A tiszta víz egyre csökkenő mennyiségére és annak fontosságára szerette volna felhívni a figyelmet a Víz Koalíció és a Vigyázzunk Életet Adó Vizeinkre Egyesület a víz világnapján, március 22-én vasárnap. Eseményüket a jelenleg is csontszáraz Debrecen melletti Vekeri-tó mellé szervezték. Az érdeklődőket hagyományőrző hangszerekkel, kézműves foglalkozásokkal és közös énekléssel várták a civilek.

Szemán Judit, a Vigyázzunk Életet Adó Vizeinkre Egyesület részéről a Debreciner érdeklődésére elmondta, fontosnak érezték, hogy a Vekeri-tó mellett legyen az eseményük. A tó korábban népszerű kirándulóhely volt, mára azonban teljesen eltűnt belőle a víz, egykori medrében elszáradt nővényekkel lehet csak találkozni. Úgy véli, a Vekeri megmutatja, hogy baj van a vízellátással.

Szerinte a kormány és a debreceni városvezetés nem veszi komolyan a klímaváltozást és nem hosszútávon gondolkodnak a témában.

„Ha mi most elrontjuk, és nem figyelünk oda, és nem teszünk érte, akkor a gyerekeinknek, az unokáinknak, a dédunokáinknak mi marad? Csak szárazság?” – tette hozzá.

Felidézte, hogy ő korábban még csónakázott a tóban, de a mai fiataloknak erre már nincs lehetősége. Elmondta továbbá, hogy a Debrecen mellé telepített akkumulátorgyárak miatt fontos termőföldektől esett el a város, fél tőle, a vízkincsek is erre a sorsra jutnak. Szerinte Magyarország adottságai alapján nem alkalmas az akkumulátorgyárak kiszolgálására, úgy érzi, a jövőben emiatt az ország élelemellátásával is gondok lehetnek.

Fontosnak tartaná, hogy az erdőspusztai tavakban ismét legyen víz, ugyanis a város lakói oda jártak pihenni és kikapcsolódni.

„Hétvégén itt piknik volt, pihenés, csónakázás, csak ültünk és néztük a vizet, és az megnyugtatott. Fontos lenne az embereknek ebben a rohanó világban valami kis béke sziget, amivel tudnánk bírni a következő heti stresszes munkát” – egészítette ki Szemán Judit.

Szegedi József debreceni lakos, a Joci Chanel Youtube-csatorna készítője korábban többször is foglalkozott a Vekeri megpróbáltatásaival, 2024 decemberében például önkéntes szemétszedést hirdetett a tó medréhez. Ő úgy véli az akkugyárak Debrecenbe telepítése felgyorsíthatja a régió kiszáradását.

„Szomorú és dühítő látni, hogy ennyire el van hanyagolva mind a Vekeri-tó és környéke, mind az egész erdőspusztai terület” – mondta el újságunknak Szegedi József, majd hozzátette, a városnak korábban számos mesterséges tava volt, melyek ma gondozatlanul pusztulnak. Szerinte a Vekeri mellett körülnézve csak onnan lehet tudni, hogy ott korábban víztükör volt, hogy a mederben nádas nyomai és hidak vannak.

Szkeptikus az erdőspusztai tavak vízellátását megoldani hivatott városi Civaqua-program második felvonásával kapcsolatban, hiszen ebben az ügyben még „egy kapavágás sem történt”. Egész Debrecen érdekének tartja, hogy a Vekeri-tó helyén ne sivatag és térkő legyen a jövőben, hanem életet adó vízfelület, ezért szeretné, ha az ezzel kapcsolatos ígéreteit komolyan venné a városháza.

„Jelenleg nem igazán ajánlom ezt a területet senkinek. Nekem gyerekkorom legszebb emlékei ide fűződnek, és összeszorul a gyomrom, mikor mostanában ránézek a tóra” – zárta Szegedi.

Jenei Edit hajdúsámsoni lakos, aktivista lapunknak arról nyilatkozott, hogy a Vekerit egy olyan szimbólumnak tartja, amely megmutatja, mi történik ma az országban. A Magyarországon kiépült rendszer sajátosságának tekinti, hogy a hatalom hagyott lepusztulni egy társadalmi események rendezésére alkalmas természeti területet. Szerinte a kormányt nem érdeklik a vizeink, és óriási csalódásként éli meg, hogy Debrecenből akkuvárost csináltak.

A víz világnapi program végén a résztvevők szimbolikus cselekedetként otthonról hozott flakonokból vizet öntöttek a kiszáradt Vekeri-tóba, majd közösen elénekelték a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű dalt.

A Vekeri-tó megpróbáltatásairól szóló korábbi cikkeinket itt olvashatják.