Van egy ország, amelyik – a lakossága akarata ellenére – kifelé gyalogol Európából. Sokan ezt a gondolatot párhuzamba hozzák az orosz-ukrán háborúval, ami alapvetően nem igaz. A háború 2022. február 24-én tört ki, az ország aljas kormánya pedig 2010-től rontja a levegőt és rombolja az országot.

Valami nagyon nem stimmel abban a kis országban! Az rendben van, hogy azok a politikusok, akik megérzik a hatalom ízét, akik rájönnek arra, hogy könnyű átvenni a kontrollt a nép felett, nekik számol be a rendőrség, az ügyészség, tulajdonképpen ők határozzák meg, hogy kik legyenek a közigazgatás elsőszámú vezetői, a kultúra, a művészet irányítása merre mozduljon el, beleszólhatnak a bírói kinevezésekbe, ők irányíthatják a külpolitikát, a gazdaságot és az adókból történő újraelosztást: azok kapzsivá, törtetővé és gazdaggá akarnak lenni. Erre találták ki a fékek és egyensúlyok rendszerét, a hatalmi ágak szétválasztását, amelyeket egy gonosz, erőszakos és tahó kormány teljesen lebontott. Kialakítottak egy maffiózó rendszerre hajazó szövetséget, aminek áldozatul esett a – sokak szerint – negyedik hatalmi ág, a média is.

Felmerül a kérdés: hol volt ennek a kormánynak az ellenzéke és hol volt a nép, amelyik tűrte ezt a folyamatot, rendületlenül? A rendszerváltozás óta (33 éve), a parlamenti ellenzék szerepeit tekintve azt kell mondjam, hogy hibát hibára halmoztak. Főként az MDF, az SZDSZ és az MSZP privatizációs tevékenysége volt az első, ami oligarchákat nemzett és kvázi üresen hagyta az államkasszát. Meg is volt az eredménye, feltűnt egy régi KISZ-titkár, aki egészen jól járt ezekből az aljas ügyletekből. Gyurcsány Ferencnek hívták.

A Medgyessy Péter vezette kormányt még ugyanaz a két párt alkotta, mint 1994 és 1998 között a Horn-kormányt: az MSZP és az SZDSZ. 2002-őt írtunk. A koalíció kétszer került válságba: először 2002-ben, amikor kiderült a miniszterelnök titkosszolgálati múltja (D-209). Ekkor az SZDSZ még bizalmáról biztosította Medgyessyt és segített pozíciójában maradni. A második válság 2004 augusztusában következett be, amikor Medgyessy egy kormány-átalakítás során le akarta váltani Csillag István gazdasági minisztert. Az SZDSZ erre válaszul megvonta a bizalmat a kormányfőtől, aki a közelgő bizalmatlansági indítvány elől a lemondásba „menekült”. A kormányfő utódja Gyurcsány Ferenc lett. Akkoriban talán még látszottak demokráciacsírák, a sokszínűség is gyönyörködtetett egy darabig. A 2006-os országgyűlési választáson Gyurcsány meg tudta tartani a hatalmat, ő alakíthatott kormányt.

Véleményem szerint a 2006-os őszinte őszödi beszédet követően Orbán Viktor és sleppje generált egy tüntetéssorozatot, bevetve minden szélsőséges erőt a jobbiktól a B-középig bezárólag. Emlékszem, a ma M1 köztévé oszlopos riportere, az akkori hírtévés fickó hogyan ordítozta 2006. szeptember 18-án estétől 19-én hajnali négyig, hogy forradalom van Magyarországon! (Érdekes, hogy ez a dátum nekem szeptember 17-18-ra égett be az agyamba!) Nem forradalom volt az, csak vandalizmus ellenzéki parancsra. Ez a véleményem. Nem árt feleleveníteni az eseményeket sorrendben, mert igen sokan és igen sokat tévednek!

