jelenleg szippantóval szállítják el a szennyvizet.

A hatástanulmány készítésében szintén közreműködő Barna Sándor úgy fogalmazott, a telephely szálló port bocsájt ki, de nagyon alacsony értékben. Mint mondta, a kikerülés után a szennyező anyag folyamatosan hígul a levegőben, és a 24 órás határértéknek csak a 0,16 százalékát éri el. Ez szerinte azt jelenti, hogy ebből az aspektusból nem várható környezeti kockázat.

Zajvédelmi szempontból 64 kültéri gépészeti berendezést, elsősorban légtechnikai berendezéseket azonosítottak zajforrásként. „A fáknak a suttogása nagyobb zajszinttel jár” – értékelte a helyzetet Barna, mire a hallgatóság soraiból többen bekiabálásokkal jelezték egyet nem értésüket.

Az üzem teljes hatásterülete a hatásvizsgálat alapján 581 méter. Miután ezt a szakértő közölte, egy lakos bekiabálta: „lassan mi fogjuk zavarni a gyár nyugalmát”.

Reiniger Róbert leszögezte, nem írja elő jogszabály, hogy vizsgálják több gyár összeadódó hatásait, de mivel érezhető volt erre az igény, ezt ők megtették a levegőre és a zajszennyezésre vonatkozóan.

Hangsúlyozta továbbá, a telephelyen nem fognak hulladékot újrahasznosítani vagy ártalmatlanítani, azt átadják engedélyekkel rendelkező társaságoknak.

Utólag is érdemes lenne elvégezni, amit az Orbán-kormány elmulasztott

Már 64 perce tartott a közmeghallgatás, amikor a moderátor elkezdte felolvasni az előzetesen, írásban feltett kérdéseket. A megjelenteknek tehát továbbra is várniuk kellett arra, hogy szót kapjanak.

Hogyan és mikor tudják a lakosok megismerni a laboratóriumi jegyzőkönyveket? – hangzott az első írásbeli kérdés. Szilágyi Balázs közölte, ezeket a hatóságtól lehet beszerezni, majd megjegyezte, lehetne kezdeményezni olyan jogszabálymódosítást, ami megkönnyíti a nyilvánosság hozzáférését. Bejelentette, a CATL úgy tervezi, hogy bizonyos időközönként összeállít egy információs csomagot, amelyben nemcsak a laboreredményeket, hanem a víz- és energiafogyasztási adatokat is összegzik.

Volt, aki arról érdeklődött, csúcsfogyasztás vagy tartós szárazság esetén garantálja-e a Debreceni Vízmű Zrt., hogy a lakossági ivóvízellátás korlátozás nélkül élvez elsőbbséget az ipari park felé történő szállítás előtt. Erre Reiniger Róbert azt reagálta, ez önkormányzati hatáskör, a városvezetés rendelhet el vízkorlátozást.

Arra, hogy milyen zajvédelmi korlátozásokat terveznek, Barna Sándor válaszolt, méghozzá azt, hogy nincs szükség semmilyen korlátozásra, mert a gépek nem különböznek a lakóházak klímaberendezéseitől. Ugyanezt felelte arra is, hogy terveznek-e korlátozást éjjel a teherforgalomra: nem indokolt.

Egy kérdező felvetette, terveznek-e folyamatos mérési adatokat szolgáltató, a lakosság számára is nyilvánosan elérhető, online zajmonitoring-állomást kialakítani. Szilágyi Balázs a válaszában úgy fogalmazott, ha a hatóság erre kötelezi őket, akkor igen, de amennyiben hozzá tudnak járulni egy erre vonatkozó civil kezdeményéshez, annak is állnak elébe.

Más arra volt kíváncsi, rendelkezésre áll-e a megfelelő helyi elhárítási kapcitás egy esetleges tűz vagy vegyi baleset esetére. Szilágyi erre néhány másodpercnyi hallgatás után közölte, 41 hivatásos tűzoltó áll a CATL szolgálatában az ipari parkban, ha ennél a létesítménynél lesz rájuk szükség, akkor is ott tudnak lenni.

Még nagyobb tanácstalanság látszott a pulpituson, amikor arról olvastak fel egy kérdést, hogy milyen szűrő- és elszívó berendezésekkel védik a levegőt. A válaszadást megelőző hosszú csendet gúnyos tapssal jutalmazta a hallgatóság. A szakértők végül azt a választ adták, „megfelelő légtisztító rendszerrel” védik, amelynek a hatékonysága 99 százalékos.

