Nyilvános szakmai kerekasztal-beszélgetést szervezett a Debrecenben épülő CATL akkumulátorgyárról az Alternatív Közösségek Egyesülete. Szeptember 22-én este várták a Baross utca 16-ba a város érdeklődő polgárait.

A debreceni kerekasztal-beszélgetés első felében szakértők segítségével tértek ki az épülő kínai gyár környezeti hatásaira, valamint megvizsgálták, hogyan alakultak Gödön és Komáromban az akkumulátorgyár beruházások. A beszélgetés résztvevői: Bodnár Zsuzsa (Göd-ÉRT Környezetvédelmi és Városvédő Egyesület), Monostori Éva (Élhetőbb Monostorért) és Pataki Beáta építőmérnök. A beszélgetést Miklós Máté, a Debreceni Egyetem Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszékének adjunktusa moderálta.

A moderátor első kérdése az akkumulátorgyár fenntarthatóságára vonatkozott, ezzel kapcsolatban Pataki Beáta elmondta, a Civaqua-program tervezésénél ipari vízigényre egyértelműen nem számoltak. Míg a CATL akkumulátorgyára majdani helyéhez közel kapcsolódik be a debreceni tisztított szennyvíz a Tócó-patakba. Ez 40 ezer köbmétert jelent naponta, amely tudná fedezni a CATL 20 000 köbméteres napi vízigényét, de tudomása szerint ezt nem tervezik felhasználni a gyár vízellátásának biztosításához. Pataki kiemelte, a felszín alatti vizekhez semmiképpen nem lenne szabad hozzányúlni Debrecenben, hiszen ennek komoly következményei lehetnek.

Miklós Máté hozzátette, Magyarország mindig büszke a vizeire, de ezekre nem megújuló erőforrásként kell tekintenünk, hiszen a megújulásuk csupán sok évezredes folyamatok által jöhet létre. A következő kérdése a gyár körüli különböző, annak működésével együtt járó szennyezésre vonatkozott, Miklós említette a Gödön kutakban talált lítiumból származó anyagokat. Pataki szerint környezeti hatástanulmány nélkül a gyár építésének megkezdése rendkívül problémás, stratégiai hatásvizsgálatra is szükség lenne, hiszen úgy tűnik, Debrecen stratégiájához jelenleg hozzátartozik az iparfejlesztés. Amennyiben nem garantált az, hogy a hatályos környezetvédelmi szabályozásoknak megfelelően épüljön a gyár, egészen biztosan elkerülhetetlen lesz a szennyezés. Monostori Éva elmondása alapján Komáromban több személyi sérülés, súlyos kimenetelű baleset történt már a gyár körül, az érintettek pedig sajnos nem mernek beszélni az őket ért balesetekről, mivel félnek a következményektől.

Bodnár Zsuzsa az Átlátszó újságírójaként kifejtette, a legtöbb információhoz közérdekű adatigényléssel tudnak hozzájutni, bár neki is voltak személyes beszélgetései érintettekkel, sajnos ezeket nem teheti közzé abban az esetben, ha a beszélő nem vállalja az arcát. Fotódokumentumok nem állnak rendelkezésükre, hiszen az ott dolgozók telefonját leragasztják a belépés után közvetlenül. Említette, az egyik legnagyobb munkavédelemmel kapcsolatos bírság tíz millió forint volt a gödi gyár esetében. Ekkor körülbelül 24 dolgozó betegedett meg a légszűrő berendezések hiánya miatt. Elmondta, a Samsung-gyár a koreai sajtóban is többször megjelent már, a szennyezések okán többször is foglalkoztak vele. A gyár miatt a széndioxid kibocsátás négyszeresre nőtt Gödön, tudható, hogy az akkumulátorgyártás az elektromos autózáshoz kapcsolódik, amelynek pedig az előnye az, hogy kevesebb széndioxidot juttassanak a levegőbe a közlekedő járművek.

A következő kérdés a zajszennyezésre vonatkozott, ekkor a közönség soraiban is többen jelezték, hogy előreláthatólag az épülő gyár mellett fognak majd élni. Monostori Éva szintén szomszédja a komáromi gyárnak, elmondása szerint komoly zajszennyezéssel számolhatnak azok, akik a gyár mellett élnek. Családjával gyakran kiabálva kell kommunikálniuk egymással, a televízió egyszerűen nem hallható a lakásukban bizonyos időszakokban, amikor üzemel a gyár, a monoton alapzaj már a mindennapi életükhöz is hozzátartozik.