Azonnal börtönbe vetettem volna azt a hírtévés riportert államellenes bűncselekmény elkövetése miatt jó sok aljas társával együtt, akik kirobbantottak egy erőszakhullámot. Megszégyenült a rendőrség, nem szólt a piros telefon (Gyurcsány Putyinnál volt, Bene tábornok Brazíliában, Orbán Brüsszelből tartott hazafelé). Logikus volt, hogy mi fog következni októberben. Az Erzsébet-hídi kis csaták, amiknek helyszínét reggelre a FŐKEFE mindig feltakarította a felégetett kukákkal együtt, arra mutattak, hogy Gyurcsány és társai maguk alá csináltak és folyást engedtek az erőszaknak. Ez talán még túlélhető lett volna. Az azonban nem, hogy az elszálló GDP arányos államadósság miatt felvett IMF-hitel évekre meghatározta az ország sorsát! Itt bukott meg Gyurcsány Ferenc, végleg.
2008. április 30-án az SZDSZ visszahívta minisztereit és kilépett a koalícióból. 2009. április 14-én az Országgyűlés elfogadta a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök elleni konstruktív bizalmatlansági indítványt. Volt még a mai viszonyok tükrében egy picike vizitdíj és tandíj mizéria, amit már az orbanisták nagyítottak fel, és vége lett. A koalíció felbomlott, Gyurcsány egyedül maradt és távozásra kényszerült. 2009. április 16-án Bajnai jött, hogy valami rendet csináljon a pénzügyekben. Hadd ne írjam le a történetet végig! 2010-ben sima útja volt egy sértett embernek a hatalom felé, aki aztán minden erejével arra törekedett, hogy megkapjon mindent, amit Magyarország csak adhat neki! Az illetőt Orbán Viktornak hívják.

Nem írok most többet a 2006-os eseményekről, a 2007-2008-as gazdasági világválságról egy a lényeg: szerintem a szélsőségeseket is irányító sértett érzelmű, egyszer már kormányon lévő Orbán Viktor visszaszerezte a hatalmat a múlt veszteseitől. Minden eszközt bevethetett ezért, amit csak lehetett. 2010-től Orbán kegyeiért hajlonganak az emberek. Visszaélt minden bizalommal, amivel csak lehetett, és megmutatta a nyugati tőkés világnak, hogy hogyan lehet a legvidámabb barakk népéből a legaljasabbat csinálni. Nem riad ma sem vissza a kommunista típusú társadalmi mérnökösködéstől (ahogy neki az érdeke kívánja) és bizony lepipálta a nyugati tőkésvilág harácsoló attitűdjeit is! A demokrácia ma már semmit nem jelent számára. Oligarchái uralnak mindent a civil világban, ők maguk teljhatalmú urai a magyar politika világának, és megtesznek mindent azért, hogy ez így is maradjon!

Annyira érezhető volt ez a sértettség 2008-ban, hogy egy petíciót is eljuttattunk Sólyom László köztársasági elnöknek (melynek nagy részét én írtam), amiben követeltük, hogy tegyen intézkedéseket: minél hamarabb nálunk is félprezidenciális kormányzati forma legyen, mert jól látható volt 2006-tól, hogy egy olyan ellenzéki erő kerül majd hatalomra, amelyik azt minden eszközzel meg is akarja majd tartani. Nem történt semmi.

Most itt vagyunk egy olyan kormánnyal, amelyik az élet szinte minden területét uralja, szinte élet és halál ura, amelyiket választások útján valószínűleg tényleg nem lehet már leváltani. Ezt érzékeli az Európai Unió is, ahol úgy látszik, Orbán Viktor és kormánya már meghaladta azt a tőkés attitűdöt is, ami az aljas tőkéseket egyébként jellemzi. Még nekik is sok, ami Magyarországon folyik! Jól látják, hogy már nem a gazdasági verseny – még csak nem is a szabadversenyes rablókapitalizmus – a gazdag emberek boldogulásának alapja, hanem az uram-bátyám viszony, aminek eredménye nem más, mint egy maffiaszerű hegemónia és birodalom kialakulása az országban. Ezt nem szokták demokráciának nevezni. Autokráciának, diktatúrának, hibrid rezsimnek annál inkább.