Arra vonatkozóan is küldtek be kérdést, van-e garancia arra, hogy a jövőben sem lépik át a 85 tonnás maximális tárolási mennyiséget, így felülírva a jelenlegi, küszöbérték alatti besorolást. Rövid kivárás után Szilágyi Balázs válaszolt: az engedélyüknek megfelelően járnak el, és a hatóság fogja őket ellenőrizni.

Hogyan garantálják a lakosság azonnali tájékoztatását havária esetén? Milyen védőtávolsággal és terjedési modellel számolnak a legrosszabb forgatókönyv bekövetkezésekor? – szólt egy újabb kérdés. Szilágyi annyit felelt, ők azonnal értesítik az érintett beavatkozó szervezeteket, a tájékoztatás pedig az ő feladatuk. Hozzátette, ilyen esetben azonnal megkezdik a technológia leállítását, továbbá beavatkozik a létesítménytűzoltóság.

A CATL közügyekért felelős vezetője itt jelentette be, hogy a közeljövőben magának a kínai akkucégnek az ügyében is tartanak közmeghallgatást iparbiztonsági kérdésekről. Az elmondása szerint ezt azelőtt rendezik meg, mielőtt az akkumulátorgyár átáll a tömegtermelésre.

Az egyik kérdező arra volt kíváncsi, elérhetőek lesznek-e a helyi lakosok számára egy könnyen hozzáférhető, nyilvános, online felületen az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer (OKIR) rendszerébe feltöltött éves vizsgálati jegyzőkönyvek. Szilágyi Balázs azt reagálta, a cég elküldi az adatokat, de nem ők az OKIR üzemeltetői. Reiniger Róbert pedig úgy fogalmazott, az újonnan megalakult Élő Környezetért Felelős Minisztériumnak lehet küldeni ezt a felvetést. Megjegyezte, az igényt jogosnak tartja.

Talán némileg váratlan módon arra a kérdésre, hogy kaphat-e a lakosság vagy a helyi önkormányzat rendkívüli mintavételi jogot, ha gyanús elszíneződés vagy szag észlelhető a telephelyen, Szilágyi azt felelte, nem látják akadályát, hogy más szereplőt is bevonjanak, ha ezt az eljárás szempontjából figyelembe lehet venni.

Arra, hogy milyen pénzügyi garanciát vállal az üzemeltető a szennyezésekre, a közügyekért felelős vezető először úgy válaszolt, „teljeskörűt”, majd hozzátette, esetenként 5 millió euróig, tehát közel 2 milliárd forintig szól a biztosításuk.

Még mindig csak az írásbeli résznél tartott a közmeghallgatás, amikor a 2026-os országgyűlési választásokon a Jobbik színeiben indult Tóth-Beeri Szilvia kérdését olvasták fel arról, hogy összeadták-e a CATL és a Greenpower Energy hatásait levegőszennyezettség, zajterhelés, közúti forgalom, veszélyesanyag-készlet, akkumulátorkészlet, hulladék, tűz, oltóvíz, valamint havária tekintetében.

Kerényi Judit, a hatásvizsgálati dokumentációt összeállító Deloitte Zrt. szakértője közölte, a GreenPower Energynél a levegő és a zaj tekintetében folytattak kumulatív vizsgálatot. Szerinte ugyanakkor azt, ami a lakosokat igazán érdekli, vagyis az üzemek összeadott környezetre gyakorolt hatását állami hatáskörben kellett volna megvizsgálni. Mint mondta, ez nem történt meg, de még utólag is érdemes lenne elvégezni.

Soron kívül kaptak mikrofont a politikusok

17 óra 42 perckor, tehát a közmeghallgatás kezdete után 1 óra 42 perccel lehetőséget kapott a hallgatóság a kérdezésre.

Tompa Enikő országgyűlési képviselő már a rendezvény elején jelezte, szeretne ő lenni az első hozzászóló, amire a moderátor meg is adta a lehetőséget neki. Azt kérte, még egyszer ne forduljon elő, ami a legutóbbi közmeghallgatáson, vagyis hogy az érintettek nem kapnak érdemi válaszokat a kérdéseikre. „Nem azért jöttek el az emberek, hogy megnyugtassák őket. Ez egyébként nem is igazán sikerült, engem sem nyugtattak meg” – vallotta be.

