Egy olyan városban, ami regionális központ szerepet vizionál magának, nagyon kevés egy főteret, mint kirakatot fényezni. A városhoz sok minden tartozik, még a Vekeri is.
AZ OLVASÓ ÍRJA
Vekeri: „a mostani nem jó gazdája a tónak és környezetének”
Megint egyszer a Vekeri-tóról
A napokban ismét kimentünk feleségemmel a tóhoz, mint az elmúlt 40 évben oly sokszor. Minden cél nélkül, csak úgy, a természet szeretete miatt. Meg ez az egyetlen vizes kirándulóhely Debrecenben. Legalábbis az volt.
Most van egy örömhírem. Tele van a tó vízzel!
Sajnos nincs is több. Igaz, a víz sem nagyok látszik, mert a tavat már sűrűn benőtte a növényzet.
Az előbbit a természet rendezi (a kiszáradást is). A többit az embernek kellene. Sajnos, akiknek ez talán a dolguk lenne, nem tesznek semmit. Már hosszú évek óta.
Végtelen szomorúság látni azt a teljes elhanyagoltságot, gazdátlanságot és igénytelenséget, ami az egész környéket, különösen a tópartot jellemzi.
Valamikor, amikor a Vekeri-tó valóban a debreceniek kiránduló és pihenőhelye volt, kiépített partrészek, stégek, pihenő- és főzőhelyek várták a kirándulókat. Csónakház büfével, WC-vel. Nyírott füves területek. Ebből mára már nincs semmi. Térdig érő fű, járhatatlan ösvények, kidőlt parti fák. Romhalmaz!
Az utóbbi időben rendre hallunk híreket a Civaqva-programról, aminek a sokadik ütemében eljutna a Keleti vize a tóhoz is. Csak remélhetjük, hogy a kezdeti felbuzdulás és kormányzati forrás nem csak addig tart, amíg tényleg ideér Debrecenbe a víz (a kiépülő nyomott vezetéken) és ez a víz nem az ipart fogja kiszolgálni, hanem folytatódik a program a jóléti fejlesztésekkel is.
Az már más kérdés, hogy milyen állapotban találja majd a víz a tavat (tavakat). Ez nem a milliárdokról szól ugyanis. Ezt a környezetet fenntartani, gondozni, szépíteni, nem elsősorban pénz kérdése. Mert a meglévőt óvni és kezelni a jó gazda felelőssége elsősorban.
A jelenlegi teljesen lepusztult állapot azt mutatja, hogy a mostani nem jó gazdája a tónak és környezetének.
Kíváncsi lennék rá, hogy a város vezetői közül bárki körül sétáltak-e mostanában a Vekerit. Elgondolkodott-e azon, hogy vajon mit lehet majd ezzel az egésszel kezdeni a valóságban, nem az íróasztal mellett?
Egy olyan városban, ami regionális központ szerepet vizionál magának, nagyon kevés egy főteret, mint kirakatot fényezni. A városhoz sok minden tartozik, még a Vekeri is. Tudva azt, hogy a terület állami tulajdon, a Nyírerdő kezelésében talán érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy a város vegye át ezt a szerepet. Lehetne jó gazdája, gondozója ennek a jobb sorsra érdemes kis tónak.
Talán a debreceniek újra felfedeznék és használnák az egyetlen tavukat.
Nyulasi András
Köszönjük olvasónk írását! Másokat is biztatunk, ha van az olvasóink érdeklődésére számot tartó javaslatuk, képük, videójuk, észrevételük, akkor osszák meg velünk, küldjék el ide: szerkesztoseg_KUKAC_debreciner_PONT_hu! A beküldők inkognitóját kérésükre tiszteletben tartjuk.
– A Vekeri-tó sem a legszebb arcát mutatja mostanság
– Kiszáradt tórendszer Debrecen mellett
– A hattyúk tava lett a Vekeri, meg a vízityúkoké is
– Vasárnap a Vekerinél – Volt vattacukor is, körhinta is
– Kevés a víz a Vekeriben – Az aszály kiszárította a tó körüli erdők aljnövényzetét is
– Válaszok nélkül hanyatlik a Vekeri-tavi kirándulóhely
– Eltűnt a Mézeshegyi-tó, a Vekeriben is alig van víz
– Vekeri-tó – Minek a híd, ha nincs víz?
– Legutóbb hét éve száradt ki a Vekeri-tó annyira, mint most
– Alakul a Vekeri-rét – Eltűntek a szeptemberi pocsolyák a tómederből
AZ OLVASÓ ÍRJA rovatunk további publikációi itt találhatók.