Ötvös Tamás egy ideig Franciaországban tanult, ahol sokkal aktívabbnak látta a társadalmat, mint Magyarországon. A kint töltött idő alatt vont el a francia kormány forrásokat a felsőoktatástól, ennek következményeként a környezetében számos demonstrációt tapasztalt. Amikor visszatért Magyarországra, úgy érezte, szeretne aktívan részt venni a társadalomban, így elkezdett önkéntesként dolgozni a Budapest Pride-nál, később szervezővé is vált. Ötvös Tamással annak apropóján beszélgettünk, hogy felhívjuk a figyelmet az országgyűlési választáson való részvétel fontosságára.

El szoktál menni szavazni?

Én mindig elmegyek szavazni, szerintem ez felelősségünk és feladatunk is állampolgárként. Így tudjuk kifejezni azt, hogy mennyire vagyunk elégedettek az aktuális vezetéssel, vagy éppen mennyire nem vagyunk elégedettek. Emiatt nagyon fontos, hogy mindig elmenjünk minden önkormányzati választásra, az EP-választásokra és az országgyűlési választásokra is.

Mi volt a legmeghatározóbb élményed a választással kapcsolatban?

Én debreceni vagyok, és mindig is Debrecenben szavaztam. Amikor a választás van, akkor mindig hazamegyek Debrecenbe, és mindig ugyanabban az általános iskolában van a szavazóköröm.

Nem oda jártam általános iskolába, viszont amikor hazafelé mentem kiskoromban, láttam, hogy mindig nagy nyüzsgés volt, és nekem az mindig idegen volt. Furcsa érzés volt, amikor először bementem az iskolába amiatt, hogy szavazzak. Egy általános iskolában a gyerekrajzok között szavazunk igen fontos dolgokról, emellett mindig az volt a mondás, hogy iskolában nem politizálunk, így ennek a kontrasztja azóta is megmaradt bennem.

Mik azok az ügyek, témák, amelyek szerinted most foglalkoztatják a korosztályodat?

Visszatérő és elég szomorú kérdés, hogy menni vagy maradni. Az én környezetemben nagyon sokan azt látják és tapasztalják, hogy elég rossz irányba mennek a dolgok, és a megélhetés is egyre nehezebb.

A társadalom is egyre jobban polarizálódik, és amikor fiatal valaki, akkor éli a legjobb éveit, és ezért is jogosan merül fel a gondolat, hogy megpróbálja-e a szerencséjét külföldön. Fontos látni azt, hogy amikor ez a kérdés megfogalmazódik, akkor senki sem Oroszországra gondol, vagy éppen Üzbegisztánra, esetleg Csádra, hanem inkább a nyugati társadalmakra, ahol magasabb életszínvonalon és biztonságosabban tudnak élni.

Nagyon sok ismerősöm apolitikussá vált, de maga a politika a szó eredete szerint is azt jelenti, hogy a közös ügyünk. Tehát fontos erről beszélni, és fontos látni azt, hogy nem egy valóságshow-ról van szó, nem celebekre szavazunk, hanem olyan vezetőkre, akikről feltételezzük, hogy megvan a megfelelő tudásuk és jó döntési képességük, hogy jó irányba vigyék az országot.

Mit üzennél azoknak, akik nem akarnak elmenni szavazni?

Megértem az apátiájukat, nekem sem tetszik a helyzet. Amikor gyerek voltam, vártam, hogy szavazhassak, de nem gondoltam, hogy ilyen lesz. Megértem a tehetetlenség érzését, de van egy Ady-idézet, ami ilyenkor eszembe jut: „csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek”. Sokan félnek, hogy nem számít a szavazatuk, de bátornak kell lenni, és el kell menni szavazni, mert épp most érhet sokat akár egy szavazat is.