Az államtitkár közölte, elvárja a kormányhivataltól, hogy valódi méréseket végezzen, és a legszigorúbban járjon el a szabálysértőkkel szemben. Hangsúlyozta, Debrecen önkormányzatának is van felelőssége. Ugyanis ahol egy városvezetés kimondta, hogy nem szeretne ilyen beruházást, meg tudta akadályozni, így történt például Szolnokon, ahol a tervekkel ellentétben nem épül elektrolitgyár. Mint mondta, itt ezen már túl vannak.

Tompa arra is felhívta a figyelmet, hogy miközben a városvezetés erőszeretettel hivatkozik az adóbevételekre, a Tárkányi Zsolt (Tisza) országgyűlési képviselő, a Közlekedési és Beruházási Minisztérium parlamenti államtitkára által nyilvánosságra hozott dokumentumok szerint a gyárak komoly adókedvezményeket kaptak. Szerinte kérdés, hogy az önkormányzat miért a magánérdeket támogatta a közérdek helyett.

A hatóságnak azt üzente, ha azt mondják, hogy az üzem biztonságos, ők készséggel elhiszik, de „nekünk ezt most már be kell bizonyítani”. Leszögezte, a gyárak bővítését nem támogatják. Az államtitkár szerint a beruházóknak bizonyítaniuk kell, hogy szabályosan tudnak működni, másképp nincs helyük itt.

A politikus a korábban elhangzottakra reagálva bejelentette, megteszik a szükséges lépéseiket ott, ahol sürgős jogszabálymódosításokra van szükség, akár a kumulatív vizsgálatokkal, akár az OKIR-rendszer nyilvánosságával kapcsolatban. A felszólalását nagy taps fogadta.

Apáti István országgyűlési képviselő, a Mi Hazánk alelnöke is kérte, hogy még a lakosok előtt szólalhasson fel. Neki is lehetőséget adott erre a moderátor. A politikus azt javasolta, hosszabbítsák meg a közmeghallgatást annyival, amennyit az előre feltett kérdések vettek el. (A rendezvényt a kormányhivatal eredetileg úgy hirdette meg, hogy 16 órától 20 óráig tart.)

A képviselő kritizálta, hogy a Semcorp-szeparátorfóliagyár, amelynek a működését nyáron felfüggesztette a hatóság, „megtalálta a jogászkodást” arra, hogy mégis termelhessen. Később Pozsonyi Attila, a kormányhivatal környezetvédelmi osztályvezetője elmondta, ez az információ téves, a Semcorp ugyanis jelenleg is fel van függesztve. Erre a hallgatóságból többen azt kiabálták be, hogy éjszaka továbbra is zajlik a gyártás, mire Pozsonyi közölte, ő többször is kint volt az üzemnél éjfélkor, és nem tapasztalt ilyesmit. A közmeghallgatást szervező kormányhivatal részéről egyébként ez volt az első megszólalás, 18 óra 15 perckor, tehát a kezdés után 2 óra 15 perccel.

Apáti az előtte felszólaló Tompa Enikőnek azt üzente, vessenek véget „ennek a rémálomnak”. Szerinte az új kormánynak minden lehetősége adott ahhoz, hogy beváltsák a kampányban tett ígéreteiket. Azt kérte, tegyék lehetővé, hogy helyi népszavazás döntsön erről a kérdésről. Hangsúlyozta, tudja, hogy nem a Tisza rontotta ezt el, de ők tudják helyrehozni. Úgy látja, ha a népszavazáshoz ez szükséges, akkor tíz napon belül tudnák módosítani az Alaptörvényt is. Apáti felszólalását is megtapsolta a hallgatóság.

