– Csináljunk pártot!

– Minek? Több száz van.

– De miért ne? Akik az ellenzéket képviselik, csak biodíszletek. Nincs bennük vér. Érünk annyit, mint ők. Csináljunk pártot!

– Oké! Csináljunk! De ugye tudod, hogy ha ők (a parlamenti biodíszlet ellenzéki pártok) nem tartanak velünk, marad az Orbán-rezsim.

– Pláne csináljunk pártot! Mit veszíthetünk?

– Képes lennél a parlamenti ellenzékkel együtt indulni?

– Igen. Képes lennék. De ne ők vigyék a prímet, ők már megmutatták, milyen aljasságokra képesek. Lépjenek egyet hátra a nép iránti alázat jegyében.

– Tudod, mi kell ehhez?

– Poltikai erő, civil kiemelés. Elfeledtetni velük a hülyeséget, hogy kart karba öltve, vezér nélkül ezt meg lehet csinálni, mert nem lehet! Ecce homo! Vezér kell, akit mindenki a pajzsára tud emelni. Párttagok kellenek, akik kitartanak mellette, akkor is, amikor a civilek egymást és őt is eszik! Ha nem tudták „megenni”, és mögötte sorakozik fel egymillió civil, akkor Gyurcsány és a többi parlamenti ellenzéki pártvezér tudni fogja, hogy vagy félreállnak, vagy meghajtják a fejüket az új vezér előtt, és együtt kitaszítják az Orbán-rezsimet a hatalomból, együtt lebontják a NER-t (és nem csinálnak újat, mert ha igen, akkor a nácik kezébe került az ország).
Amikor Orbán eltűnt a süllyesztőben, amikor a NER is sikerült lebontani, amikor a gazdaság stabilizálódott, amikor a nemzetközi kapcsolatok rendeződtek és a fél Fidesz és minden oligarcha a börtönben csücsül az elszámoltatás miatt, no akkor kell a választási törvényt kétkörössé tenni újra, és elérni, hogy pártlista semmi mást ne jelentsen, mint azt, hogy bármelyik pártból, amelyik eléri a parlamenti küszöböt, maximum 5 ember biztos befutó. Semmiféle arányosításra nincs szükség!

– Hm. Akkor csinálunk pártot?

– Párt nélkül nincs politika, a civil csiripelés pedig nem eredményezheti soha az Orbán-rezsim bukását.

– Kikkel csináljunk politikát? A fasisztákat általában a nácik váltják.

– Ők most csak csatlósok. Később lehetnek országirányítók (és akkor sok ember fog meghalni) vagy bűnbakok Orbánnak, aki legyőzi őket, és megint imádni fog a lelkibeteg nép egy diktátort!

– Akkor most mi legyen?

– Csinálunk egy pártot, sok-sok civillel megértetjük, hogy csak a biodíszletekkel együtt megy a dolog, de mi irányítunk. Adminisztratív módon választjuk a jelöltjeinket, komoly bizottsági munkával. A civil szervezetek megyénként választókerületekre bontva adnak jelölteket, amiket egy bizottság szűr meg. A jelenlegi ellenzéki pártok is állíthatnak jelölteket erre a bizottsági szűrésre, de bármi is legyen az eredmény, 40 főnél több jelöltjük nem lehet az ellenzéki összefogásban, ha többen győztek a szűrésben, akkor sem.

– És te hiszel ebben?

– Az emberek most alapvetően egy manipulálható tömeg Orbán pszichózisa alatt. Rántsuk ki őket a tanult tehetetlenség mocsarából! Lassan már együtt fognak tüntetni a nácikkal! Nem jobb lenne helyretenni őket egy kicsit? Teli vagyunk elmebeteg önjelölt vezetőkkel és hatosztályos politikai díjbírkózókkal. Mit veszíthetünk? Mondd, mit?

– Akár még sikerülhet is.

– Ha nem, akkor kínai-orosz gyarmat leszünk, és akkor szevasz demokrácia.

Ez a jegyzet – mint ahogy az itt megjelenő összes publicisztikai írás – a szerző véleményét tükrözi.