Mottó: Senkinek sem szabad akaratát másokra kényszeríteni, még akkor sem, ha a jóra akarja rábírni. Az ilyen külső kényszer nem segíti a fejlődést; az értelmet kell meggyőzni, az érzelmeket kell felkelteni és megtisztítani, különben csak talmi a nyereség. Annie Besant

Életem jelentős részét parancsuralmi rendszerben töltöttem el. Végrehajtottam és adtam is ki parancsokat, amelyek a tevékenység hierarchikus alapjait szolgáltatták. Az utasítás pedig végül is az előre leírt normákba fektetett, az irányítást segítő eszköz volt, amivel az ügyek intézésre kerültek azok által, akik a parancsuralmi rendszer részei voltak.

De mi történik akkor, ha a parancsuralmi rendszer, mint a tevékenység-irányítás rendszere megjelenik a civil közigazgatás szintjein és anomáliái lesznek? Amíg a katonai hierarchiában elvárható, hogy a parancs kiadója felel a végrehajtásért, ez mennyire érvényesül a közigazgatás szintén? Egyáltalán parancsokkal, utasításokkal kell operálni, vagy közös és jól átgondolt döntéseket kell hoznia, mondjuk egy város vezetőjének?

Ha egy polgármester „szabad kezet kap”, az helyes vagy nem helyes? Ha egy polgármester befolyásol egy komoly döntést, és azt a képviselő-testület egyhangúan átgondolatlanul, a következményekre tekintet nélkül megszavazza, az minden esetben jó döntést eredményez? Ki a felelős a végrehajtásért, és ki a felelős a végrehajtás következményeiért? Mivel lehet szankcionálni, ha a döntés hibás? És kit kell szankcionálni? Katonáéknál elég egyszerű ezt visszavezetni, de hogy van ez a választott képviselők esetében? Elég erre csak azt a választ adni, hogy a képviselők és a polgármester is az érintett közösség törvényes választások útján megválasztott, hatalommal felruházott képviselői? És majd a következő választáskor jobb döntéseket hozunk? A katonai parancsuralmi rendszerben szerintem ennél kicsit gyorsabb az ügymenet.

Én azt gondolom, hogy a polgármesteri szék senkit nem tesz jobb szakemberré, mint ami. Gondolom, ezért is van a jegyzői munkakör, a bizottsági rendszer, az előkészítő tevékenység, hogy a törvényességi kontroll valamelyest érvényesüljön. Azt is gondolom, hogy a polgármester megválasztásával igen komoly politikai döntést hozunk, ami évekre kijelöli egy-egy település arculatát. De mi van, ha rosszul választottunk? Akkor bizony nagy a baj, mert a polgármesterekre vonatkozó jogszabályok úgy vannak megszerkesztve, hogy szinte elmozdíthatatlanok a megbízatásuk ideje alatt. Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (Mötv.) 28-88.§

Hogy miért írok most erről? Mert bizony sokszor előfordul, hogy a kormányakarat erősen érződik a helyi döntéshozatalban. Mert bizony sokszor érződik a döntések minőségén, hogy ki az országgyűlési képviselő az adott településen. Mert bizony ez a fajta hallgatólagos párthierarchiából fakadó rendszer olykor sokkalta erősebb, mint a katonai jellegű parancsuralmi rendszer. Sokkalta erősebb! Ennek mentén tűnik el a szakmaiság. Ennek mentén lesz a polgármester – kicsit eltúlozva – élet és halál ura a településen. Ennek mentén dől el, hogy ki lesz közmunkás, és ki nem. Ennek mentén dől el, hogy hogyan bánnak a rászorultakkal. Ennek mentén dől el, hogy milyen pályázatokból és kik gazdálkodhatnak helyben. Ennek a ténynek a mentén alakulhat ki a korrupció. Ennek mentén dől el, hogy milyen a fejlődés iránya és hány embernek lehet igazi, piaci alapú munkája a településen. Ennek tudható be, hogy egyes településeken hogyan fog élni a nép, kinek mi jut, és kit hagynak ki a fejlődésnek még a lehetőségéből is.

Rendben. Most már unják az elvi, olykor hibás, máskor „húzós” okfejtésemet. Gyorsan jöjjön két eset, aztán békén hagyom magukat!