Rögtön a Mi Hazánk alelnöke után az a Murvai Tamás kapott mikrofont, aki Lázár János országjárásakor vált ismertté, amikor Berettyóújfaluban felkérdezte a minisztert. Később Magyar Péter is készített vele interjút. Ezúttal arról beszélt, hogy az értékelése szerint az első két felszólalással politikai bohózattá teszik a közmeghallgatás. „A köz megelőzi a politikusokat, nincsen joguk előbb felszólalni” – fogalmazott. Tompa Enikőnek azt üzente, az ő dolga az, hogy számonkérje a kormányhivatalt, de ezt nem itt kell megtenni. Szerinte az államtitkár ugyanúgy politikai haszonszerzésért van itt, mint Apáti, a személyében pedig megkapták a „tiszás Széles Diát” – utalt Tompa választókerületi fideszes ellenfelére, Debrecen gondoskodási alpolgármesterére. A mondataira a hallgatóságból számosan bekiabálással és fújolással reagáltak.

Murvai megkérdezte, mennyi állami támogatást kapott a cég, mire Szilágyi Balázs annyit felelt, a Greenpower Energy nem kapott állami pénzt. Később Deczky Dávid, a Szikra Mozgalom tagjának érdeklődésére Szilágyi elmondta, az anyacég CATL eddig összesen 7 milliárd forint közvetlen állami támogatást kapott.

Arra a kérdésre, hogy a dolgozók hány százaléka lesz külföldi, Szilágyi azt felelte, nem készítettek külön erre vonatkozó tervet a GreenPower Energy kapcsán, de a magyarországi CATL-csoport kapcsán átmenetinek tartják, hogy jelentős számú kínai dolgozó érkezik, azzal számolnak, hogy 2-3 év múlva 10 százalékra csökken az arányuk.

Közös határértékre lenne szükség

Egy idős asszony, aki a korábbi akkuipari közmeghallgatásokon is megjelent, azt mondta, találkozott Papp László (Fidesz) polgármesterrel, aki azt mondta neki, azért nem megy el a közmeghallgatásra, mert nem hívta meg a kormányhivatal a városvezetést. Azt kérte, hívják meg őket, hogy a szemükbe tudják mondani, „vigyék el a hátukon az akkumulátorgyárat”. Azt is szerette volna elérni, állítsák meg az üzemek további terjeszkedését, vizsgálják meg a már kiadott engedélyeket, valamint helyezzék első helyre a debreceniek egészséges környezethez és vízellátáshoz való jogát. „Nem a kínai emberekekkel van problémánk, és nem egy nemzetiség ellen tiltakozunk. Azt vitatjuk, hogy a külföldi tulajdonú, óriási víz- és energiaigényű ipari beruházásoknak valóban itt, Debrecen mellett, értékes termőföldeken kell-e megvalósulnia” – sorolta. Hozzátette, a Földet nem tulajdonoljuk, csak kölcsönkaptuk a következő generációktól.

A nő a felvetéseire semmilyen reakciót nem kapott a pulpituson ülőktől.

Kosztonyák Katalin, akinek a Debreciner számos jegyzetét közölte, amellett érvelt, hogy egy ipari parknak közös határértékkel kellene rendelkeznie, nem gyáranként kellene megszabni a határértékeket. Arra a felvetésre, miszerint a fák hangosabbak, mint az üzemek, azt reagálta, hogy a környéken élők szívesebben hallgatnák a Nagyerdő fáit. Emlékeztetett, régen embereket vallattak azzal, hogy csöpögtették a csapot. „Nem volt hangos, de előbb-utóbb megőrült, vagy azt is bevallotta, amit el sem követett. Akinek folyamatosan ezt kell hallgatnia, annak nem kicsi a zajhatás” – magyarázta. Pozsonyi Attila, a kormányhivatal környezetvédelmi osztályvezetője Kosztonyák Katalin felvetésére azt reagálta, évekkel ezelőtt olyan jogszabály volt érvényben, amit ő javasolt, tehát egységnyi területre szabták meg a határértékeket. Szerinte lehetne javaslatot tenni a döntéshozóknak arra, hogy ismét ez legyen a szabályozás.

Miután a műsorvezető arra kérte a hatóságot, válaszoljanak már arra a korábbi kérdésre, hogy miért nincs itt a polgármester, Pozsonyi azt felelte, jogszabály határozza meg, hogy kiket kell meghívni, és kinek kell szakhatósági állásfoglalást adnia. Megjegyezte, az érintett település jegyzőjét nem kérhetik fel szakhatóságként való közreműködésre, ezért a kormányhivatal ennél az eljárásnál Hajdúszoboszló jegyzőjét kérte fel. Később egy felszólalásában Tímár Zoltán (Fidesz), az akkuipari beruházások szomszédságában fekvő Mikepércs polgármestere azt kérte, legközelebb őket jelöljék ki szakhatóságnak, ne Hajdúszoboszlót. „Lehet, hogy többet tudunk, mint Czeglédi Gyula” – szúrt oda a hatóságnak, valamint egyúttal a szoboszlói fideszes polgármesternek is.

