Február 11-én szerdán ismét tárgyalást tartottak a 2023. január 7-én történt Vágóhíd utcai halálos baleset ügyében. Az esetben egy Mercedes és egy Volkswagen típusú autó a hajnali órákban frontálisan ütközött egymással Debrecenben, a Vágóhíd utcai felüljárón, a Volkswagent vezető 21 éves sofőr az ütközés következtében a helyszínen életét vesztette. A másik járművet egy akkor 19 éves férfi vezette, aki a vádirat szerint jóval gyorsabban haladt a lakott területen előírt 50 kilométer per órás sebességnél, ami miatt áttért a szemközti sávba és ütközött a szabályosan közlekedő szembe jövő autóval.

Az ügy előző tárgyalásán a műszaki szakértői értékeléseket prezentálták a felek, tudósításunkat itt olvashatja róla.

Vágó Zsolt bíró a tárgyalás első perceiben elmondta, a bizonyítást befejezettnek nyilvánítja és felhívta a jogosultakat perbeszédeik megtartására.

Telek Zsolt ügyész beszédében elmondta, hogy az ügy sebet ejtett a debreceni közgondolkodásban. Ezt a széles körű médiaérdeklődésnek és a sértett családja aktív emlékápolásának tulajdonítja. Úgy látja, a Vágóhíd utcán kihelyezett koszorúkról a legtöbb debreceninek ez a baleset jut eszébe.

A megnövekedett médiaérdeklődés a vádlott részéről azzal a negatív eredménnyel is jár, hogy neve egy balesettel került összefüggésbe. A nagy érdeklődés közepette olyan szalagcímek is születtek az ügyész szerint, melyek kiemelték a vádlott jó anyagi körülményeit. Ezek így azt a látszatot keltették, mintha a törvény előtti egyenlőség tekintetében sérelmet szenvedne, de úgy gondolja, ez nincs így, minden ügyben az objektív igazság felderítésére törekednek.

Elmondta, az ügyben nyolc igazságügyi műszaki szakértő mondta el a véleményét, amiből három a vádlott pénzügyi kereteinek köszönhetően került be az eljárásba. Ez egyáltalán nem szokványos. A vádlott védőinek stratégiája álláspontja szerint az objektív igazság ferdítése és az eljárásban résztvevő személyek szakmaiságának megkérdőjelezése volt. Emiatt az ügyészséget is érte számos kritika.

Az ügyben részt vevő nyolc igazságügyi műszaki szakértő kis túlzással egyetértett a sebesség kérdésében. Kifejtette, ez a vádlott esetében 90 km/h körül volt a baleset pillanatában, ami majdnem a duplája a Vágóhíd utcán megengedett 50-nek. Úgy látja, az ügyészség maximális körültekintéssel, objektíven készítette el a vádiratot.

Azt gondolja, az előző tárgyaláson meghallgatott hangfelvételek (ezeken a vádlott volt hallható, mikor a baleset utáni pillanatban tárcsázta a segélyhívót) azt mutatják, hogy a vádlott az események hatása alatt elismerte felelősségét. Írásbeli nyilatkozata később azonban az ügyész szerint felelősséghárító volt. A rendőrségi kihallgatás során ugyanis még 70-80 km/h-ban határozta meg sebességét, ami írásbeli vallomásában már 50-60-ra csökkent. Úgy látja, ez a vádlott részéről egyfajta szubjektív igazságkeresés, hogy nem ő felel a balesetért.

Szerinte a vádlott védőinek álláspontja, miszerint az elhunyt sértett volt az, aki átment a másik forgalmi sávba és kvázi ő az okozója a balesetnek, szubjektív, valamint igazságügyi műszaki szakértői véleményekkel is megcáfolható. Ezután leszögezte azt is, hogy a korábbi műszaki szakértői véleményekben körültekintőek és kétséget kizáróan elfogadhatók voltak. Ez erősíti a teóriát, miszerint a vádlott szembejövő forgalmi sávba való áthaladása eredményezte ezt a balesetet.

Ezek fényében megállapíthatónak tartja a vádlott büntetőjogi felelősségét halálos közúti baleset gondatlan okozásáért, mely cselekmény egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Mivel gondatlan cselekményről van szó, a végrehajtási fokozat fogház ezekben az esetekben. Enyhítő körülményeként megemlítette vádlott büntetlen előéletét, rendezett környezetét, és azt is, hogy ő is megsérült a balesetben. Súlyosító körülménynek számít viszont, hogy a vádlott utasa csonttöréssel járó sérülést szenvedett, illetve az is, hogy megszegte a közlekedési szabályokat.