A csütörtöki esemény második blokkjában az állampolgárok rendelkezésére álló véleménynyilvánítási és tiltakozási lehetőségeket térképezték fel a résztvevők Jármi Péterrel, az LMP Hajdú-Bihar megyei szervezetének elnökével és Jakkel Barbarával, a TASZ jogászával.

Jármi elmondta, a város polgárainak felháborodása érzékelhető és látható a közösségi médiában és személyes beszélgetésekben is. A debreceni polgárokat érdekli a gyár, ám rendkívül kevés információval rendelkeznek róla, hiszen nem kapnak hiteles tájékoztatást. Jakkel Barbara a TASZ munkatársaként fontosnak tartja a helyi aktivizmust, számára is egyértelmű, hogy a lakosok félnek a gyártól, de mindennek ellenére még nem indultak meg szerveződések a polgárok között.

Béres-Áfra Zsuzsa moderátorként arra volt kíváncsi, hogyan lehet közösséget kovácsolni egy ilyen ügy mentén, hogyan lehet a polgárokat aktivizmusra bíztatni. Jakkel úgy látja, a csoportok szerveződésének mindig van ereje, de nagyon nehéz ma ezt létrehozni. Hiányol egy olyan debreceni környezetvédelmi szervezetet, ami pártfüggetlen, így hitelesen tudná képviselni a debreceniek érdekeit egy ilyen ügyben. Jármi kiemelte, a debreceni lakosok kevéssé szervezik meg magukat, hiába voltak botrányos ügyek az elmúlt években a lakók támogatását ezek kevéssé élvezték. Az utóbbi években a legnagyobb tüntetések is 500-1000 embert mozgatnak meg, ami egy Debrecen méretű város esetében nem kimutatható szám, azonban ez az akkuügy most alkalmas lehet arra, hogy a lakosság megszervezze önmagát és érvényesítse az érdekeit.

A moderátor következő kérdése az állampolgárok lehetőségeire vonatkozott, Jakkel felsorolta a hivatalosan a polgárok rendelkezésére álló lehetőségeket, azonban többször kiemelte, ezek a városban nem a legjobban működnek, nem feltétlenül alkalmasak arra, hogy valódi információhoz jussanak az érdeklődők. A képviselő-testület ülései nyilvánosak, amennyiben ezt zárttá teszik, az ott született döntések akkor is nyilvánosak maradnak, így ez egy fontos tájékozódási pont lehet a polgárok számára. A közmeghallgatás kudarc a városban, hiszen az alkalmakat titkolják, valamint a minimális jogszabályi követelményeket teljesítik az évi egy közmeghallgatás megszervezésével. Ezentúl minden önkormányzati képviselőnek vannak fogadóórái, ahol előzetes bejelentkezés után kérdéseket tehetnek fel nekik.

Jármi elmondta az LMP petícióját jelenleg több mint ezren írták alá, de ez sajnos nem jelenti azt, hogy ezek az emberek el is mennek egy közmeghallgatásra vagy fórumra. Jármi szerint a gyár építése egyértelműen nem Debrecenben dőlt el, hiszen egy ilyen kérdésben a városvezetés nem kompetens. Elmondta, a népszavazás is fontos módszer lehet a tiltakozásra, jelenleg az LMP két népszavazási kérdést tervez beadni, ezek a vízfelhasználásra fognak vonatkozni. Ahhoz, hogy Debrecenben kiírjanak egy helyi népszavazást, 34 000 támogató-kezdeményező aláírásra van szükség. A folyamat során először, benyújtják kérdést a helyi választási bizottságnak, ha ezt jóváhagyják, akkor kezdődik az aláírásgyűjtés folyamata. Sajnos Jármi szerint ez a vállalkozás közelít a lehetetlenhez, hiszen ehhez körülbelül 300-400 szervező és közreműködő ember kellene, amihez a teljes helyi ellenzék és civil szervezetek tagsága is kevés lenne. Szerinte a lakosságnak kell ezek mellé a kezdeményezések mellé állnia, hiszen nélkülük nem tudnak változást elérni.

A praktikus tudnivalók kapcsán Jármi Péter és Jakkel Barbara is elmondták, elérhetőek a debreceni lakosok számára szervezésben, szerveződésben, szakértők biztosításában, jogi segítségnyújtásban és a helyi aktivizmus valamennyi formájában tudják segíteni azokat, akik megkeresik őket kérdéseikkel, problémáikkal.