Interjú a közel húsz éve épülő Latinovits Színházról
Kovács László volt debreceni SZDSZ-es (2002-2010) önkormányzati képviselővel. A LATINOVITS SZÍNHÁZ DRÁMÁJA című írás háttéranyaga.
LATINOVITS-DOSSZIÉ
Ingyen átadott önkormányzati telekrész, fedezet nélküli kivitelező – két évtizede tartó „kapkodás”
Kovács László két cikluson keresztül volt SZDSZ-es önkormányzati képviselő Debrecenben. Képviselői megbízatása éppen a Latinovits Színház megépítéséről szóló döntés és az első ígért befejezés időszakára esett. Kovács László csaknem az összes önkormányzati közgyűlésen ott volt, illetve testközelből végig követte a Latinovits Színház koncepciójának kialakulását és fejlődését, az ötlet megfogalmazódásától az első tervezett befejezési időpontig. Amikor felkerestük a színházzal kapcsolatos kérdéseinkkel, készségesen állt rendelkezésünkre és mesélt tapasztalatairól, benyomásairól.
Mennyire lehet ilyen időtávlatból emlékezni arra, hogy mikor és miért vetődött fel először a Latinovits Színház ötlete a debreceni városvezetésben?
Az ötlet felmerülésétől kezdve máig csaknem 20 év telt el, de az én memóriám elég jó, így a részletekre is egyszerűen vissza tudok emlékezni.
A történet középpontjában a Rákóczi utca-Csapó utca-Vár utca által határolt, közel 25 ezer négyzetméternyi terület állt. A 2000-es évek elején az izraeli MMS Consulting Engineers Ltd. felkereste a debreceni városvezetést e területre vonatkozó nagyszabású bevásárlóközpont építését is tartalmazó tervével kapcsolatban, amely piaccsarnokon kívül, számos egyéb funkciójú szolgáltatási egységet (pl.: társasház, öregek otthona) is magában foglalt volna. Akkoriban még nem rendelkezett a város modern bevásárlóközponttal, holott Nyugat-Európában már nem volt olyan nagyváros, ahol ne lett volna hasonló komplexum. Az önkormányzat pozitívan fogadta az izraeli társaság felvetését, ezért az – Global City Kft. néven – debreceni székhellyel céget alapított a piaccsarnokot is érintő bevásárlóközpont beruházására.
Ezután a Kósa Lajos polgármester által vezetett önkormányzat szerződést kötött a Global City Kft.-vel, amely megállapodás megkerülhetetlen teljesítési feltételévé tették, hogy a Debrecen Áruház és az egykori Pulykakakas Étterem (amelyek a mai piac és a Fórum Bevásárlóközpont között helyezkedtek el) tulajdonjogát a külföldi befektető cégnek kell megszereznie.
Az immár debreceni székhelyű cég szerződést kötve az önkormányzattal, a városvezetés rendelkezésére bocsátotta a beruházásra vonatkozó terveit, elképzeléseit. A tervek megvalósítása azonban nem haladt olyan gördülékenyen, mint ahogy azt a társaság gondolta, hiszen a Pulyakakas Ételbár tulajdonjogát a Sipos László ügyvezető irányította Vi & Si Kft.-től nem tudta megszerezni. Mivel azonban, ahogy azt az előbb is említettem, a tulajdonszerzés sarkalatos pontja volt a megállapodásnak, az önkormányzat szerződést bontott a Global City Kft.-vel.
Ezt követően a debreceni önkormányzat a bevásárlóközpont megépítésére – pályázat kiírása nélkül – az akkor néhány hete létrehozott, Tutor Lóránt vezette, Dexium Kft.-t jelölte ki. A közbeszerzési eljárás mellőzését Kósa Lajos azzal indokolta, hogy ez a debreceni cég rendelkezik immáron a Debrecen Áruház és a Pulykakakas étterem tulajdonjogával, így nem lenne értelme annak, ha egy másik cég kerülne ki győztesen, hiszen nem tudná megvalósítani a beruházást.
