Mottó: Olykor jó lenne elszabadulni a bolondok fogságából…

Annyira unalmas lehetek már a Fidesz-KDNP-kormány örökös kritikájával! Annyira unalmas lehet, hogy szinte minden nap két-három olyan ügy kerül terítékre, ahol ezek miatt már börtönben lehetne a fél horda, a másik fele pedig a szélrózsa minden irányába menekülhetne… Itt, nem. Itt mindig jön egy következő rámutatás, aztán csend, megint egy balhé következmények nélkül, aztán csend…

Egyikünk sem jó már. Megfertőzött minket a lelkeinkbe reklámokkal úszó fasizmus, a „tolvajjá a tolvaj világ szül” effektus, a büntetlenül maradó állandóan átkozódó nagyszájúság, a bárdolatlanság, az erkölcstelenség, a gyűlölet és a lelkinyomorékság, amit milliónyi szolgalelkű sunyi ember áraszt ebben az országban. Eredmény: hatalmas államadósság, egy elmebeteg duce, maffiaállam, banánköztársaság, erőszakos primitívség, sánta katonák feketében és a Töhötöm-banda az utcákon, megint. Annyira unalmas. Orbán Viktor és követői egy egész országot tettek teljesen tönkre. Ezt fejeli meg az orosz-ukrán háború, amiből bármikor lehet egy III. világháború. Káosz van. Félelem van. Bizonytalanság van. Semmi sem stabil. Az elménk fertőzött.

Elég hamar kiderült, hogy mi volt a célja a szerintem most is fideszkatonának ott a Sándor-palotában, annak, aki űberelte Jucust a méltóságszerzésben. A Fidesz talonban akarja tartani a fajtagyűlöletet, és kell neki a nagyon buta, pénzért kapható félelem. Kövér László gyűlöletbeszéd miatt 5 millió forintra bünteti a parlamentben a lelkinyomorék Novák Elődöt (ami nagyon helyes), aztán hallgat, amikor egy egyesületi rendezvény égisze alatt a feloszlatott Szebb Jövőért Egyesületből Hannibál tanár úr töhötömjeire hajazó varjúbanda tagjai összeráncolt homlokkal, felelőtlenségük teljes tudatában óbégatni fognak. Reméljük, hogy június 23-24-ikén megmaradnak békés majálisszerű hangulatban. Nem kell ám mindenre ugrani, cigányok. Ad 1) felesleges. Ad 2) minek van az állam, ha nem tartja kordában a szélsőségeit? Szerveződjetek inkább. Olyan emberekkel, akik nem égetik le a szerveződéseteket!

Aztán lehet, hogy „devecseri defektes hős” majd megint nagyokat mond, szidja a cigányt, mint a bokrot (szálljon vissza minden szidása duplán rá), nagyot koppan, aztán elhallgat.. A hős terrorista is beszédet fog mondani, vagy fideszes parancsszóra, vagy azért, hogy összeboruljon Toroczkaival, vagy azért, hogy végképp megváljanak egymástól. Én fütyülnék rájuk, de odaküldeném a legjobb újságíróit a TASZ-nak. Hadd szokják! Szidalmazásaik nem érnének fel hozzám. Ha a kutya ugatása természetes dolog, akkor a butaság trágársága is az. Persze, akkor mi a büdös istennek van a rendvédelem, meg a talio-elv betiltása? Pintér a tanárok abajgatása helyett rájuk rúghatna egyet, hogy ki a rendőr és ki a polgárőr, mielőtt baj lesz! Persze, ha állami propaganda az oka, tán még hős is lehetne, Pintér. Pedig nem az.

Még egy gondolat ide: a cigány-magyar megbékélés egy társadalmi szükségszerűség, ha tetszik, ha nem. A félprezidenciális kormányzati forma, ahol a nép választja az elnököt, szerintem szintén. Az iskolaszéki rendszerek működtetése is 2008-tól a vesszőparipám. Ezek mindegyike 2008-tól az én gondolkodásmódom alapja. Írtam én már arról, hogy semmit nem old meg a paramilitáris ijesztgetés, mert csak arra jó, hogy a különböző társadalmi rétegek vívják a szegények háborúját, amin a hatalom szépen elröhögcsél, miközben lopja a közpénzt. Mások kutyáinak sem lehet olyan jó dolognak lenni.

