Juhász Tibor

Mire szereztem egy távcsövet, hogy végre megpillanthassam az arcát, már késő volt.

Esik az eső. A kopasz férfi percek óta ezt hajtogatja. Az állomás előtti hirdetőoszlopnál toporog, és mondja. Csak úgy, magának.

Úgy kell, hogy nem hajtod le a fejed. Bárhol is vagy, figyelsz.

Belépett az ajtón, rendelt, helyet foglalt. Üldögélt pár órát. Ivott, gyorsan és sokat. Mintha hamarosan hosszú vonatútra indulna, és át akarja aludni a zötykölődést.

Ezek a házak össze fognak omlani. Az utcákat elnyelik a kátyúk, a templomtorony ledől, a kocsma bezár.

István lehúzta az italt, és a kelleténél talán egy kicsivel hosszabb ideig köszörülte a torkát. Ez nem lepett meg senkit, hiszen ő nem szerette az …

Nem támaszkodik a kerítésnek naphosszat, mint a dologtalanok meg az idősek, a bolt mögött vagy a kocsmában sem múlatja az időt az álláskeresőkkel. Pedig megtehetné, …

Mindjárt indul a buszom, mutatok a kocsiállások felé. Az asszony erősen fogja a csuklómat, másik kezével a tenyerem simogatja. Próbálok kiszabadulni a szorításból. Mintha el …

Éjjel hangosabbak az utcák. A gyújtogatások és a kutyaviadalok ideje az éjszaka.