Debrecen az északi féltekén, Közép-Európában található. A Kárpát-medencében a 47° 31′ 48″ északi szélességi és a 21° 38′ 21″ keleti hosszúsági fokon helyezkedik el. Éghajlata kontinentális. Négy évszak váltakozik: tél, tavasz, nyár, ősz. Ez rendszerint szokott némi meglepetést okozni. Végtére is, nehéz ezt megjegyezni.

Amikor Hencegiék jártak iskolába, nem természetismeretet tanultak, még volt külön földrajzóra, ahol a tanárok alaposan belénk sulykolták, mi jellemzi az évszakokat. A télről például megtanultuk – ha a saját tapasztalat nem lett volna elég -, hogy az egy hideg évszak. És még hó is szokott esni. Igen, az a fehér, amiből hóembert lehet építeni. Meg szánkózni lehet rajta. Tudjátok, a Mikulás is azzal jön, bár van, hogy inkább repül, mert ott fent nincs akkora forgalom.

Nos, a hónak többféle rendeltetése van. Jótékony hótakaró lehet a szántóföldeken. Hógolyót lehet gyúrni belőle, amivel viccesen meg lehet dobálni egymást. De vigyázzatok, más ablakát ne törjétek be vele! Ahogy már említettem, hóembert is lehet belőle építeni. Aztán alkalmas még hóbordának is az utakon, kiválóan nehezíti a haladást. Ugyanezt a célt szolgálja az otthagyott és odafagyott hó is. Utóbbiakhoz semmit nem kell csinálni. A természet megoldja.

Van egy olyan mondás, hogy mindenki a saját háza előtt söpörjön. Na, ezt rendeletbe is foglalták. A saját háza előtt mindenki köteles eltakarítani a havat, mert ha nem, és valaki elcsúszik, összetöri magát, akkor csúnya bünti lesz belőle a tulajdonosnak.

Van viszont ebben a városban sok olyan hely, amelyik nem a háza eleje senkinek. Arra Hencegiék azt mondják, az a város tulajdona. Na, gyerekek, egy kis logikával ki tudjátok találni, hogy akkor azt kinek kéne tisztán tartania. Hát, persze, ügyesek vagytok! A városnak. De nem teszi. És mit érdemel az a bűnös..? Jól meg kéne őket is büntetni! De saját magukat nem fogják.

Na, gyerekek, akkor most elmondok nektek egy igaz történetet, ami szintén Debrecenben esett meg, csak jóval korábban. Azt az időszakot úgy hívták, hogy tanácsi rendszer. Az átkosban.

Akkoriban még Debrecennek volt egy Köztisztasági Hivatal nevű cége, amelyik a szemétszállítást végezte, és a takarítást. Télen-nyáron meg a maradék két évszakban. Abban az időben úgy emlegették ezt a várost, hogy tiszta, virágos Debrecen. Jómagam, aki most ezt elmesélem nektek, gyerekként már éltem akkor. Akkor is volt tél. És képzeljétek, még több hó is esett. Nos, amikor leesett a hó, mentek takarítani, nagy kocsikkal, amiknek az elejére tolólapát volt felszerelve. És hirtelen az úttestről eltűnt a hó. A hólapát sem tétlenkedett, a járdákat is takarították. A házak előtt pedig sokan homokkal, salakkal szórták fel, hogy ne csússzon.

Éjszakára rendkívüli hómunkásokat toboroztak. Mentek is az emberek szívesen, mert megfizették rendesen. És a cívisek reggel már úgy tudtak közlekedni, hogy nem kellett nyaktörő mutatványokat végrehajtani, a buszmegállókban nem kellett hóbuckákon túrázni, hogy feljussanak a járműre. Nos, ez az idő elmúlt.

Aztán jött egy rendszerváltás, és pár év múlva a vezetés úgy gondolta, jobb lesz azt a takarítást (is) kiszervezni egy külföldi érdekeltségű profitorientált cégnek. Tudjátok, ez azt jelenti, hogy az a cég nem a körülményekhez igazodva dolgozik. Csakis haszonért. Nem olyan volt már, mint amikor a város saját cége végezte a munkát korábban. De Lajos bácsi mégis meghosszabbította velük a lejáró szerződést. Na, ők akkor sem fognak elindulni télen, ha már embermagasságú a hó, amíg Hencegiék meg nem rendelik a munkát. Hencegiék meg a városlakók jó közérzetén szeretnek spórolni, hogy jusson olyasmire, ami nem a város érdekét szolgálja, csak nekik tetszik. Nos, ezek után ők elnevezték Debrecent gondoskodó városnak. Nem is Debrecennel van a baj, hanem Hencegiékkel. Ők nem gondoskodók. Ők ebben a városban egyvalamiről gondoskodnak, a cirkuszról.

De még ahhoz a cirkuszhoz is sajnálják a pénzt. A fenyőfát évről évre egy szűk tartóba nyomoríttatják be, ahelyett, hogy vennének egy talpat, ami alkalmazkodik a fenyőfa törzsének vastagságához.

Majd akkor pont a hóeltakarításra fognak pénzt pazarolni! Hogyisne! Majd elolvad. Vagy eljárják az autók. Ahhoz képest, hogy tegnap már a csapból is az folyt, hogy már délután, na, jó, este, de legkésőbb éjjel havazni fog, nem volt idő felkészülni. Ma reggel szerintem nagyon sokan voltunk, akik sűrűn szentségeltünk munkába menet. A késésről nem is beszélve. Értem én, hogy hószállingózásban, csúszós úton nem száguldozik az ember, de a csúsztatott kuplung a másik véglet. Ha el lennének takarítva az utak, azért lehetne haladni ennél jobban is. És láttunk hókotró gépet felemelt lapáttal menni. Nem érdekelnek kifogások. Nekem, egyszerű városlakónak annyi a dolgom, hogy fizetem becsülettel a helyi adókat. Cserébe elvárom, hogy amikor kell, akkor rend legyen! De nem csak autóval szeretnének közlekedni az emberek. Gyalogosan is nehezített pályák voltak. Valóban hiányzik, hogy töréses balesetek legyenek? Van elég hadra fogható orvos, ápoló, férőhely a kórházakban? Abba már bele se akarok gondolni, hogy mi van akkor, ha egy mentő a mindkét oldalon feltorlódott kocsisor ellenére szeretne haladni. Hiszen tudjuk, olykor percek is számítanak.

Bár lehet, hogy a belváros szívében volt takarítás, hogy ha kinéznek a Városháza ablakán, elégedettek lehessenek. Ott más szempontok vannak. Csak ahol a papok – akarom mondani: Pappék – táncolnak.