Mottó: Fontos, hogy képesek legyünk szenvedélyesen hinni valamiben, de legalább ennyire fontos az is, hogy olykor meglássuk saját hitünk abszurditását, és tudjunk rajta nevetni. (Lyman Tower Sargent)

Kedves Olvasóim!

Itt az újabb veszedelem. Legyünk őszinték! Valóságosabb, mint az eddigiek. Sikerül is neki kihozni belőlünk a bennünk lappangó mizantrópot. Nem igaz?

Valahol Kínában valamit vagy elcsesztek, vagy csak úgy elszabadult. Ki tudja… Más életet élnek ott, no. Nem olyan európait, no. Mást esznek, mások a higiénés elvárások is. Messze van. Ázsiáról beszélünk. Egy olyan államról, ahol igencsak sokan vannak. Itt a vírus. Előkerültek a maszkok és csak most látni igazán, hogy mennyi-mennyi letelepedett bevándorló és vendégmunkás van a mi kis szép, befogadó hazánkban. Nem is értem Orbán Viktor úr mit ijesztget minket a bevándorlókkal! Szerintem nálunk ők adják el a legtöbb ruhát, cipőt, és már egész sok szatócsbolt, étterem és egyéb kereskedelmi egység is van, amiket ők üzemeltetnek. Nem „kici, ocó” már, mint régen, konkurencia sincs, fogadjuk el. Letelepedett magyarok, akik már jól beszélnek magyarul, és elég sok vendégmunkás, aki dolgozni jött ide Ázsiából, merthogy ázsiaiak. Nincs is ezzel semmi probléma. Miért is lenne?

De mielőtt lecsapnának rám, és azt mondanák, hogy mit rasszistáskodok én itt, töredelmesen bevallom, hogy engem nem nagyon érdekel az ember bőrszíne, fajtája, amíg nem ellenséges velem szemben. Csak egy gazdasági tényt közöltem. Ha nem hiszik – és a településükön nem lennének olyan boltok, árusok, amikről-akikről beszélek – jöjjenek el Budapestre, mondjuk a Kőbányai útra. No, hagyom is ezt a szálat, mert még meglincselnek! Persze nem átallom leírni, hogy amikor egy ismerősöm bement tegnapelőtt „a kínai boltba”, hát nagyon meglepődött: mindenkin védőmaszk volt, kivéve két fehér embert. Az egyik ő volt. Úgy megijedt, hogy otthon órákig mosta a kezét, mintha az segítene valamit egy ilyen attak után…

Most az ezzel kapcsolatos gazdasági „hozományokat” hagyjuk is. Majd az később fog kiderülni, hogy mi mennyibe került nekünk adózóknak, mi ment végleg tönkre, és mit kell újraindítani. Ne legyen kétségünk, lesz böjtje! Most válság van. Jelzem, elég rossz időben, merthogy amúgy is egy gazdasági válság felé közeledünk. Ez most csak „i”-re a pont, szerintem.

Szóval: tény, hogy nem lehet itt komolytalankodni, kérem! A vírus az vírus, a védekezés az védekezés. Amúgy a becsületes neve: COVID 19, és már van két törzse is. Egy gyengécske és egy agresszív. Igen komoly erőket kell mozgósítani, és minél szervezettebb az állam, annál jobbak az esélyeink a túlélésre. Meg kell jegyezni, hogy azért nem az eboláról beszélünk ám. Influenzaszerű tünetek, kb. 2%-os halálozási ráta, különösen a gyenge immunrendszerrel rendelkező idősebbek körében. Kilenc év alatti fertőzöttről még nem is hallott senki. Persze, ha egy kifejlesztett vírus, akkor a jó isten se tudja, hogy mire képes még, de ne pánikoljunk, mert az teljesen felesleges! Vigyázzunk az idősebbekre és a gyermekeinkre! De ez mindig is alap volt, nem?!

Az ember látott már filmeket, mindenféle furcsa akciókat a vírus kiindulási pontjának felkutatására, a vakcina körüli anomáliákra, de végül mindig győz a kormány. Szerintem, nálunk se lesz másképp. Végre győzni fog, egyértelműen, nem olyan absztrakt módon, amitől mindenki rosszul lesz… például, állítsuk meg Brüsszelt… minek?

Az emberek hozzák a kötelezőt. Bespájzolnak, amit csak lehet (aztán mennek dolgozni, ahol ezernyi vírus érheti őket). Teljesen tudatos. Bespájzolnak azok, akik tehetik. Kb. 3-3,5 millió ember pedig csak nézi, és elgondolkodik azon, hogy neki egy egyszerű betegség is milyen horribile kiadásokat jelent. Hát még akkor, ha kórháza kell menni. Sokan (velem együtt) akkor lesznek csak igazán mérgesek, ha megjön a havi apanázs és üresek lesznek a polcok…

A szegények szomorúak, és sztoikus belenyugvással várják az elkerülhetetlent. Hogyan és miként is védekezhetnének? Vírus nélkül sem egyszerű az élet…

A belügyminiszter előlépett miniszterelnök-helyettessé, a válságstáb működik, és igen szigorú szabályok szerint ugyan, de mint a pinty, úgy korlátozhat bárkit a személyes szabadságában, ha esetében a fertőzés veszélye fennáll. Jó lenne ezeket a szabályokat megértetni az emberekkel. Szinte látom a veszélyhelyzeti terveket, az együttműködés lehetséges irányait…

Felbolydult a méhkas és rezetelődik az emlékezet. Már akinél. Mindegy is. Senkit nem érdekel már Gyöngyöspata, a börtönkörülmények vagy autópálya túlárazások és egyéb gyanús gazdasági ügyletek… Járványhelyzet van. Meg is halhatunk. (Ami egyébként is be szokott következni.)

