Én ilyenkor mindig elkezdek találgatni, mi lehet ennek az oka. Ha nem untatom vele a nyájas olvasót, sorolom, mire jutottam:

1. Nem tudunk róla, de épp a jövő héten akarták lecserélni vadonatújakra. Március 15. előtt nem akarták, hiszen egy frissen vasalt új zászlóban nincs semmi forradalmi hevület. Az meg nem illene ahhoz a városhoz, amelyik helyet adott a Pest-Budáról ide menekült forradalmi kormánynak anno.

2. A zászlófelelős (nem tudom, melyik alpolgi csapatában lehet) hanyagul végzi a dolgát. Az alpolgiknak meg a sok influenszerkedés mellett nem marad idejük ilyesmire.

3. Aki egy kicsit is konyít hozzá, tudja, hogy ezek a fránya közbeszerzési eljárások nagyon hosszadalmasak. Na, már most, mire sikerül új zászlókat beszerezni, az egy örökkévalóság. Annak észlelésétől, hogy cserére szorul, addig, hogy kiakasztható legyen az új, számtalan procedúrát kell lefolytatni. Írni kell egy feljegyzést, engedélyeztetni kell a beszerzést, de ez még nem minden. Árajánlatokat kell bekérni. Nem úgy van az, hogy az első, akit megkérdeznek, már zsebben is érezheti a bizniszt. Hátha van olcsóbb. Nem sorolom inkább az összes lépést, mert elalszanak rajta. Egy borzalom. Szóval, szegény rongyos zászlók még loboghatnak egy darabig.

4. Lehet, hogy mint sok más eszköznek, a zászlónak is van egy kihordási ideje. És ez az idő jelen esetben még nem telt el/le. Akkor sem, ha a debreceni időjárás nem volt túl kegyes. Bizonyára a kihordási idő megállapításkor nem vették figyelembe, hogy Debrecenben szinte mindig fúj a szél.

5. Így akarnak bűntudatot kelteni a brüsszeli bürokratákban. Noha korábban hatalmas összegeket tapsoltak el arra, hogy megállítsák Brüsszelt, most mintha még nem tudatosult volna bennük, hogy sikerült, bakker. Ezt akartátok. Megkaptátok. Csak sajnos mi is. Szóval sértett primadonna üzemmódban üzennek: Nem adtok pénzt, rongyos uniós zászlót fogunk lobogtatni, hadd lássa a világ ezt a szégyent. Hogy még most is egóztok, és a magyarokat meg a zászlókat büntetitek.

6. És végül lehet, hogy benne volt a költségvetésben, de a sok hazaáruló, nemzetellenes, gurulódollárbaloldalos, felhergelt áldebreceni keresztülhúzta a számításukat. Miattu(n)k a polgármesternek kísérettel többször is ki kellett utaznia a nem létező Németországba, hogy érvekkel jól megpakolva hazatérjenek és előadják a műsorukat az arra fogékonyaknak. Na, ez a váratlan, nem tervezett költség elvitte a zászlók árát, hogy az ördög vinné el ezt a sok akadékoskodót. És látva a nem lankadó tiltakozást, ki tudja, hányszor kell még meghozniuk ezt az áldozatot, hogy közpénzen kirándulgassanak.

Hát, idáig jutottam, itt elfogytak az ötleteim. Ami, persze, egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne lehetne még számos és számtalan más magyarázat. Ezért előre is hálásan köszönöm azoknak, akik saját ötleteikkel kiegészítik a listát, így együtt talán sikerül megfejtenünk a rejtélyt.

(Ez a jegyzet – mint ahogy az itt megjelenő összes publicisztikai írás – a szerző véleményét tükrözi.)

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!