Nyíregyházán a közelmúltban zajlanak az események a Huszár-telepi szegregátum körül. A város nyert egy hatalmas projektet, aminek – ha jól értem – az lenne a lényege, hogy az integrált területi és városrehabilitációs programjaikhoz legyen európai uniós pénz rendelve. Ehhez képest a Keleti-lakótelep szegényeit költöztetik be a Huszár-telepre (a Guszevre), és az ott élő, hosszú ideje közüzemi számlákat nem fizető és lakbértartozásokat felhalmozó családokat pedig télvíz idején, a kilakoltatási moratórium kihirdetése előtt pár nappal, elhelyezés nélkül szó szerint kirakják az utcára. Kell a hely az újabb szegényeknek? Elgondolkodtató, hogy több milliárd forintból mi a fejlődés ezen a téren. No de majd ezt Glonczi László a „jogvédő” és komoly szakértő segítői intézik. Elég komoly ügynek ígérkezik, ahol a romák ügyében még csak a helyi roma nemzetiségi önkormányzat véleményét se kérte ki senki. A város megy a maga feje után, és elutasítja a tárgyalásokat, amíg teheti. Jelzem, amíg teheti.

Tiszavasváriban a polgármester háborog azon, hogy néhány „jogvédő” (mondjuk én és néhány barátom, esetleg a Glonczi Laci) sérelmezzük azt a helyzetet, amit egy hűbelebalázs-intézkedéssel teremtettek. Jelesül a romák lakta településrészekről bevonták a konténereket, melyekről jó tudta a képviselő-testület, hogy 10-15 éve nemcsak a zöldhulladék tárolására használják, hanem az önkormányzat tudtával és hallgatólagos beleegyezésével a szegregátumok lakói is belehelyezik a lakossági hulladékukat. Erről már megjelent egy cikk Debrecinerben, nem részletezem.

Ami újdonság, az Szőke Zoltán polgármester nyílt háborgása és burkolt fenyegetése a közösségi média facebookos oldalán, amikor is lakosság támogatását kéri egy pitiáner, sok éve elhanyagolt ügyben úgy, hogy bizony igen ludas a dologban, hisz polgármesterségét megelőzően hosszú ideig éppen Tiszavasvári bűdi városrészének volt az önkormányzati képviselője. Ellenünk! A jogvédők ellen kér támogatást a polgármester! Tárgyalni nem tárgyal, de próbálja a lakosságot ellenünk fordítani! Dzsihád meg támadás! Istenem. Hol élnek ezek az emberek!

Hallgassák meg nyugodtan a „tervét” és tegyék fel maguknak a kérdést: ha érintettek lennének, úgy szó nélkül meg lennének nyugodva a jövőt illetően? Megkérdeztük A Polgármestert 26.20 perctől (Tiszavasvári Városi Televízió 2020. szeptember 30. )

Nomármost, erről a területrészről és még két másik szegregált területről, ahol romák élnek, csak úgy ukmukfukk kivonatta a konténereket a polgármester úr képviselő-testületi támogatással. Szám szerint nyolcat, mindenféle előzetes egyeztetés vagy tárgyalás nélkül, mellőzve miden megoldási javaslatot, azzal a felszólamlással, hogy azokba többé lakossági hulladék nem kerülhet.

Bűdön a Temető utcában van a három konténer, ami eddig ki volt helyezve, és így nézett ki ma 9.30 órakor. Nem őrzi senki. De hogy az nem a közmunkások által begyűjtött zöldhulladék a konténerekbe, az is biztos.

A nyolc konténer mindegyike, mit teszt isten, eleddig a szegregátumokban volt kihelyezve. Kérdés: Hová lesz a lakossági hulladék, amíg nem születik megoldás? Megeszi a méreg?

Nem is ragozom a történetet. Egyes településeken hajlamosak rá a vezetők, hogy basáskodjanak, kiskirálykodjanak, már akikkel tehetik. Ha minden marad szó nélkül, akkor joggal hihetik, hogy minden döntésük helyes, ők tévedhetetlenek, és a lakosság azt teszi, amit ők mondanak nekik, minden feltétel nélkül. Ez azonban nem így van. Ezért jelennek meg ezeken a helyeken „jogvédők”, akik nem esnek hasra sem a hivataloktól, sem a polgármesterektől, hanem teszik a dolgukat, és a közös ügyekben kiállnak azok mellett, akiknek nincs erős érdekérvényesítő képességük. Ha tetszik ez egyeseknek, ha nem! Ha ellenük akarják fordítani a lakosságot, ha nem!

Kellemes hétvégét kívánok!

(A bűdi helyzetről a minap megjelent írásban foglaltakról állásfoglalást kért a Debreciner szerkesztősége a tiszavasvári polgármestertől. Eddig nem kaptunk semmiféle választ.)

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!