Iskolatévé anno diákkorunkban. Az idősebbeknek és az érettebb középkorúaknak talán nem szükséges elmagyarázni, mi volt az. Nem digitális, de hasznos tanítás segédeszköz a hétköznapokon. Hogy a rendkívüli helyzetben szintén beválna-e, azt aligha tudjuk meg.

Igaz, csupán egyoldalú, mondhatnánk féloldalú kommunikációt tett lehetővé, de azért nem volt az haszontalan, amikor, mondjuk, az atomok természetének elmagyarázásába besegített az osztályteremben közösen nézett képernyő. Természetesen olyan ismeretterjesztő film(ek) révén, amely(ek) szemléletességét a katedrán végzett legbravúrosabb kísérlet sem tudta produkálni. Mindenesetre nem túl gyakran olvasható olyan elgondolkodtató javaslat a közösségi médiában, amely szerint a közszolgálati tévé valamelyik saját vagy vele „szövetséges”, országosan fogható televíziós csatornáját felszabadíthatná „a tantermen kívüli digitális munkarend” segítésére.

Azt ugyanis a miniszterelnök sem tagadta, nem is hittük volna el neki, hogy a most bevezetett új tanítási formula infrastrukturális kihívásaival egy ideig ugyancsak küszködniük kell tanároknak és diákoknak egyaránt. Mindenesetre, ha sok nálunk gazdagabb és fejlettebb ország „békeidőben” működtet több korosztálynak szóló (gyakorlatilag) oktatási csatornákat, akkor talán nekünk sem kellene szégyellni ilyen „ósdi” módszer bevetését.

Egyik párt szintén szóvá tette szombaton (szándékosan nem írom melyik, hisz ez ügyben a diákok érdeke a legfontosabb, még ha nem is megkerülhető, hogy bizonyos ügyekben, helyzetekben melyik pártnak van vagy volt igaza). „Az ellenzéki politikus azt is kifogásolta: nem érkezett válasz azon javaslatukra sem, hogy horvát mintára a közszolgálati televízió segítse alsó tagozaton a tananyag eljuttatását a diákokhoz.”

Alapkérdés, hogy mire elég egy hétvége a tanároknak, diáknak, szülőknek. Sokak szerint egészen biztos, hogy az ország oktatási szerkezetének és eszközeinek célirányos megváltoztatására biztosan nem. Hisz a pedagógusok, akik jobb esetben hétvégi pihenőnapjukat töltötték, sokuk otthoni háztartási tennivalókkal, hétfőn reggel egy üres osztályteremmel és alighanem számukra is szokatlan, sőt kivételes helyzettel találják magukat szemben.

Vajon 8 óra 00 perckor mivel és hogyan kezdték, kezdhették a tanítást? Szombaton délután ugyan megjelent a „Módszertani ajánlás az oktatás megszervezésére a koronavírus-járványban bevezetett tantermen kívüli, digitális munkarendre”, amelyet az Oktatási Hivatal adott ki. Elolvastam az eredeti, hosszabb változatot, amely nyilván a tanároknak többet mond, mint egy laikusnak. Ugyanakkor az kiviláglik belőle, hogy nagyon nem lesz könnyű végrehajtaniuk a főszereplőknek.

Ugyancsak szombaton hivatalosan napvilágot (közlönyt) látott a rendelet, amely az önkormányzatok kezébe adja a döntést a bölcsődékről és óvodákról. Vagyis újabb súlyos dilemma. Mit tegyenek a dolgozó szülők, s mi lesz a munkáltató reakciója arra, ha munkavállalóik tömegesen maradnak otthon kisgyermekeik védelme érdekében. Akik most a nagyik segítségét sem vehetik igénybe, amennyiben hallgatnak a szakemberek korábbi figyelmeztetésére. Amely az oktatás rend változását bejelentő miniszterelnöki tájékoztatóban ugyancsak szerepelt. „Orbán Viktor arra is megkért mindenkit, hogy a gyermekekre ne a nagyszülők vigyázzanak. Ha a fiatalabbak vagy a középkorúak megkapják a koronavírust, az a legtöbb esetben egy átlagos influenzához hasonlít, az idősebbek számára viszont életveszélyes fenyegetést jelent a vírus.”

Sajnos ez, mint megannyi más a koronavírus esetében, olyan jó tanács, amelyet sokkal könnyebb adni, mint megvalósítani. Mint ahogyan az szintén egyértelmű, hogy triviális élethelyzetekben, mindennapi, rutinszerű szituációkban megfertőzhet gyakorlatilag bárkit, s ezt korábban talán a szakemberek sem feltételeztek. Az átlagember pedig biztosan nem. Egyebek mellett ezért, s természetesen az eddig inkább jobbik oldalát mutató és egyre gyorsabb globalizáció kivédhetetlen jellemzői miatt vált ilyen veszélyessé. Ebben az értelemben a terjedését csillapíthatja, ha minél kevesebb ember minél kevesebbet találkozik másokkal, s szinte kivonul a társdalomból. Csakhogy ezt nem tudjuk megtenni, legtöbbünk számára ez nem opció, hisz például egy átlagos, tipikus debreceni honpolgár még a postaládáját sem tudja úgy megközelíteni, hogy ne találkozzák legalább féltucat háztársával, jelen szituációban potenciális „kontaktszeméllyel”. S akkor még ki sem lépett az utcára, ahol a bolt, gyógyszertár, s nem utolsó sorban munkahelye található.

Mindenesetre, visszatérve az iskolákhoz, magam úgy vélem, hogy a gyakorlatban eredményesebb megoldás lett volna mondjuk az egyhetes rendkívüli tanítási szünet elrendelése, hogy érdemben felkészülhessenek az iskolák, szülők, diákok a távoktatás eddig aligha sokszor (ki)próbált és begyakorolt házifeladataira.

(Miután ez a cikk megíródott, akkor tájékoztatott a média: koronavírus-járvány megfékezésére hozott intézkedésekkel összhangban, segítve az otthon tanuló diákok munkáját, a közmédia számos oktatási tartalmát – amíg a helyzet indokolja – az M5 kulturális csatorna napi műsorában sugározza. Vagyis iskolatelevízió.)