Tudom, ezerszer lerágott csont a téma, mégis mindig elővesszük, rágódunk még rajta egy kicsit, abban a naiv reményben, hátha történik valami.

Csodára persze nem várhatunk, hiszen elmúltak azok az idők, amikor látványosságnak számított egy pöfögő automobil, vagy egy utcában alig pár ember tudta megvenni a Trabit, Skodát, Wartburgot, használtan, vagy több évnyi várakozás után az újat. A városközpontok pedig még az automobilok, sőt szekerek, fiákerek korában épültek, de a paneldzsungelek tervezőinek sem jutott eszébe, hogy ennyi négykerekű fog szaladgálni, még ha zömük tinédzser korú is nálunk. Márpedig, ha autó van, akkor annak parkolni is kell(ene) valahol.

Jártam külföldi városokban, ahol a régi, szűk utcákban akár lakóháznyi területeken alakítottak ki több szintes parkolóházakat. Ráadásul nem is keveset. Ami igaz, nem könnyű ezekben közlekedni, szűk a hely, nem hatméteres cirkálókra vagy luxusterepjárókra vannak méretezve, valahogy azért mégis csak népszerűek. Sajnos a hazai – vagy csak az alföldi? – példa azt mutatja, hogy sokan nem merik ezeket használni, pedig állíthatom, az ittenieknél szűkebb parkolóházakban is forgolódtam már, ha nem is csatahajó méretű verdákkal.

Marad hát a felszíni parkolás, a gyűlölt – és varosunkban már fővárosi szintű – árakkal. (Debrecen jobban teljesít!) Talán kezdetben jó ötletnek tűnt, hogy az emelkedő árakkal lehet a belvárosi zsúfoltságot csökkenteni, de nem vált be: a zsúfoltság egyre nő. És persze nőni is fog, ha pl. a Dósa nádor tér átépítését megkezdik.

Személyes „kedvencem” az az indoklás, hogy a fizető parkolás egy szolgáltatás. Ugyanis egy szolgáltatásért az igénybe vevő kap valamit. De mivel kap többet az, aki fizető helyen parkol, annál, aki egy ingyenesen? Legfeljebb egy cédulával, amit a parkolóőr vagy az automata kiad. Utóbbit egyre kacifántosabban, mert újabban a kocsi rendszámát is be kell pötyögni a gépben, nehogy valami svihák, aki hamarabb megy el, mint ahogy lejárna az ideje, átadja a helyet (az előre kifizetett idővel együtt!) valakinek. Érdekes lenne látni, hogy ez a ravasz kis ötlet, a duplán kifizetett árakkal, hány millióval növeli meg a parkolók bevételét.

Azt most ne firtassuk, hogy a befolyt pénz hová kerül, és mire fordítják, ez az egész országban elég ködös. Az viszont egy érdekes fejlemény, hogy ahol egy üres telek, lebontott vagy lakatlan ház van, azonnal megjelennek a magánparkolók, mint például a Kenézy-kórház mellett, ahol a botrányos áraknál óránként 50-100 forinttal olcsóbban lehet parkolni. Gondos kezek meg „véletlenül” az összes környező utcát telerakták megállni vagy várakozni tilos táblákkal, a „lopóautó” meg óránként tesz egy kört arrafelé.

Az is érdekes, hogy az éber „közteresek”, akik nap közben minden tilosban parkoló kocsira ráteszik a büntetést vagy hívják a lopósokat, vajon miért kerülik el meccsek idején a Nagyerdő környékét, ahol százak parkolnak a gyepen. Na persze, nálunk a foci szent és sérthetetlen. A húszezres stadion mellé meg „elfelejtettek” megfelelő számú parkolóhelyet építeni. Ezen pedig nem lehet utólag változtatni, hacsak nem hasítanak ki és betonoznak le egy újabb területet az erdőből.

Többen felvetettek már olyanokat, hogy P+R parkolók a városba bevezető utak mentén, vagy kedvezményes parkolás a helyi lakosoknak, netán ingyenes a kórházaknál, de eddig mindre megvolt a válasz, hogy miért nem lehet.

Mint tőgyökeres debreceni, magam sem tudok mást javasolni, mint a tömegközlekedést – ha nem lennének ott is égbekiáltó árak. Vagy a biciklizést, netán a gyaloglást. Mindkettő egészséges – annak, akinek ideje van rá, és bírja.