A Dexium Kft. ön szerint alkalmasnak tűnt egy ilyen nagy volumenű projekt megvalósítására?
Véleményem szerint több érv szól amellett, hogy a Dexium Kft. nem volt alkalmas erre a feladatra. Mint tudjuk, Tutor Lóránt vezetésével volt már csődbe ment cég a Dexium Kft. előtt, álláspontom szerint egy nagy beruházás megvalósítása előtt ennek mérlegelendő szempontnak kellett volna lennie az önkormányzat részéről. Továbbá azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy míg a Global City Kft.-nek, mint külföldi társaság által alapított cégnek, volt anyagi fedezete egy ilyen nagy projekt megvalósítására, addig véleményem szerint ugyanez nem mondható el a Dexium Kft.-ről. Az utóbbi cégnek nem volt fedezete arra sem, hogy megszerezze a beruházás megvalósításához szükséges összes területet, ezért az önkormányzat, a tulajdonában lévő telekrészeket térítésmentesen engedte át Tutor cégének.
A telekrészek ingyenes átengedése azonban nem volt képes kompenzálni a megvalósításhoz szükséges, még hiányzó tőkét, így 2006 februárjában a Dexium Kft. szerződést kötött a német ECE Projektmanagement GmbH-val, amely a Fórum Bevásárlóközpontban szerzett tulajdonrészért cserében bizonyos mértékű anyagi fedezetet biztosított. A debreceni közgyűlés – elősegítvén a német cég beruházási hajlandóságát (szintén 2006 februárjában) – szándéknyilatkozatot fogadott el a bevásárlóközponton belüli, színháznak alkalmas épületrész vásárlásáról, ezzel biztosítva bizonyos fokú megtérülést a beruházó számára. A finanszírozás érdekében az önkormányzat körülbelül 3,1 milliárd forint hitelt vett fel, amelyet négy részletben terveztek kifizetni a Dexium Kft.-nek.
Azt nyilatkozta 2007-ben, hogy az is kétséges, szükség van-e egyáltalán új színházra Debrecenben. Miért gondolta ezt így?
Már a 2000-es években is felújításra szorult a Csokonai Színház. Ha ma ránéz valaki az épületre, látja, milyen tragikus állapotban van. Amikor felvetődött a másik színház ötlete, úgy gondoltam, hogy először a Csokonai Színházat kellene felújítani, és aztán gondolkodni tovább.
Járt ön a szerkezetkész állapotú Latinovits Színházban?
Nem. Nem volt alkalmam megtekinteni.
Mi a véleménye a Latinovits Színház hasznosságáról? Igény és szükség van egy teljesen új színházra? Készültek felmérések a potenciális látogatók között, hogy mennyiben változtatna a Latinovits megépítése a színházba járási szokásaikon?
Véleményem szerint az önkormányzat által felvetett koncepció – amely szerint legyen egy hagyományos értelemben vett színház, és létrejöjjön egy művészeti tér, amely modernebb, újszerűbb, fiatalosabb – nem feltétlenül rossz ötlet, csupán annak megvalósításával kapcsolatban vetődtek fel kérdések. A bizonytalanságot ilyen esetben is a pénz okozza, hiszen nem elég egy intézményt felépíteni, azt fent is kell tartani, a fenntartáshoz pedig gyakran más zsebből kell pénzt elvenni és átcsoportosítani. Ez látszott a Kölcsey Központ fenntartási problémáinál is.
Csányi János volt a Csokonai Színház igazgatója 2006-2007-ben. 2006 végén Kósa Lajos előirányozta a Latinovits Színház építésének csúszását, míg az abban az évben kinevezett színház igazgató, Csányi János ragaszkodott a korábban beharangozott ütemterv megtartásához. Ön szerint van köze ennek a ténynek ahhoz, hogy 2007 tavaszán Csányi János helyét Vidnyánszky Attila kapta meg?
