Nagy mennyiségű, ivóvízminőségűre tisztított vizet kapnak a debreceni ipari parkok a Keleti-főcsatornából, az ehhez szükséges fejlesztéseket pedig részben kormányzati támogatásból fedezik. Eközben a város környezeti állapotán javító, fél évszázada ígért Civaqua-program folytatását a befagyasztott uniós forrásoktól teszik függővé.
A kiszáradó Nagyerdő és a Vekeri-tó helyett az akkumulátorgyárak kaphatják Debrecenben a Tisza vizét
Ahogy azt a napokban részletesen bemutattuk, egyelőre erősen kérdéses, hogy lesz-e valami a Civaqua-program folytatásából, amelytől a kiszáradóban lévő debreceni Nagyerdő és a város mellett található, egy ideje csak haltetemektől bűzlő, üres medrek formájában létező erdőspusztai tavak megmentését lehetne remélni.
A Civaqua első üteme csak a Tócó-patak vízpótlását fedezte, a Nagyerdő és a tavak kiszáradását visszafordítani hivatott második ütemet pedig olyan európai uniós forrásból (Kehop Plusz) fedezné a kormány, amelyhez a jogállamisági feltételek nem teljesítése miatt egyelőre nem tud hozzájutni. Márpedig azt nemrég Balázs Ákos (Fidesz), Debrecen környezetvédelemért felelős alpolgármestere is egyértelművé tette: a Civaqua az EU-s pénzek megérkezése után indulhat el.
A Civaqua-program lényege, hogy Debrecen kiszáradóban lévő környezetébe a Keleti-főcsatornán keresztül juttatják el a Tisza vizét. Mióta kiderült, hogy egyszerre több akkumulátoripari beruházás is települ a városba, az itt élők közül egyre többen adtak hangot azon aggodalmuknak, miszerint a Civaquát valójában az akkugyárak kedvéért, nem pedig környezetvédelmi céllal valósítják meg. Habár a városvezetés és a kormány ezt már számos alkalommal határozottan cáfolta, a kínai EVE Power-akkumulátorgyár környezethasználati engedélyezési eljárása során keletkezett egyik dokumentum alapján úgy tűnik, ezek az üzemek hamarabb juthatnak hozzá a Tisza vizéhez, mint a környezet, amelynek vízpótlását a különböző kormányok és városvezetések fél évszázada ígérgetik a debrecenieknek.
Műszakilag nem tudják megoldani a folyamatos mérést
Az akkugyár kizárólag online, az érintettek személyes megjelenését mellőzve tartott környezetvédelmi közmeghallgatására a lakosok mellett Hajdúböszörmény önkormányzata is küldött be kérdéseket. Hajdú-Bihar második legnagyobb településének külterülete ugyanis beleesik a gyár hatásterületébe. Korpos Szabolcs jegyző a Debreciner kérdésére megjelölte, hogy a hatósági válaszokat tartalmazó feljegyzés mely pontjaiban olvashatók az önkormányzat észrevételei.
A kapott feleletekből számos érdekes, új információ derül ki a beruházásról, egy ponton például a kínai cég által felkért szakértő arról beszél, nem minden károsanyag kibocsátását tudják folyamatosan monitorozni: „Szeretnék kiemelni, hogy a kibocsátott anyagok egy részének folyamatos mérésére műszaki megoldások nem állnak rendelkezésre, mint például a szálló, illetve ülepedő por” – olvasható az anyagban. Debrecen vezetése az egyik válaszban azt is elárulta, új szennyvíztisztítót építenek a gyárakban keletkezett szennyvíz tisztítására.
Ivóvízminőséget kapnak
Szintén a böszörményiek érdeklődésére árulta el a debreceni városháza és a Debreceni Vízmű Zrt., hogy az EVE Powernek – és a BMW-gyárnak – otthont adó északnyugati gazdasági övezetben az üzemek számára maximálisan körülbelül napi 1900 köbméter, a CATL-akkumulátorgyár mellett több más akkuipari beruházásnak helyszínéül szolgáló déli gazdasági övezetben pedig maximálisan körülbelül napi 5500 köbméter hígítóvizet biztosítanak. És hogy honnan származik ez a hígítóvíz? Debrecen vezetése és az önkormányzati cég egybehangzó válasza szerint a Keleti-főcsatornából. A városi vízmű azt is elárulta, hogy a csatornából – közvetetten tehát a Tiszából – származó felszíni vizet a Tiszamenti Regionális Vízművek Zrt. (TRV Zrt.) által üzemeltetett balmazújvárosi víztisztító műben tisztítják meg, majd juttatják el onnan Debrecenbe. A böszörményi önkormányzatnak adott tájékoztatás szerint a vizet ivóvízminőségben fogják eljuttatni a cégek számára. Ezt ebben a formában nem írta le se a városvezetés, se a vízmű, de azt igen, hogy „a kimenő víz az 5/2023. (I.12.) Korm. rendeletnek megfelelő minőségű lesz”. Ez pedig az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló kormányrendelet.
Arra a kérdésre, hogy ki fizeti majd mindennek a költségeit, Debrecen vezetése azt válaszolta, „a kapcsolódó infrastruktúra-fejlesztést, valamint a működést kormányzati forrás, a betelepülők által fizetett közműfejlesztési hozzájárulás, valamint a fogyasztásarányos szolgáltatási díj fedezi”.
Ki a Tisza vizét issza
Az akkugyárak kedvéért tehát részben állami pénzből elhozzák Debrecenbe ugyanazt a vizet, amit a Civaqua-program keretében csak uniós támogatásból finanszíroznának. Érdemes ezen a ponton felidézni, hogy a környezetvédelmi program második ütemének környezetvédelmi engedélye szerint a fejlesztés keretében a Nagyerdő vízpótlására évente 2 millió köbméter, az erdőspusztai tavak feltöltésére pedig évente 1,7 millió köbméter vizet juttatnának el.
Ha egy évre felszorozzuk az akkugyáraknak otthont adó ipari parkok napi szinten megadott maximális hűtővíz-kapacitását, azt kapjuk, hogy az északnyugati gazdasági övezetbe évente 693 500 köbméter, a délibe pedig 2 007 500 köbméter, együttesen 2 701 000 köbméter vizet juttathatnak el.
A debreceni akkumulátoripari beruházásoknak tehát több, a Tiszából idehozott vizet szán a magyar kormány, mint amennyit akár a Nagyerdő, akár az erdőspusztai tavak megmentésére. Ráadásul nagyon úgy tűnik, hogy az utóbbiakkal ellentétben az akkugyárakat rohamtempóban igyekeznek kiszolgálni. A debreceni önkormányzat legalábbis azt írja, „az infrastrukturális beruházások engedélyezési folyamata megkezdődött a környezetvédelmi engedélyezési eljárással”.