Tímár egyébként azt is megosztotta a megjelentekkel, hogy korábban teheneket tartottak az ipari park helyén, és nagyon szeretné megélni, hogy ezekben az épületekben istállók legyen, a tehenek pedig visszaköltözzenek a területre.

Hogy jutottunk idáig?

Felszólalt a közmeghallgatáson Kozma Éva, a Mikepércsi Anyák a Környezetért Egyesület elnöke is. Azt kérte, hogy az írásban feltett kérdéseket máskor írásban válaszolják meg, mert a mostani formában visszaélnek a jelenlévők idejével. Úgy tudja, a jogszabály egyébként is csak arra kötelezi a hatóságot, hogy a jelenlévők kérdéseit válaszolják meg.

A környezetvédő úgy fogalmazott, az itt élők az elmúlt években megtanultak egy új nyelvet: mit jelent az NMP, a monitoringkút, a havária és más, korábban számukra ismeretlen szavak. Mint mondta, nem akarnak többé külön-külön leszalámizva látni beruházásokat. Azt akarják tudni, hogy a az üzemekben összesítve mi történik. Felvetette, lehetséges-e, hogy a GreenPower Energy voltaképpen „bújtatott hulladékfeldolgozás zöld csomagolásban”. Közölte továbbá, tudni szeretné, hogyan működik a havária terv.

Kozma Éva szerint egy átlagos debreceni és mikepércsi lakostól nem elvárható, hogy átlássa, milyen ipari rendszer épül az otthona mellett. Úgy véli, a hatóság feladata lenne, hogy ezt világosan bemutassa. Azt kérte, semmilyen úgy beruházást ne engedélyezzenek addig, amíg nem nézték meg az egyesített környezeti hatásokat, tehát amíg nem tudni, mit bír el a térség.

A felszólalása végén Kozma átadta Pozsonyi Attilának átadja a Nemzeti Akkumulátor Iparági Stratégia 2030 nevű dokumentumot, amelyről az osztályvezető az előző meghallgatáson azt mondta, az nem készült el. Átnyújtotta továbbá kinyomtatva a környezetvédelmi ügyekben az információhoz való hozzáférést, a nyilvánosság tájékoztatását szabályozó aarhusi egyezményt is, amelynek az értelmezéséhez felajánlotta a Miakö jogászának segítségét.

Pozsonyi a válaszában kifejtette, az OKIR-ba be szokták vinni az adatokat az adatszolgáltatók. Tavalyra vonatkozóan ezt 2026. március 31-ig kellett megtenni, ezeknek a feldolgozása pedig még folyamatban van. Hangsúlyozta, a környezeti hatóságnak erre nincs ráhatása, a minisztériumnak lehet ezzel kapcsolatban javaslatot tenni.

Reiniger Róbert, a GreenPower Energy hatástanulmányában közreműködő egyik szakértő ezt követően hosszas magyarázatba fogott arról, hogyan jutott idáig a magyar akkuipar ügye. Mint mondta, a környezetvédelmi törvény alapján minden olyan iparfejlesztés előtt, amelyet meg akarnak valósítani, stratégiai környezeti vizsgálatot kell végezni. Az akkuipari stratégiát azonban 2017-ben úgy fogadta el az akkori magyar kormány, hogy elmulasztotta az előírt vizsgálatot. „Azért jutottunk oda, hogy olyan helyekre is került akkumulátorgyár, ahol nincs víz, nincs energia” – fogalmazott, mire többen azt kiabálták be, hogy be kell zárni a gyárakat.