Mi okozta azt, hogy néhány év alatt idejutottunk? Állítom, hogy az ellenzék és a nép szolgahajlama. Hogy mire alapozom ezt a durva állításomat? Hát tessék, leírom slágvortokban:

A Fidesz médiahatalma. A Fidesz egyházpolitikája. Az Európai Unióból érkező durva fideszes pénz-zabálás, ami oligarchákat hizlalt az élet szinte minden területén, kiszorítva másokat a jövedelemszerző tevékenységből. A Fidesz titkosításai, akár évtizedekre. A Fidesz központosító törekvései. A Fidesz jogrendcsorbító aljas tevékenysége, egyéjszakás döntései, melyek csak őket szolgálják. A Fidesz költségvetési politikája és újraelosztó módszerei, aminek során 3,5-4 millió embert kihagy a fejlődés lehetőségéből. A Fidesz oktatás-, egészségügyi és szociális politikája, amelynek része a lakhatás kiváltságos politikája is. A covid óta a rendeleti kormányzás, melynek célja nem az operatív beavatkozási kényszer, hanem a hatalomgyakorlás teljességének elérése; és sikerült nekik.

Mi a sikerük titka? Az ellenzék gyengesége. Az ellenzéknek nincs erőszakos szárnya és emberei. Az ellenzék pipogya. Néha már úgy érzem, hogy egy egyezség mentén Gyurcsány játssza el az ősellenséget, és ebből jól eléldegél. Játszmáznak és win-win az eredménye. Végül is soha nem vonták felelősségre semmiért „Fletót” sem! (Lehet, hogy ő is egy Goldstein…) Az ellenzék legerősebb pártja ősz hajú párttagokkal, néhány ezer emberrel. Szégyen. Amit az ellenzék leművelt 2021-22-ben, az maga a szégyen. A mutyizós bandák mert számomra nem pártok már, elérték a jelölti kiváltságokat biztosító előválasztáson, hogy olyan jelöltek legyenek Orbán Viktor erősen gazdag sleppjének kihívói, akik már megmutatták, hogy semmire sem képesek a Fidesz-KDNP kormánnyal és követőivel szemben. Szinte ugyanazok ülnek egy kicsit kevesebben az ellenzék oldalán, akik a 2022-es választás előtt is. Nézzenek magukba az ellenzéki politikusok, ha kell, menjenek el templomba és beszéljék meg a jó Istennel, hogy kit is akarnak szolgálni itt a Földön! Akkor talán lesz esélyük megszólítani azokat, akiket magukra hagytak!

Gyurcsány és az ő nagy ellenzéki műve semmi. Soha nem lesz már képes egy párt valaha is leváltani ezt a kormányt. A többiek pedig kicsodák, tessék mondani? Volt MSZP-és, MDF-es, SZDSZ-es gazdag szülők kitanított palántái, akik nem szenvednek amúgy hiányt semmiben sem, csak szeretnének országot is vezetni, mert ott több a pénz? Elnézést kérek a néhány kivételtől, mert talán 5-6-10-re becsülhető ember van ezekben az utód- vagy új kispártocskákban is! Hol tudnak ők megszólítani nagyobb tömegeket? Sehol! Ha Orwell eszembe jut, akkor ők a középen lévők, akik képtelenek a szegényembereknek alternatívát mutatni, mert annyi bennük a szociális érzékenység, amennyit a tankönyvekből tanultak.

Milliónyi ok, hogy a jelenlegi autokráciában regnáló maffiakormányt senki nem képes vagy nem is akarja leváltani, hiszen a középső és a felsőkörök akár ki is egyezhetnek bizonyos szintekig. Még a szélsőjobb is „versenyeztetve van”, és Orbán kegyeiért verseng. Ők lennének az elsők, akik a civil „kisgyerekeket” hazazavarnák, ha lenne bennük annyi erő, hogy veszélyt jelentsenek a Fidesz-KDNP-és kormányra! Sőt még az egyház is – felmutatva a keresztet – dzsihádot hirdetne azok ellen, akik ezt a politikai rendszert romjaira szeretnék szétverni.