Mielőtt elfogultsággal vádolna bárki is: igen, a cigányok között is elszabadult az erőszak, a sunyiság, a bűn, a nagypofájúság, a falkaösztön. Ők a sajátjaik belső elnyomói. Azok, akiktől tartani kell akkor is, ha nem volt velük előtte kontaktod. Megjegyzem, egy ilyen aljasul élő országban ez nem jelent semmit. Nem falka az a vonulgatós csapat, amely törvénytelen választ akar adni törvénytelenségekre, erkölcstelenségekre, erkölcstelenül, horda módjára, devecseri mintára? Nem falka az a kormány, amelyik szétlopja az országot? Nem falka a kitenyészett oligarchák hordája? Nem falka az a nem cigány tömeg, amelyik sunyi módon kihasználja az aljas helyzeteket, és simán hagyja a fajtatársait megdögleni az út szélén éhen, fedél nélkül? Akkor kik ők? Hát, mit vártok? Mit vártok, magyarok? Ki a többség? Ki hozza azokat a qrva törvényeket? Én?!

Állandóan nyugtatni az embereket nem lehet. Mindenki megfertőződött primitívséggel, tahósággal. Lehet tagadni, de felesleges. A papucsállatka színtű emojis országúti reklámok hatottak. Teli van az ország primitív tűagyúval, akik úgy lettek trenírozva, hogy ha hagyják nekik, öljenek is akár. Milliónyi ilyen nyilas házmester lelkületű emberrel van teli az ország.

Merengeni akartam. Belebújni fejjel a merengőbe, mint valaha Harry Potter, és megszűrni az emlékeket, ami persze számomra lehetetlen. Merengeni akaratam a múltról. Gyermekkorom nem is olyan durva szocialista élményeiről. Az erkölcsről, egymás tiszteletéről. Arról, amikor még együtt járt a falu minden gyermeke az általános iskolába, és nem hordozták el a magukat felsőbbrendűeknek gondolt, mások szenvedéséből meggazdagodott emberek a gyermekeiket okkal vagy ok nélkül.

Most álljunk meg! Mi az, hogy „mások szenvedéséből meggazdagodott emberek”, mit jelent ez így? Azt, hogy kollektíve bűnösnek mondalak ki titeket én is! Hagytátok, hogy ez legyen! Hagytátok tönkre menni a társadalmunkat! Felültetek a propagandának! Örültetek a könnyen jött gazdagságnak. Nem foglalkoztatok hárommillió embertársatok nyomorával, csak azzal, hogy nektek minden meglegyen. Most, hogy megvan mindenetek, rá kell jönnötök, hogy akár holnap elveszi tőletek ez a kormány, és esetleg ti is koldulhattok száz forintot az utcán! Ennyire voltatok ti demokraták. Szerintem inkább egy megalkuvó, sunyi banda voltatok és vagytok, akik hárítjátok a felelősséget egymásra, és mutogattok néhány primitív, erőszakos cigányra, mintha ők okozták volna minden bajotokat.

Igen, a gyermekkorom! Gyönyörű volt. Sokkal szegényebbek voltunk. Bármi többlet, amit kaptunk, örömmel töltött el minket. Vagy jó ruha, egy szép cipő is lehetett az öröm forrása, mint ahogy egy eperfagyi is. Az iskolában tudtuk, hogy ki a cigány és ki nem az, de nem számított. Nem voltak primitív szülők, akik merték volna befolyásolni az iskolában folyó munkát, tanítást, nevelést. Nem kellett iskolaszék, voltak szabályok. Most, hogy kéne, nem meritek megalkotni őket, inkább különültök, szegregáltok, konglomerátumokat csináltok megint. Akkor volt, most nincs a tanítónak, a tanárnak presztizse, most semmi. Értékválság, felfűtött gazdaság, kormánytolvajlás, banánköztársasági létforma, hőbörgés, diktátorimádat. Ezt ti csináltátok magatoknak!

