A Táraság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezet és a Csíkszerda improvizációs kórus közös programokat szervezett 2025. december 16-án több magyar nagyvárosban, nagyjából egyidőben. Pécs és Miskolc mellett Debrecenben is ünnepi énekléssel egybekötött figyelemfelhívást tartottak a Debreceni Egyetem Klinikai Központ előtti téren. A kezdeményezés célja volt, hogy a gyerekosztályon hagyott, haza nem vitt kisbabák elfogadhatatlan helyzetére felhívják a figyelmet.
Mint megtudtuk, Miskolcon nemcsak beengedték a kórházba a Csíkszerdát és a TASZ-t, hanem süteménnyel meg is vendégelték őket – mesélte Nagy Ida, a Csíkszerda Debrecenben fellépő csoportjának tagja, karvezetője. Ám Debrecenben, bár előzetesen kértek rá engedélyt, hogy nem az osztályra bemenve, de legalább a telepen belül, a gyerekekhez – és az ott dolgozókhoz, hisz nekik is énekeltek – közelebb lehessenek, a Debreceni Egyetemtől nem kaptak engedélyt: a Covid-járványra hivatkozva… Ezt már Szarka Melittától, a TASZ szintén jelen lévő debreceni munkatársától tudtuk meg.
Vinnai Edina, szintén a TASZ munkatársa arról beszélt érdeklődésünkre, hogy amikor nem betegség miatt, hanem azért maradnak indokolatlanul hosszú ideig kórházakban az újszülöttek – akár hónapokig, évekig –, mert a szociális ellátórendszer Magyarországon nem képes otthont, örökbefogadót vagy akár átmenetileg családi környezetet biztosító helyet találni a kicsiknek, az szerinte elfogadhatatlan.
A közös éneklés tehát egyfajta karácsonyi ajándék volt mind a kicsiknek, mind a gyerekosztályokon dolgozóknak, ám egyúttal azt is szerették volna elérni a megjelentek, hogy ne legyen szőnyeg alá söpörve ez a kényes téma, maradjon terítéken.
Mint megtudtuk, a TASZ folyamatosan kap olyan ügyeket, amelyek során jogi segítséget nyújt a gyerekek mielőbbi családhoz helyezése kacsán. A jövőben is kiállnak értük.
A TASZ állásfoglalása erről a helyzetről a következő:
„Egy újszülött kisbabának az a legfőbb érdeke, hogy születése percétől a szüleivel szoros fizikai kapcsolatban legyen, háborítatlanul kapcsolódjon, az ölelésen, érintésen, szoptatáson, mosolyokon keresztül alakíthassa ki azt a kötődést, ami aztán az egész életét meghatározza. Az a gyermek, akitől elveszik a fizikai, érzelmi kötődés lehetőségét, egy életre traumatizálódik. Mégis többszáz kisbaba fekszik most is rácsos kiságyakban, akiket a kórházakban dolgozók ugyan lelkiismeretesen próbálnak ellátni, de ez lehetetlen feladat. Egy kisbabának állandó közelségre, háborítatlan kapcsolódásra van szüksége, amit intézményi keretek között nem lehet biztosítani. Szeretnénk, ha hangunk elérne a babákig és az őket gondozó egészségügyi dolgozókig, a nővérekig, az orvosokig. Köszönjük meg nekik áldozatos munkájukat! Egyúttal kérjük a döntéshozókat, hogy intézkedjenek a babák sorsáról: egyetlen baba sem élhet egy napot sem a családjától indokolatlanul elszakítva, elhagyott vagy bántalmazott gyermek pedig azonnali befogadó családi elhelyezés nélkül. A projekt az Európai Unió ’Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek’ (CERV) programjának támogatásával valósul meg.”