Az Unió meg küldjön pénzt? Pláne Orbán függőségi helyzetét nézve – Oroszországtól és Kínától. No, és ez a lényeg. Ez a kormány, hogy megtartsa politikai és gazdasági hegemóniáját, az ördöggel is cimborálna. Most már nem az a lényeg, hogy van egy ország, amit szociálisan érzéktelen újgazdag és elég primitív emberek irányítanak kényükre-kedvükre, mert valahogy még így is jobban élünk, mint 10 éve. Ennek is oka van, és nem az Orbán-banda az, hanem az európai uniós fejlődés maga, és persze az a töméntelen sok pénz, amit az Unió Magyarországba lapátolt! Ebből valamennyi értelmes dolgot azért meg kellett ám csinálnia a tolvaj bandának, és meg is csinált! Kiosztva a melót a haveroknak durván túlárazva, a céltól eltérően, de muszáj volt nekik jónéhány projektet hatalmas nyereséggel ugyan, de megvalósítani.

Nem tart már ez a jólét olyan túl soká, feleim! Recseg itt minden: 1700 milliárd forintnyi államadósság! Felfűtött gazdaság. Az MNB és a kormány egymásra mutogat. Hatalmas és ki nem mondott függőségi helyzetek! Ki tudja, honnan jött hitelek és kormánykötelezettségek! Nem tűnik fel senkinek, hogy a kommunista Kína üzletembereinek (és még ki tudja, kiknek Ázsiából) nagyon durva befolyásuk van Orbán Viktor kormányára? Azt hiszi bárki is, hogy akkumulátorgyártó nagyhatalom leszünk? Tényleg! Mi ez a nagy elköteleződés? Ki akar durván energiaigényes befektetéseket, amikbe majd tolják az állami pénzt is a borravalóért? Ki akar rozsdatemetőt, használt akkumulátortemetőt? Már készül rá egy oligarcha, aki megkapta az kizárólagos hulladékkezelési koncessziót. Igen, a MOL (vezetője) az! Majd ő mutyizik, téged meg kötelez, hogy válogasd szét a háztartási szemetedet, mert minek arra felvenni embert egy ilyen szolganépnek! Sőt fizess a szemetedért még többet! Nehogy már megéljenek a vasasok és a rezesek! Aztán a legnagyobb „ászság”: pár éven belül milliónyi elektromos autó használt akkumulátorának dögtemetője lesz az országunk! Micsoda jó mutyi lesz ez a kínaiakkal! Eddig se nagyon érdekelt senkit a környezetvédelem, a lakosság pedig nem ért hozzá!

Mit lehet itt tenni? Az ázsiai függőség kifelé tereli az Európai Unióból a magyarokat. Az oroszbarátság, a sok hőbörgés szintén. Ha tényleg annyi környezetszennyező, energiazabáló külföldi, és még Európán kívüli vállalkozás jön ide, mint amiről lóti-futi őrjöngve beszél, mint egy náci, akkor nekünk feleim, kampeca. Szolgaország leszünk újra. Visszasírjuk a legvidámabb barakkot, tele letelepedni kívánó, üzlettulajdonos ázsiai emberrel, akiket a kínai kommunisták irányítanak és örüljünk, ha csak ők!

Sok a betű, elfogy a türelem, nem igaz, nép?! Szórakozni könnyebb! Nem is tűagyúaknak szánom ezt a jegyzetet, nem is a kápóknak és a megalkuvóknak, kikből milliószám vagytok!

