Szürke fátylat borít ránk a félelem, mozdulatlan testünkben, mint a méreg, árad, pedig az ellenszer ott van a kezünkben, még akkor is, ha első mozdulatra …
BEZÁR
Közösségi média
BEZÁR
Szürke fátylat borít ránk a félelem, mozdulatlan testünkben, mint a méreg, árad, pedig az ellenszer ott van a kezünkben, még akkor is, ha első mozdulatra …
Mint mikor a hideg szobából kilépve arcul csap a fülledt meleg, amiből már jól tudod, vihar készülődik, valahogy így: félig felkészülve, félig készületlen ért a …
Testem, mint egy nehéz kő, nyomta az ágyat, s én már-már őt sajnáltam, nem is magamat, hogy kénytelen velem tölteni az éjszakát.
Nem időztem soká, pedig lett volna miről beszélnünk, elmondhattad volna például, hogy mikor áll helyre a világ, helyreáll-e egyáltalán.
Azon gondolkozom, vajon mindig így lesz-e, hogy csendes pillanatokban a múlton, az idealizált gyermekkoron merengünk.
Az álmot félbeszakította a valóság, de a határáról még átmenekítettem ezt a történetet.
Hogy más világba lépek-e majd ki barna-kék sportcipővel? Hogy mikor lépek ki vele legközelebb?
Én bent vagyok, és feszült figyelemmel követem, meddig ér el láthatatlan ellenségünk.
Valamiért érdekel ez a kis parasztház, nem illik a környezetébe.
Website Designed & Built by Erneszt Etemez | debreciner.hu © 2024- All Rights Reserved