2006-ban lett a Csokonai Színház igazgatója Csányi János és 2007-ig tartott a megbízatása. Ez az egy év elegendő volt ahhoz, hogy lássuk, Csányi János nem tud gazdálkodni az intézmény költségvetésével. Hatalmas hiányt halmozott fel a színház büdzséjében, ami véleményem szerint a döntő okot jelentette, hogy helyette Vidnyánszky Attilát választották a színház új igazgatójának. Itt jegyzem meg, hogy a Csányi János igazgatóvá választásakor a szavazás során csak jómagam és egy másik SZDSZ-es képviselő nem támogatta a kinevezését, mivel – ahogy azt a közgyűlésen is elmondtam – a Bárka Színházból is rossz gazdálkodás miatt volt kénytelen távozni.
Kósa Lajos egykori debreceni polgármester többször azt nyilatkozta, hogy nincs pénz a színház befejezéséhez, ehhez képest egy többszörös (majdnem négyszeres) összegbe kerülő stadion már csaknem 8 éve megépült. Ön szerint mi lehet ennek az oka?
A stadion teljes egészében állami pénzből valósult meg, míg a Latinovits Színháznál önkormányzati pénzekről van szó. Véleményem szerint ebben kereshetőek a beruházás elhúzódásának okai.
A város 2018. június 28-án a Románia-Magyarország Határ Menti Együttműködési Program keretében Nagyváraddal együtt összességében nettó 17 667 726 eurót nyert, amelyből Debrecen közel 13 millió eurót (csaknem 4 milliárd forintot) használhat fel a Latinovits Színház megvalósításához. Ez az összeg majdnem háromszorosa a Vidnyánszky Attila és Kósa Lajos által 2010-es évek elején becsült összegnek. Ön szerint 10 év alatt növekedhetett ilyen mértékben a befejezéshez szükséges pénz?
Véleményem szerint lehetséges, hogy 10 év alatt ilyen arányban növekedjen a beruházás megvalósításához szükséges összeg. Gondoljunk bele, hogy azóta az infláció mellett fejlődött és drágábbá vált a technológia, például sokkal modernebb vizuális és audiotechnikai eszközök állnak rendelkezésre. Ezenfelül, mivel a színház évek óta üresen áll, azt is fel kell újítani.
Ön, hogyan értékelné azt a tényt, hogy a Latinovits Színház kivitelésére vonatkozó közbeszerzés lebonyolítására a kormány az állami tulajdonú Beruházási, Műszaki Fejlesztési, Sportüzemeltetési és Közbeszerzési Zrt.-t bízta meg? Szükség volt állami ellenőrzésre?
Nem tudom, miért épp most ellenőrzi az állam az önkormányzati közbeszerzést, de minden ilyen eljárásnál ennek kellene lennie a megszokottnak. Véleményem szerint jelen esetben a nagyfokú kontroll oka az is, hogy a projektet európai uniós pénzekről valósítják meg.
Ön szerint van-e esély rá, hogy az újabban ígért időpontra most befejezik a Latinovits Színház építését?
Láthatóan megint csak kapkodás az egész megvalósítás. Kezdetben azt mondták, hogy ha kész a Latinovits Színház, akkor elkezdik felújítani a Csokonai Színházat. Most pedig párhuzamosan csinálják a kettőt. Azonban felmerül a kérdés bennem és szerintem másokban is, hogy ha megvan a pénz a Latinovits Színházra, akkor miért nem kezdik el csak annak kivitelezési munkálatait, és befejezés után kezdődhetne a Csokonai Színház felújítása. Akkor a következő években is lenne „rendes” játszóhelye a társulatnak és nem kényszer szülte játszóhelyeken kellene átvészelni a ki tudja mennyi időt.
Kapcsolódó írások:
– A LATINOVITS SZÍNHÁZ DRÁMÁJA (első felvonás)
– A LATINOVITS SZÍNHÁZ DRÁMÁJA (második felvonás)
CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!