A szakértő felhívta a figyelmet, hogy az új kormány egyik első lépése volt, hogy létrehozott egy akkuipari hatóságot, amely feladata a környezeti garanciák és a társdalmi párbeszéd erősítése, valamint az uniós jogszabályok átvétele. Közölte, a Magyar Mérnöki Kamarán keresztül ő és Barna Sándor is a tagja ennek a hatóságnak. Reiniger szerint meg kell vizsgálni, hogy az eddig kiadott engedélyek megfeleltek-e a jelenlegi és az akkori jogszabályoknak, valamint el kell végezni utólag az elmaradt stratégiai vizsgálatot. Szerinte a jelenlegi magyar kormány akkor próbálhat rendet tenni, ha ezen már túl leszünk. Hangsúlyozta, a kormányzati akarat most az, hogy ne fordulhasson elő még egyszer ebben az országban, hogy a gyárak úgy kapnak zöld jelzést a hatóságoktól, hogy azt mondják, nincs jelentős környezeti hatást – ahogy ez például Gödön is történt. A debreceni CATL volt az első akkugyár, ahol legalább el kellett készíteni az egységes környezethasználati dokumentációt.

Reiniger Róbert szerint azért is fajult idáig a helyzet, mert elégtelen volt a társadalmi párbeszéd, le voltak fojtva a vélemények, nem mindig tartották be az engedélyező hatóságok sem a jogszabályokat.

Ismét hangsúlyozta, nincs olyan jogszabályi előírás, hogy kumulatív vizsgálatot kellene folytatniuk, ők ezt zajra és levegőre vonatkozóan most mégis megcsinálták. Reiniger hozzászólása szórványos tapsot kapott a hallgatóságból.

Kosztonyák Katalin kérdésére, miszerint akkor mégis miért asszisztál Reiniger ehhez a folyamathoz, a szakértő úgy felelt, azért vállalták el a GreenPower Energy hatásvizsgálatát, mert meg akarták mutatni, hogy jól is lehet ezt csinálni, az összes szabályt betartva.

Rögtönzött népszavazás

A hallgatóság egy tagja megkérdezte a hatóság képviselőit, mit tudnának tanácsolni a lakosságnak, hogy érvényesíteni tudják az érdekeiket, mivel úgy érzik, a hatóság nem értük dolgozott az elmúlt években.

Pozsonyi Attila erre azt felelte, ha kapnak egy kérelmet, megvizsgálják, hogy engedélyezhető-e. Közölte, a legszigorúbban szokták megvizsgálni ezeket a beruházásokat, előfordult már, hogy nem engedélyeztek valamilyen létesítményt.

Arra a kérdésre, hogy a hatóság járható útnak tartja-e a népszavazást, Pozsonyi úgy reagált, a környezetvédelmi hatóság nevében erre nem tud válaszolni, de személy szerint támogatja, hogy törvényt alkossanak, ami lehetővé teszi a népszavazást.

Kozma Éva, a Miakö elnöke erre felkiáltott, ki szavaz nemmel (mármint az akkugyárakra), mire a teremben ülők többsége feltette a kezét.

A közmeghallgatáson legalább négy alkalommal tettek fel kérdést arra vonatkozóan, hogy valóban rétegvizet használva indította el a próbagyártást a CATL Debrecenben. Ezt az információt korábban egyedül a Debreciner írta meg, miután a cég sajtóeseményén a kérdésünkre válaszolva Szilágyi Balázs közölte, még nem készült el az a beruházás, ami eljuttatná a Tisza vizét a gyárakhoz, továbbá egyelőre tisztított szennyvizet sem kapnak. Így vizet jelenleg egyedül a Debreceni Vízmű rendszere szolgáltat, tehát ugyanazt a vizet használják, mint a lakosság. Az pedig köztudott, hogy a vízmű döntően a város alatti rétegvizet használja (kisebb arányban a Keleti-főcsatorna vizét).

Habár többen is próbálkoztak a hallgatóságból, végül senki sem kapott választ a kérdésére. Szilágyi Balázs rendre azzal intézte el a témát, hogy a Debreceni Vízmű Zrt.-től kapják a vizet, azt pedig tőlük kell megkérdezni, hogy ők honnan szerzik. Azt is közölte, nyilvánosságra fogják hozni a tényadatokat, és akkor majd mindenki látja, mennyi vizet fogyasztanak. Egy másik kérdésre válaszolva azt is elárulta, a háztartási ár körülbelül kétszereséért vásárolják a vizet.

