Hogy van az, kérdezik tőlem, mintha én okosabb lennék azoknál, akiknek hivatalból eleve többlet észt kellett kapniuk. Ám valamiért mégsem őket kérdezi az érdeklődő magyar polgár..

Szóval, hogy van az, hogy héten rendezett sporteseményen olyan sűrűn helyezkedtek el a drukkerek, hogy szinte egymásban ért a szurkolói hevületük? Talán ugyanezen a napon pedig egy délutáni, szabadtéri felolvasó eseményt úgy kellett megtartaniuk a rendezőknek, hogy az érdeklődők között kényszerűen letakart üres székek szomorkodtak. A hallgatók pedig bőven másfél méterre üldögéltek egymástól. Mit mondjak, meglehetősen groteszk látványt nyújtott a két kép, egymás mellé helyezve az internet erre hivatott oldalán.

Nem tudom, egy futballcsapat siralmas – de mondjuk, hogy inkább balszerencsés, hisz mégiscsak a Lokiról van szó – szereplése elleni tüntetésen milyen távolságot kell betartaniuk a feldühödött és csalódott focihíveknek. Persze nem ismert, hogy dühöngés közben mennyire kísért Debrecen adott helyén az esetleges fertőzésveszély. Amennyiben nem zárjuk ki, hogy a Nagyerdő eleve és végérvényesen negatív övezet. Természetesen néhány maradék vírus esetleges itt kóborlása szempontjából.

Alighanem tünetmentesnek nyilváníttattak azok a tüntetők – vagy akárkivel, akármivel foglalatoskodók – a fővárosban, akik a régi szép tömeggyűlések hangulatát idézve, vált a vállnak vetve demonstráltak pár napja, mégpedig elég vehemensen. Mint tudjuk, összeröffenésük, akármennyire szorosra zárták soraikat, közrendészetileg nem bizonyult kihágásnak. Hogy orvosilag mennyire szerencsés ennyi embert ebben a járványilag képlékeny időszakban egymás másfél centis közleségbe engedni.. Nos, ezt szintén megkérdezték néhányan. Természetesen kellő tisztelettel a hivatalos szervek intézkedései vagy azok elmaradása iránt. Megértve és helyeselve azt is, ha közbecsináltak valamit, és azt is, ha érdemileg nem avatkoztak az utcai csoportosulásba.

De időben sokkal közelebb esett hozzánk a Nagylaknál készült kép, amely azt mutatta, hogy romániaiak több százan egymás hegyén-hátán tulakodva törmölődnek a magyar terület felé. Mint a Black Friday reggelén valamelyik nagy bevásárlóközpont előtt szoktak volt békeidőkben a türelmetlen, időlegesen idegbeteggé vált vásárlók. Vélhetőleg a határnál sorolók végül bejutottak hazánk területére. Talán szép libasorba rendeződve, betartva a másfél méteres követési távolságot és a gyülekezési szabályokat.

Ugyanakkor vannak igazán dicséretes, egyértelmű példák szép számmal. Magam például azt tapasztalom, hogy a patikába és mindennapi kenyerünk egyéb lelőhelyeire csupán annyian léphetünk be egyszerre, egyenként, ahány kassza üzemel. A többi potenciális vásárlónak kinn kell várakoznia, míg sorra kerül. Megjegyzem, a gyógyszerészek, a bolti dolgozók, akik a járvány ideje alatt (ki)szolgáltak bennünket, megérdemlik a lehető legnagyobb erkölcsi, s nem utolsósorban anyagi megbecsülést. Félek, néhány hangzatos tévés reklámon kívül nem részesülnek kézzelfogható elismerésben áldozatos és önveszélyes munkájukért, amelyet mindannyiunk érdekében tettek.

Ha már itt tartunk, mellesleg a bolti idősávok további, tartós fenntartásánál bőven akadnak sokkal inkább fertőzésveszélyes szituációk és helyszínek, amelyek viszont már jó pár napja, akár hete engedélyezettek. Alighanem ezek az ellentmondások a fokozatos könnyítések időszakának gyerekbetegségei, amelyekből mielőbb kinőnek, kigyógyulnak – képletesen – azok, akiknek az intézkedéseket logikus, ésszerű összhangba kellene hozniuk egymással.

Ugyanakkor amennyiben apró működtetési zavarnak tekintjük, akkor sem árt az óvatosság. Hisz „május végén átlépte az új, igazolt koronavírus-fertőzöttek napi száma a 100 ezret, és azóta is folyamatosan növekszik. Június 3-án 130 ezer embernél mutatták ki a fertőzést világszerte. Vagyis ahelyett, hogy a járvány visszavonulót fújna, valójában soha nem terjedt még ilyen gyorsan. Az adatokból jól látszik, hogy a világjárvány súlypontja folyamatosan tevődik át Európáról és az Egyesült Államokról Latin-Amerikára, a Közel-Keletre és Afrikára. Líbiában, Irakban, Mozambikban és Haitin az esetszám hetente duplázódik. Brazíliában, Indiában, Chilében, Kolumbiában és Dél-Afrikában a duplázódás kéthetente következik be.” (index.hu, CNN, John Hopkins).

Pedig a világ, ha pillanatnyi megtorpanással, ugyanúgy továbbra is globális egység marad(t) gazdasági, pénzügyi, kereskedelmi, élelmiszerellátási, logisztikai, turisztikai szempontból, mint korábban. S mivel így van, ne adj Isten, egy meggondolatlan intézkedés, nem kizárva a szerencsétlen véletlen szerepét sem, előidézheti, hogy ismét egy (világ)járvány „rosszabbik” végén találjuk magunkat..

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!