Idegesít az a helyzet, amikor egymás felé nem nyitott emberekkel találkozom. Nem is tudom, hogyan alakult az ki, hogy ennyire zárkózottak vagyunk. Szokták mondani a magyarokra, hogy mennyire szeretnek panaszkodni. Amikor más emberek megismerésének fontosságáról beszélek, akkor nem feltétlenül mások bajára gondolok, hanem arra, hogy közvetítsünk gondolati értékeket egymás felé. A világot csak úgy tudjuk jobbá tenni, ha megosztjuk a véleményeinket és beszélgetünk egymással. Pont azért szeretek a Modemben dolgozni, mert ez a város egyik legnyitottabb intézménye.

Egy külföldi amatőrszínházi fesztivál zsűritagjától hallottam azt, hogy a nem professzionális színjátszó szcénában mindenki máshonnan érkezik, ezért csodálatos. Ezek az emberek találkoznak, közösen létrehoznak valamit, majd megnézik egymás alkotásait. Nagyon érdekes világlátások tudnak egymás mellé kerülni. Ez nem azért érték, mert te birtoklod, mint az aranyat, hanem éppen azért, mert megosztod és minél szélesebb körben terjeszted. Ezek a világlátások állandóan változnak, fluktuálnak, gerjesztődnek, egymásra rakódnak és így folyamatosan új értékeket képeznek.

(1990-ben született Debrecenben, azóta is a városban él. A Debreceni Egyetemen végzett esztétika mesterképzésen, majd filozófia doktori képzésen szerzett abszolutóriumot. Festő szakképesítéssel is rendelkezik, a képzőművészet elméletével és gyakorlatával is foglalkozik. Jelenleg a Vígkarma Társulatban tölt be aktív szerepet.)

Az ARCOK DEBRECENBŐL sorozatunkban arról érdeklődünk, hogy éppen kit mi foglalkoztat. Aki szeretné elmondani, ide írhat: szerkesztoseg_KUKAC_debreciner_PONT_hu – megkeressük.