Megdöbbenve olvastuk a Professzorok Batthyány Köre debreceni csoportjának az akkumulátorgyárak telepítése kapcsán megfogalmazott közleményét. Megdöbbenésünk nem csökkent, amikor megismerhettük dr. Posta József professzornak – a debreceni csoport elnökének – véleményét, amit egy, a DTV-nek adott interjúban fogalmazott meg.

A közleményben és az interjúban elhangzottak után úgy döntöttünk, nem hagyhatjuk szó nélkül a professzori csoport véleményét, javaslatait. Különösen azért, mert maguk a professzorok biztatják arra a debrecenieket, hogy „szemléletváltással, pontosabb tájékozódással újból gondolja át városunk fejlődését”. Továbbá kérnek mindenkit, „hogy egész nemzetünk érdekeit szem előtt tartó teljes rendszerben gondolkodva alakítsa ki véleményét”. Meglepő javaslat, hiszen dr. Posta József professzor a DTV-nek adott interjúban Pinczés Mariann szerkesztő azon kérdésére, hogy milyen mélyen ásták bele magukat, milyen kutatásokat, elemzéseket végeztek a kérdéskörben, azt válaszolta: „Nem végeztünk, a város információihoz jutottunk csak hozzá elsősorban, de a saját szakterület miatt sokat foglalkozunk a környezettudománnyal”. Tisztelt Professzorok! Miért kérik a debrecenieket arra, hogy pontosabban tájékozódjanak, ha Önök sem teszik azt! Közleményükben úgy mondanak véleményt több százezer ember egészségére, életminőségére, a következő generációra vonatkozóan, hogy nem végeznek kutatásokat, nem elemzik a helyzetet, csak a debreceni városháza által nyújtott információkra hagyatkoznak. Nem mond ez ellent annak, amit a debreceniektől kérnek?

Tisztelt Professzorok, nem vonjuk kétségbe a szaktudásukat, de az évtizedekkel ezelőtt szerzett tapasztalatok nem biztos, hogy elegendőek ebben a témában, egy nem kiforrott, új technológia esetében, mint a lítium-ion akkumulátorgyártás. Javasoljuk, hogy kutassanak, járják körbe a témát. Beszéljenek olyan szakemberekkel, akik ténylegesen ismerik a technológiát, tisztában vannak annak környezetre és a benne élő emberre gyakorolt káros és sokszor visszafordíthatatlan hatásával, de legalább olvassák el azt a több mint 200 oldalas határozatot, amelyben a hatóság környezethasználati engedélyt adott a gyárnak, és ha megtették, térjünk vissza arra a kérdésre, mivel nyugtatnák meg az aggódó debrecenieket.

Továbbá kérjük Önöket, ne csak a debreceniekkel foglalkozzanak! Ne kövessék el azt a hibát, amit a debreceni önkormányzat vezetése már elkövetett, hogy csak Debrecenről beszélnek! Beszéljenek hozzánk is! Ahhoz az 5300 mikepércsihez, akik egy napon arra ébredtek, hogy tudtuk nélkül és akaratuk ellenére a debreceni városházán egy gyáróriás építéséről döntöttek, amely a családi házaik közelében valósulna meg. Igen, gondoljanak a mikepércsiekre is, akik úgy érzik, hogy egy másik város vezetése nem törődve velük, ellopta az életüket, ellopta az álmaikat. De utalhatnánk a többi településre is a kijelölt gyárterület 30 kilométeres körzetében, akiknek szintén kijár a figyelem, akár az Önök részéről is.

Figyelemmel a pontos tájékoztatásra, kérjük a tisztelt Professzorokat, hogy ne nyilatkozzanak úgy a szürke víz felhasználásának lehetőségéről, mintha az egy létező technológia lenne, amelyet az akkumulátorgyártásban használnak, mert nincs ilyen technológia! Jelenleg nem létezik az a technológia, amellyel a hűtésre ivóvíz helyett szürke vizet lehetne használni. Ha még nem olvasták a hatóság döntését, kérjük, tegyék meg, abban ugyanis egyáltalán nincs szó a szürkevíz felhasználásának engedélyezéséről. A CATL engedélyében tiszta ivóvíz szerepel! Ivóvíz és nem szürkevíz felhasználására adott engedélyt a hatóság! A DTV szerkesztőjének sem ártana jobban belemélyedni a témába, akkor talán nem jelentette volna ki a stúdióban, hogy „Igazából nem is ivóvizet fognak használni a gyárban, hanem jelentős mértékben szürke vizet.”

