Kiss Tamás költőre, íróra emlékeztek olvasói, pályatársai szeptember 10-én délután, a művész Gambrinus közben kihelyezett emléktáblájánál Debrecenben.

Elsőként Papp István, a Csokonai Színház színésze olvasott fel verseket Kiss Tamás 70 éve, 1956-ban megjelent Férfitánc című kötetéből, majd Korpa Tamás köszöntötte rövid beszéddel az összegyűlteket. Elmondta, Kiss Tamás 1932-ben érkezett Debrecenbe, ahol előbb református teológiát tanult, ezután pedig magyar-történelem szakot végzett az egyetemen. Első versei a Nyugatban jelentek meg, 1950-től pedig az Alföld köréhez kapcsolódva Debrecen irodalmi életének meghatározó személyisége lett. A folyóiratnak szerkesztője is volt, és az addigi Építünk címmel megjelenő lap az ő javaslatára kapta meg az Alföld nevet.

A költő 1992-ben Debrecen díszpolgára lett, 2003-ban hunyt el 91 éves korában, emléktábláját 2004-ben avatták fel a Gambrinus közben, amely azóta is a költőre való emlékezés kulcs helyszíne Debrecenben.

Puskás István, Debrecen kultúráért felelős alpolgármestere megemlékezésében arról beszélt, hogy ha az emléktáblának falat adó ház lakói vagy akár az ügyes-bajos dolgaikat végző debreceniek felnéznek, akkor láthatják Kiss Tamás nevét, azt, hogy 1912-től 2003-ig élt, valamint élete rövid summázatát. Úgy véli, ha ezt a történetet elkezdjük kibontani, számos elemét tovább gondoljuk, akkor elkezd kirajzolódni Kiss Tamás alakja, emlékezete.

Hozzátette, azért gyűltek össze, hogy fejet hajtsanak a költő, a családtag, a város díszpolgára emléke előtt. Szerinte ameddig a tábla alatt összegyűlnek az emberek, addig az hallgatagon is többet fog mondani annál a néhány szónál, ami rá van vésve.

Ezt követően Bakó Endre Csokonai-díjas irodalomtörténész tartotta meg emlékbeszédét, melyben kiemelte, a költő emlékét az Alföld folyóirat egykori műhelye előtt idézik, amire jó okuk van. Az Építünk című folyóiratnak ugyanis ő adta az Alföld nevet, némileg megszabadítva a folyóiratot az aktuálpolitikai ballaszttól. Kiss Tamás az 1950-es évektől, mint a debreceni fiatal költők mentora, segítette fiatal pályatársai kibontakozását.

Bakó Endre Kiss Tamás életművének néhány jellemző vonását is felidézte.

„Többször hallottam tőle, hogy ő nem debreceni költő, hanem Debrecenben élő magyar költő. Valóban, ő túlnézett a debreceni sorompókon, országos, sőt európai távlatok vonzották” – mesélte az irodalomtörténész, majd elmondta, Kiss két-három nyelven nem csak jól beszélt, hanem fordított is.

Bakó Endrétől a közönség megtudhatta, hogy Kiss Tamás élete alapvetően négy helyszínhez kötődik. Kisújszálláson született. Ott emlékplakettje is van, valamint utcát is neveztek el róla. Bihari falvakban segédlelkész, Nagyváradon vallástanár volt, alapvetően azonban mégis Debrecennel azonosult. Ebben döntő része volt Csokonainak, akiről regényt is írt. Bakó véleménye szerint a költő heroizálta Csokonait, de nem hamisította, nem szándékozta elkendőzni botlásait sem.

Kiss Tamásnak Gulyás Pál munkássága is szívügye volt. Bakó úgy gondolja, Kiss Hádész kapujáig című esszéje a legjobb, legérzékenyebb írás, amit valaha Gulyás Pálról írtak. Olyan időkben is kiállt Gulyás mellett, mikor divat volt őt antiszemitaként aposztrofálva kirekeszteni.

Az irodalomtörténész a megemlékezésen kifejtette, Kiss Debrecen iránti elkötelezettsége nem fulladt regionalizmusba, ettől megóvta műveltsége, arányérzéke, európai tájékozottsága. Világosan látta, hogy a debreceniség történelmi kategória, amely koronként más minőséget mutat.

Bakó Endre arra is kitért, hogy az 1970-es években lábra kapott az a vélekedés, miszerint Kiss Tamás jelentősebb esztéta, mint költő. Ez szerinte nem szerencsés, sőt hamis megközelítés. Úgy gondolja, hogy verset azért ír a költő, hogy otthon érezze magát a világban. Az olyan versek, mint a Novemberi elégia, a Kunsági elégia, a Dunához Orsovánál, a Szinbád estéje, a Bolond Istók tűnődése és még sok-sok költemény a nagy költészet szférájába tartozik. Kiss Tamás költői stílusa az intellektuális hangoltságú lírai realizmus. Mint a Nyugat harmadik nemzedékének tagja, ő is osztódott a szép vers kultuszában, a nyelvi játékokban is.

Kiss Tamás Bakó Endre elmondása szerint poeta doctus volt. Nem ösztönösen verselt, hanem megfigyeléseket, filozófiai, etikai gondolatokat formált verssé, s maga az alkotási folyamat is témája volt, amit a mai posztmodern esztéták mindenek fölé helyeznek.

Az irodalomtörténész megjegyezte, a korszak ma is elismert vezérköltői közül többen, szinte mind írtak Sztálin vagy Rákosi verset, amit aztán elfelejtettek összegyűjtött verseik kötetébe bevenni. Kiss Tamásnak viszont nem kellett megtagadnia egyetlen költeményét sem.

Végezetül elmondta, Kisst élete végéig foglalkoztatta a költői lét értelme és mássága, a költői személyiség és a vers misztikus kapcsolata. Számára a vers nem csupán tárgyiasult érzés, gondolat, hanem élő organizmus, amely túléli alkotóját.

Bakó Endre beszéde után az összegyűlt olvasók, pályatársak, valamint a költő családtagjai elhelyezték koszorúikat Kiss Tamás emléktáblájánál.