Kövessük az előírásokat! Ez fontos. Most rendkívüli helyzet van, társadalmunk alárendeli magát a helyzet megoldásának. Emlékeznek? Egyszer azt írtam, hogy válsághelyzetben, háborúk idején vagy a háború utáni időszakban az emberek összetartóbbak. Most, még, nem. Most még az egyéni túlélésért tesznek meg mindent, amit csak tudnak, olykor nagyon nevetséges módon. Ekkor látszik meg: kiben mi lakozik.

Egy rövid shakespeare-i félre az egyik hírből (nem bírom kihagyni a témát):

a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia csütörtöki közleménye szerint többféle ajánlást is tesznek a fertőzés terjedésének megelőzése érdekében. (…) kérik a szentmiséken a kézfogás és a nyelvre áldoztatás elhagyását és a kézbe áldoztatás általánossá tételét (…) kérik a szenteltvíztartók kiürítését, azok használatának mellőzését. Ide nekem a szenteltvizet is! Én továbbra is bízok istenben!

Mi jelent a karantén fogalma?

Ez esetben egy járványügyi intézkedést. Egy beteg vagy fertőzésgyanús személy elkülönítését; vagy egy település, terület vagy épület lezárását, vagyis annak elhagyására vagy az oda való belépésre vonatkozó tilalom bevezetését. Egész komoly korlátozások lehetségesek egy ilyen helyzetben. Most nem magyarázom meg mindegyik fogalmat, a TASZ oldalán részletesen olvashatnak róluk (én is onnan csenek a köz érdekében): KORONAVÍRUS: JOGI TÚLÉLŐKÉSZLET KARANTÉN ESETÉRE

Csak röviden. Egyéni intézkedések: járványügyi érdekből végzett szűrővizsgálatok, járványügyi elkülönítés, járványügyi megfigyelés és zárlat, járványügyi ellenőrzés. Csoportos intézkedések: vannak olyan járványügyi intézkedések, amik nem egy-egy emberre, hanem betegek nagyobb csoportjára terjednek ki. Itt már találunk a területi karanténra vonatkozó szabályokat is. Járványveszély vagy járvány esetén korlátozható vagy megtiltható azon intézmények, területek, egyéb ok szerint elszeparálható helyek látogatása, az oda való ki vagy belépés, ahol nagyobb számban jelentek meg fertőzött személyek vagy várható, hogy egyes intézmények további üzemelése esetén gócpontok alakulhatnak ott ki. Ennyit a szabályokról. A TASZ jogászai járványügyi témában jobbak nálam, a fenti linken sok fontos információt megtalálhatnak.

Térjünk vissza egy kicsit az emberekre. Nem is értem mit vannak úgy oda egyesek a karantén szótól! A karantén vesztegzárat jelent. Magyarul: maradj veszteg, amíg másokat veszélynek tehetsz ki! Nomármost Orbán Viktornak és kormányának társadalmi projektje minimum hárommillió magyar embert zárt olyan szegénység-karanténba, ahol fejlődni nem lehet, ahol felhőtlen boldogság nem létezik, és kénytelenek az érintettek egyik napról a másikra élni.. – ez a véleményem.

Ők a kitaszítottak, akiknek 2008 óta ugyanannyi a családi pótlékja, a nyugdíjminimuma, egyéb járandósága. Nekik nincs rendes munkájuk, ők járnak szegregált iskolákba, ők kapnak olyan oktatást, hogy írni-olvasni is csak nehezen tudnak még felnőttként is, ők szenvednek sokszor egyedül, elhagyatottan, őket rabolják ki időskorukban, őket érik méltánytalanságok, ők azok, akik a kilátástalanság miatt kábítószerhez nyúlnak (vagy kényszerítik őket rá). Ők vívják egymás között a szegények háborúját – a külső és belső elnyomás alatt. Ők azok, akikről az állam lemondott, olyan kétmillió gazdagodó magyar polgár ellenében. Az anyag nem vész el, csak átalakul… Így van ez az adóforintokkal is. Rosszul vannak elosztva. A társadalmi mérnökösködés hárommillió veszteséről beszélek. A miniszterelnök úr kijelentette, hogy a vírus elleni küzdelemnek anyagi gátja, akadály nem lesz (valahogy éreztem), de…

Ők most mit csináljanak? Mit csináljon 3-3,5 millió magára hagyott ember? Maradjanak veszteg? Kiéhezett, rossz immunrendszerű emberekről van szó. Öregek, betegek, éhesek. Velük mi lesz? Hol a társadalmi szolidaritás? Nekik ki visz enni, ha bezáródnak a kapuk?

Talán ez a járvány isten büntetése azokért a bűnökért, amiket ellenük elkövettek! Lehet…

Isten óvja Magyarországot!