Ha korrekt akart volna lenni a nyilatkozó professzor, akkor felvilágosítja a tévedéséről a média munkatársát, ehhez képest azt mondta, hogy „megvan a technológia arra, hogy a szennyvizet alkalmas módon annyira meg lehet tisztítani, amennyire az ipari felhasználáshoz szükséges”. Tisztelt Professzor Úr, a hatósági határozatban annyi szerepel, hogy „a Debreceni Vízmű Zrt. nyilatkozata szerint a vízkészletek és vízbázisok védelme érdekében, továbbá az előremutató fenntartható közműszolgáltatás miatt dolgoznak azon, hogy a déli ipari parkba betelepülő vállalkozások nagy mennyiségű technológiai vízigényét úgynevezett szürke vízzel oldják meg elsődlegesen”. Csak dolgoznak rajta, még nincs ilyen technológia! A hatósági engedélyező határozatban utalást találunk a 1661/2022. (XII.22.) Korm. határozatra, mely szerint intézkedési tervet kell kidolgozni a debreceni Déli és Észak-Nyugati Gazdasági Övezet ipari vízzel történő ellátásának előkészítéséhez kapcsolódó kormányzati feladatokról. Felmérik, hogy az ipari vízre vonatkozó igény tisztított szennyvízből vagy nem ivóvíz minőségű vízből hogyan valósítható meg. Tehát csak dolgoznak rajta, és intézkedési terv készül a szürkevíz technológia kidolgozására, jelenleg nincs ilyen technológia, viszont a gyár területén már építkezés zajlik, és tiszta víz (ivóvíz) felhasználására kaptak engedélyt.

A professzori közleményben úgy fogalmaztak: „előbbre lépni, fejlődni, megújulni mindig csak áldozathozatal árán lehetséges”, majd pár sorral lentebb: „ami ellen önös érdekből sokan tiltakoznak, az valójában egy össznemzeti programnak a része”. Később pedig: „az akkumulátor gyár vállalásával mi debreceniek az egész magyarság előmenetelét szolgáljuk”.

Tisztelt Professzorok! Előre jutni, fejlődni a súlyosan környezetterhelő, veszélyes anyagokat felhasználó akkumulátorgyárakkal meggyőződésünk szerint nem lehet! Tévút, amely tönkreteszi az országot, amelyben élünk. Ajánljuk figyelmükbe dr. Csath Magdolna és dr. Győrffy Dóra professzorok, Éltető Andrea közgazdász, az MTA tudományos főmunkatársa véleményét, amelyben bemutatják az akkumulátorgyártás erőltetésének a magyar gazdaságra gyakorolt várható negatív hatását. Azt pedig végképp elutasítjuk, hogy a témával kapcsolatban létezne bármiféle össznemzeti program, ezt kijelenteni teljességgel megalapozatlan. Legfeljebb egy összetákolt akkumulátor stratégia megvalósításáról beszélhetünk, másról nem. Ha össznemzeti program részeként tekintenénk rá, nem kellene akadályozni a legitimációt biztosító helyi, illetve országos népszavazás megvalósítását! Talán félnek, hogy ennek a nem létező össznemzeti programnak nem lenne támogatottsága? És igen, vállaljuk az önös érdekből való tiltakozást is! Hogy mi a mi önös érdekünk? A gyermekeink egészsége, a saját egészségünk, a Földünk egészsége, amelyen élünk! Ez a mi önös érdekünk! Nem fogunk azért bocsánatot kérni, mert élni szeretnénk! Áldozathozatalra kérnek bennünket. Pontosan milyen áldozatra gondolnak? Hány gyerek és felnőtt egészségére, életére? Önöknél mennyi, ami még belefér? Nálunk a nulla! Csak az fér bele.