A sértett családjának védőügyvédje maradéktalanul egyetértett az ügyész vádbeszédével. Ő is úgy látja, hogy a bíróság széleskörű, minden részletre kiterjedő bizonyítást folytatott.

„A szakvélemények alapján kétség nélkül megállapítható, hogy a terhelt vezette gépjármű a megengedett sebességhatárt jelentősen, közel 100%-os mértékben átlépte” – ecsetelte. Szerinte ezt erősítik a hangfelvételek is, úgy számolta, ezeken a vádlott háromszor is elmondta, hogy megcsúszott az autójával aznap este. Az ügyészhez hasonlóan ő is úgy véli, hogy a vádlott abban a pillanatban kendőzetlenül elmondta az igazat. Ezután felolvasta az elhunyt fiatalember édesanyjának személyes hangvételű levelét.

A vádlott felszólaló védője indítványozta, hogy védencét bizonyítékok hiányában mentse fel a bíróság. Úgy látja, a helyszínelő rendőrök alapvető hibákat vétettek a helyszín feltérképezése során. Szerinte védence sokkos állapotban volt az baleset után, lehet agyrázkódása is volt. Elmondta, ma sem lehet tudni, hol történt pontosan az ütközés, illetve védencét a szembe jövő autó fényszórója is elvakította.

Azzal érvelt, hogy az elhunyt vérében gyógyszermaradványokat találtak, de azt nem vizsgálták, valamint lényeges körülményként említette meg, hogy a helyszínelési jegyzőkönyvben az áll, a Volkswagen sofőrje nem használta a biztonsági övet.

Az általuk felkért szakértők szerint nem lehet precízen meghatározni az ütközési pontot és a sebességet.

„Véleményem szerint a relatív sebességtúllépés nem állapítható meg” – egészítette ki az ügyvéd.

Elmondása szerint a baleset után a rendőrök vádlottját másfél óráig bezárták egy autóba, és a meghallgatását illetően is komoly kétségei vannak. Hozzátette, hogy a közlekedők egy része sem akar balesetet okozni a másiknak. Sok véletlen baleset történik minden nap, ha valaki nem figyel egy kicsit, már megtörténhet a baj. Éppen ezért úgy érzi, hogy az ügyész büntetésről szóló indítványa drákói szigort tükröz.

A perbeszédek után a vádlott az utolsó szó jogán szólhatott a bírósághoz. Az elején sajnálatát fejezte ki és részvétet nyilvánított, majd visszaemlékezett a baleset utáni pillanatokra. Úgy véli, hogy törvénytelen módon hallgatták ki, amiről vallomásában korábban nyilatkozatot is tett.

Aggályosnak tartja, hogy a balesetben érintett járműveket nem foglalták le, azokat csak másfél hónappal az eset után vizsgálták meg. Ezeket szerinte ellenőrizetlen körülmények közt tárolták és csak ezután vizsgálták meg. Elmondta még, hogy rendőrségen keresztül többször is szerettek volna találkozni a sértett családjával, hogy részvétet nyilvánítsanak, de nem érkezett válasz.

A sajtó felelősségéről is beszélt a történet kapcsán. Úgy tapasztalta, hogy az újságok már aznap eldöntötték, hogy ki a vétkes és ki a vétlen. Anyagi helyzete miatt azonnal elítélték meglátása szerint.

„A sértett jogi képviselője többször kiemeli, hogy elismertem volna a felelősségem. Én ezt tagadom, ez nem igaz. Egyszer nem hangzott el tőlem, hogy elhagytam volna a saját sávomat” – fogalmazott a vádlott.

Ezután azzal egészítette ki, az igazságérzete megköveteli, hogy azt mondja, az ügyész nem mond igazat, hiszen az általuk felkért szakértők 60-70 oldalon keresztül részletezték az ártatlanságát, ezt pedig nem vette figyelembe a bíróság. Elmondása szerint nagyon sok eljárási hibát találtak az ügyben, mindez objektívan bizonyítható.

A bíróság február 16-án hoz ítéletet az ügyben.