Megjelent a közmeghallgatáson az a két dolgozó, Vivien és László, akiket még télen baleset ért a CATL összeszerelő üzemében. Vivien a választási kampány idején Tárkányi Zsoltnak nyilatkozott a történtekkel kapcsolatban, akkor még a neve és a hangja megváltoztatásával, az arca kitakarásával. Most arról beszélt, tizenegy diagnózissal áll szemben, és nem tudja az egészségügy, hogyan szegyjék ki belőle a nehézfémeket. Azt állította, kémiai tüdőgyulladása van. Szilágyi Balázstól azt kérdezte, hogyan kell ezt meggyógyítani, és hová fogják így felvenni őt dolgozni. Azt is állította, azért járt így, mert képzettség és megfelelő védőfelszerelés nélkül küldték be dolgozni arra a részlegre, ahol a baleset történt.

Szilágyi úgy reagált, a cég válaszát már ismeri a nő, megvizsgálták az ügyet, az általa megfogott akkumulátorcella nem szivárgott, vitatta, hogy a CATL-nek bármilyen módon is köze lenne az ő egészségügyi állapotához. Hozzátette, ha bármilyen új adat merülne fel, és azt megkapják, akkor ismét megvizsgálják a kérdést.

A moderátor felvetette, miután az interneten minden bizonnyal nagyon sokan megnézik a felszólalását, reméli, hogy valaki segítséget nyújt neki.

A CATL képviselője nem tudja, mit kellene nyilvánosságra hozniuk

Forgács Attila, a Szikra debreceni titkára arról beszélt, érdekes összefüggés, hogy a Debreceni Vízmű déli ipari parkban történt mosatása után beindult az akkumulátorgyár. Megkérdezte, mi van a CATL és a Debreceni Vagyonkezelő Zrt. között 2022-ben megkötött előszerződésben, amelyet a Debrecinernek csak jelentős kitakarásokkal adtak ki több év után, azt követően, hogy a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz (NAIH) fordultunk. Arról is érdeklődött, van-e kollektív szerződés a CATL-nél.

Forgács hozzászólására Szilágyi Balázs úgy reagált, szívesen meghallgatják a Szikrát, szerintük hogyan tudnak jobban tenni az emberekért. A kollektív szerződés kapcsán úgy fogalmazott, később fölmerülhet. Az előszerződésről azt mondta, azt két fél írta alá, azt tartalmazza, hogy egy Magyarországon bejegyzett gazdasági társaság megvette a földet. „Nem tudom, milyen adat az, amit nyilvánosságra kellene ezzel kapcsolatban hoznunk” – fogalmazott.

Az ismételt kérdésre, van-e összefüggés a vízmű szerint a pangás ellen elvégzett mosatás és a CATL próbaüzeme között, Szilágyi érdemben nem reagált.

A közmeghallgatásnak már majdnem vége volt, amikor egy nő megkérdezte, mi az ára, hogy a CATL elmenjen Magyarországból. Ezt a kérdést egyébként korábbi közmeghallgatásokon is feltették már a cégnek, de eddig erre érdemben nem válaszoltak. Ezúttal Szilágyi stratégiát váltott: azt mondta, üzleti döntés volt, hogy Debrecenben nagy összeget fektetett be a cég. Mint mondott, nem látnak olyan üzleti okot, amely miatt elmennének innen. „Körülbelül 900 milliárd forintot a cég már befektetett Magyarországon. Ezt olyan könnyen azért nem lehet innen elvinni. Főleg komoly költségek nélkül” – fogalmazott.

Pozsonyi Attila, a kormányhivatal környezetvédelmi osztályvezetője a közmeghallgatás végén közölte, minden észrevételt értékelni fognak, a GreenPower Energy beruházására vonatkozó felvetéseket nagyobb súllyal kezelik.

Szabó Tamás moderátor zárásként elmondta, büszke arra, hogy Debrecenben ennyi jó ember van, aki tudni szeretné az igazságot.

A közmeghallgatást hivatalosan 20 óra 56 perckor zárta le a kormányhivatal, tehát az esemény közel 5 órán át tartott. Ezalatt 1-2 hozzászólást eltekintve nem lehetett hasonló indulatokkal találkozni, mint a korábbi hasonló eseményeken. Ebben nyilvánvalóan szerepe volt annak is, hogy a kormányhivatal ezúttal sok szempontból kedvezőbb körülményeket teremtett az akkumulátorügyek megvitatásához.

A közmeghallgatásról tudósított: Bereczki Boldizsár, Kántor-Újvári Gerda, Nagy Pál, Polgár Tóth Tamás.