A közleményben érintik a víz, a termőföld kérdését, de egy sort sem érdemelt a lehetséges légszennyezés mértéke, a határérték alatti folyamatos szennyezés élettani hatása vagy a zajszennyezés. Az interjúban dr. Posta József professzor hangoztatta, hogy egy-egy részterület kiemelése helyett az egész problémát komplex módon kell vizsgálni. Tisztelt Professzor Úr! Javasoljuk a levegőre való hatás vizsgálatát, a gyár környezetében lévő 30-40 aranykoronás, kiváló mikepércsi, derecskei, ebesi, hajdúszováti, hajdúszoboszlói termőföldekre és az ott termelt terményekre gyakorolt hatás vizsgálatát, az élelmiszerbiztonság kérdéskörének átgondolását is a komplexitás megvalósulása érdekében. És még sorolhatnánk.

Abban igazuk van, hogy a termőföld 5 ezrelékét áldozzák fel a tervezett CATL-gyár miatt, de a szelet és a csapadékot nem lehet megállítani a gyár kerítésénél, hiába mondja ki a hatástanulmány. A csapadék és a szél a határérték alatti vagy afölötti szennyezést pedig el fogja juttatni a gyár környezetében lévő több ezer hektár szántóföldre is, ki tudja, milyen szennyezéssel terhelve hosszú távon a termőföldet. Azzal érvelni pedig, hogy a lakótelepek építése is földeket vesz el és azért senki nem hőbörög, vérlázító kijelentés és érthetetlen párhuzam. Mostanában a hatalom és Önök is azzal érvelnek az akkumulátorgyárak mellett, hogy hány ezer új munkahelyet teremt majd. Anyaként ezennel felvilágosítjuk a politikusokat, hogy nem szeretnénk a gyermekeinket, unokáinkat olyan gyárakba engedni, ahol le kell ragasztani a telefonjuk kameráját, ha belépnek, ahol súlyos veszélynek, egészségkárosodásnak vannak kitéve, ahol a keleti kultúra szerinti betanított munkára tartanak csak igényt, lehetőleg érdekvédelmi szervezetek nélkül. Nem akarjuk, nekünk ezzel ne érveljenek!

Sorolhatnám még a példákat, sajnos itt nem ér véget a pontosításra váró kijelentéseik sora. A közleményük végén kérnek mindenkit, „hogy egész nemzetünk érdekeit szem előtt tartó teljes rendszerben gondolkodva alakítsa ki véleményét”. Mi, mikepércsi anyák megfogadjuk, hogy minden gondolatunkkal és tettünkkel e kérést szem előtt tartva fogjuk ébreszteni a még alvókat, informálni a bizonytalanokat és elvégezni a közösségünk megmaradása, a családunk egészsége, a környezetünk megóvása, a levegőnk, a vizeink, az értékes termőföld védelme érdekében önként vállalt feladatainkat!

Mondhatnánk azt is, talán a sors keze, hogy Gróf Batthyány Lajosnak, az első FELELŐS magyar kormány miniszterelnökének a kivégzőosztag előtt mondott utolsó mondatát pontosan Gödön örökíti meg egy emlékpad. „Éljen a haza! Rajta, vadászok!”

Batthyány Lajos sem adta fel, amíg a golyók le nem terítették! Mi sem fogjuk!

A mikepércsi anyákat tömörítő Mikepércsi Anyák a Környezetért Egyesület a komplex tájékoztatás érdekében 2023. március 31-én 16 órától fórumra hívja mindazokat, akik „az akkumulátorgyártás és ami mögötte van” témájában hiteles információkat szeretnének kapni a meghívott vendégeinktől! A rendezvény nyilvános, amelyre szeretettel várjuk a Professzorok Batthyány Köre tagjait is.

(A fenti írást a mikepércsi anyák juttatták el a Debreciner szerkesztőségéhez, kérve a megjelentetését.)

Előzmények:

– Mekkora árat fizetünk a kormány álmáért, hogy akkumulátorgyár-nagyhatalom legyünk?

– Debrecen a magyar kultúra, a tudás és az oktatás egyik bástyája volt. Most ipari áldozattá lesz?

– Jogi fellépés a CATL akkumulátorgyárának katasztrófavédelmi engedélye ellen

A CATL kínai akkumulátorgyár debreceni ügyeiről itt olvashatod a Debreciner cikkeit.