Gyermekkoromban, az igazi munkaalapú társadalomban dolgozni kellett, ez tény. A munkakerülőt, a csencselőt, az illegálisan nyerészkedőt büntették. Amikor nagyon utálkoztok, akkor ne felejtsétek el, hogy senkit nem hagytak az út szélén, ellenben veletek! A bűnöző, ha kijött a börtönből, egy jó ideig megfigyelték (ez volt REF, a rendőrhatósági felügyelet, ami a nyolcadik oldalra volt beírva a személyibe), de volt hova hazamennie. Mindenkinek volt valamiféle fedél a feje felett. Erről a tanácsrendszer, ha erőszakkal is, de gondoskodott. Nem kellett hozzá egy élet munkája. Ha valaki nem a legélesebb kés volt a fiókban, akkor is jó volt a sok működő gyár udvarán a sövény megnyírására, ápolására, az udvar tisztántartására. Nem voltak hatalmas társadalmi és jövedelmi különbségek. Mindenki tudta, hogy eltartjuk a felső tízezret, akiknek mindent lehet egy bizonyos határig, de nem tovább. Politikai szempontból nem volt szép korszak. A magántulajdoni viszonyok különösen a padláskisöprések idején durván sérültek, ez tény. Az erőszakos téeszesítések, durva testi bántalmazások milliókat fakasztottak sírásra. Én abban nem éltem. Én egy kis faluban éltem, Tarcalon, ahol konszolidáltak voltak a társadalmi viszonyok. 1956 is csak annyiból állt, hogy leverték a tanácsházáról a vöröscsillagot, majd visszatették. A maihoz viszonyítva boldog békeidők voltak a 70-es, 80-as évek.

Nosztalgia. Az idő mindent megszépít… Hát nem! Azonban lássuk be: a mi korosztályunk azért vágyik vissza egy szocialista kor legvidámabb barakkjába, mert békeidők is voltak. A társadalom jóval kevésbé volt megosztott. A jó munka érdem volt. Nem volt értékválság. A város vezetőit, a rendőrt, a tanárt, a tanítót, az orvost nagy tisztelet övezte. Tisztelték az olykor üldözött értelmiséget is, akik jobban látták a társadalom hibáit az akkori tűagyúkanál (aki lehet, hogy én is az voltam fiatalon), de volt társadalmi viszonyítási rendszer, volt stabilitás abban ahogy élhettünk, amiben a gyermek felnőtté válhatott viszonylag kevés trauma árán.

Orbán Viktor berobbanása a politikába egy olyan sarkalatos pontja a társadalomnak, amiről még sokszor fog szó esni. A szabadságharcosból despotává lett ember (gazdagodása ellenére) sorstragédiája: egy egész népet hord a hátán a semmibe vezető úton. Ez a véleményem.
A merengés a múltba, pihenés a jelentől. És bizony mostanában sokat merengünk a nyugalmas időkről.
Harry Potteréknek volt varázserejük, nekünk sajnos nincs. Nekünk évtizedek kellenek, hogy az Orbán Viktor nevével jelzett átkos politikai és gazdasági rendszert visszabontsuk, együtt! Még akkor is, ha teli van nagypofájú, szolgalelkű, parancsra hőbörgő emberi lénnyel ez a szaros banánköztársaság! Akkor is. Nézzék csak: Mert egyedül nem megy!

Ebben a káoszban a legegyszerűbb, ha kitartunk abban az erkölcsiségben és értékvilágban, amit a szüleinktől kaptunk, mert ez a mostani minta minden, de nem erkölcs és/vagy érték.

(Ez a jegyzet – mint ahogy az itt megjelenő összes publicisztikai írás – a szerző véleményét tükrözi.)