Kell egy harmadik erő, amelyik képes megszólítani ennek a maffiarendszernek az áldozatait! Azokat, akiknek az ellátatlanság miatt haltak meg a rokonaik az egészségügy romlása okából! Azokat, akiknek az önkormányzat temeti el a rokonait! Azokat, akiknek a XXI. században nincs vécéjük, és ki vannak szolgáltatva mindenki kegyeinek! Azokat, akiknek kész a kilakoltatási végzése már! Azokat, akik az utcán vannak, fedél nélkül! Azokat, akik százezreket fizetnek ki albérletben, tudva, hogy örökre szolgák lesznek! Azokat, akiket megfosztottak a vagyonuktól! Azokat, aki látják, hogy a szüleik sorvadoznak a kisnyugdíjukból, és mennek rá a nepperek a házaikra! Azokat, akiket magukra hagytak, hogy a szerencsétlenek vívják egymás között a szegények háborúját, hadd működjön a rasszizmus! Azokat, akik látják, hogy a jelenlegi ellenzék a saját pecsenyéjét sütögeti, de akkor se hal bele, ha elbukik! És végül azokat az értelmiségieket, akik a közszolgálatokban senyvednek és állandóan földig alázzák őket. Az egyetemek rektorait, a tudósokat, a tanárokat, a művészeket és a csinovnyikokat, akiket egyre jobban megfizetnek azért, hogy kiszolgáljanak egy olyan politikai rendszert, mely a saját testvérei ellen is küldené őket, és azt kiabálná: mit akarsz, én megfizettelek, hogy a kutyám légy, hát ugass, hát harapj! Azokat az értelmiségieket, akik látják, mi folyik a médiában, és tudják, hogy a goebbelsi propagandára hajazó gépezet megöli az agysejteket és sunyivá teszi a népet, amelyiket megosztva uralkodhat egy olyan csoport felettük, akiknek egyébként nincs semmi érdeme, hacsak az nem, hogy erőszakos és vad! Ha mi nem lépünk, majd lépnek a nácik. Ők vadabbak, mint ötvárosnyi egyetemista! Ki nem ejteném azt a szót, hogy összefogás! Mert akárkikkel nem! Semmiképpen sem! Azonban el kell jöjjön az az idő, amikor a nép végre öntudatra ébred, és nem három, hanem akár harminchárom erőből választja majd ki azt az ideálist, amelyik tényleg a demokrácia alapjaira építi fel ezt az országot!

És most jön a másik véglet! Másutt már a mesterséges intelligencia korlátozásának módszereit kutatják. Jöhet egy még robotizáltabb, még jobban felgyorsuló világ. Dollármilliókat költenek arra, hogy a kontroll, a biztonságos használat és szerintem a vészleállítás lehetőségének olyan tudományos módszere lehessenek, hogy a különböző protokollok összekapcsolásán keresztül megtalálják a kiutat, ami megakadályozza, hogy győzzön az emberiség felett, az „AI”! Szép feladat! Az első megérzésem volt a helyes, de el kell ismerni, igen jó dolog kérdezni tőle és összerakni belőle anyagokat, csak valahogy az már nem a miénk. Nem igaz? Szabályoz olyan dolgokat, amikre mi csak nagy erőfeszítések árán és nagy hibahatárral vagyunk képesek! Kivált minket a munkából is talán, de ki viszi a hasznot, és mitől lesz a jólét, ha nincs egy embernek értelmes munkája! Hova fejlődik az erkölcs? Hol vagyunk mi még ehhez? Sehol!

Nekünk sok helyen nincs vécénk, vizünk, kajánk, lakhatásunk, megtakarításunk. Gyűlöletre nevel minket egy banda, amelyik akár rabszolgának is eladna minket, ha lenne rá kereslet. Így sem vagyunk szabadok ám, de tíz éven belül akár gyári rabszolgák is lehetünk a saját országunkban.
Ezt akarják? Így akarják leélni a XXI. századot? Tényleg előre megyünk, és nem hátra?

(Ez a jegyzet – mint ahogy az itt megjelenő összes publicisztikai írás – a szerző véleményét tükrözi.)