Képzeljük el, hogy a vírushelyzetben való leállást követő pár rövid hét egy külön viadal a DVSC-nek! Meccs a meccsen belül. Viszont igen rossz kilátásokkal, hiszen kajakos nyelven szólva: a Loki 4 fordulóval az NB1-es idény vége előtt csak a még bennmaradó helyen lévők farvizén evez. Vagyis nemcsak saját maga mentális és esetleg szakmai problémáival kell megküzdenie, miközben azért igyekezne előre jutni, hanem a mások által keltett, visszavető hullámokkal is. Amíg egy 1000 méteres versenyben – továbbra is a kajaknál maradva – még akár a taktika része is lehet, hogy a táv második felében robbant a hajó és emel a csapásszámon, addig egy 200 méteres sprintszámnál a rossz rajt kapásból derékba törhet minden előzetes tervet. Márpedig a magyar focibajnokság vége is egy sprintverseny a javából, s nem hosszútávú viadal. Viszont a Loki bennragadt rendesen.

Ilyen rossz mutatója senkinek sincs az újrakezdés óta

Nem vészmadárkodás, de észre kell venni, hogy a DVSC máris kihagyott több ziccert az elmúlt három hét során. Akkor voltak a legrosszabb formában a piros-fehérek, amikor a legjobban kellett volna teljesíteniük. Felvetődik a kérdés, a kényszerű leállás során mennyire tudták motiválni (nem pénzzel) a játékosokat, és mennyire tudták azt a „mindenáron való győzni akarást” beléjük plántálni, ami sok más csapatnál nagyon is tapasztalható. A Kaposvár ellen itthon és az Újpest ellen idegenben ugyanis legalább 4 pontot, de inkább mind a hatot be kellett volna zsebelni ahhoz, hogy valami jó alapot teremtsenek a remélhetően sikeres véghajrához.

A 4 (vagy 6) helyett lett 1 pont. A Honvéd, majd a Fradi ellen kapitulált a Vitelki-legénység, aztán vereséggel felérő döntetlent ért el a Kaposvár ellen (a találkozó után Vitelki ment, Kondás jött, majd Újpesten ismét vereség lett a vége, legutóbb pedig a Puskást sem tudta legyűrni – igaz, ez már pofásabb meccs volt. A mérleg: 5 meccs, 0 győzelem, 2 döntetlen, 3 fiaskó, 6 lőtt és 11 kapott gól, 2 pont (a megszerezhető 15-ből).

Bár többször is azt hangoztatták, a kapus Nagy Sándor a csapat leginkább megdicsérhető tagja immár hosszabb ideje, s mégis, ennél több gólt csak a már kiesett Kaposvár kapott. Hogy képet kapjunk arról, mennyire rossz a védelme a Lokinak, lássuk, mit tud felmutatni a most 3. helyezett Mezőkövesd! A borsodi csapat úgy harmadik jelenleg, hogy mindössze 39 gólt rúgott eddig – még a nem túl eredményes DVSC is 42-t. Ám a kövesdiek ezzel szemben csak 27-szer kaptak gólt, míg a Loki 55-ször. Elképesztő a különbség. Gyakorlatilag minden találkozón számolni lehet átlagban 2-2 beszedett találattal, ami egyenes út a kiesés felé. Ráadásul a betegség nem akut, hanem krónikus, régóta tart.

Ami viszont tényleg a formát illeti, kijelenthető, hogy jelenleg a teljes magyar mezőny egyértelműen legrosszabb mentális állapotában lévő gárdája a debreceni egylet. Még a már biztosan kieső Kaposvár is villantott valamit – például pontot rabolt a DVSC-től, de legutóbb a Diósgyőrt verte simán. Aztán a Paks, a ZTE és az Újpest is szállított 3 pontos meccseket, míg a DVSC nem.

A sokak szerint a bennmaradásért talán leginkább leküzdhető Paks például még veretlen az újraindulás óta (!), ráadásul mind a két bajnokesélyessel, Fradival és a Fehérvárral is ikszelt, idegenben verte a dobogós Mezőkövesdet. Ez a korábban vergődő tolnai együttestől egy igazán karakán tett volt eddig, ám a foci iránt még érdeklődő debreceniek inkább a Lokitól vártak volna hasonlóan ellentmondást nem tűrő produkciót. Olyat, amelyből kitűnik, ők ősztől is a Lokival akarnak NB1-esek lenni.

Majd a Paks ellen? Lehet, az már nem is lesz érdekes…

Most azonban már szinte minden a DVSC ellen fordul. A riválisok, ha nem is menetelnek, de öles csapásokkal haladnak a cél felé, míg a Loki nyeli a többiek által hátra lapátolt vizet, köpködi ki, köhög, inog a hajóban. Mi lesz ennek a vége? Nagyon beborulás szaga van.

A szkeptikus énem azért is jött elő, mert a sorsolás sem igazán ad túl sok lehetőséget a Lokinak immár. Egy-egy döntetlen már nem elég, nyerni kell, ráadásul sorozatban, ha lehet! Na, de mikor, ki ellen? Legközelebb szerdán Fehérváron? Oké, lehet addigra a Fradi bajnok lesz, és talán a fehérváriak leeresztenek kicsit, így okozható meglepetés talán – no, de pusztán ebben bízni elég nagy lúzerség lenne. Vagy rá négy napra itthon a Diósgyőrrel szemben? Oké, őket már idegenben is elkaptuk ősszel, de csak a múltba visszarévedni is botorság lenne. A „MOST!”-ban kell teljesíteni. Aztán esetleg a Mezőkövesd pályáján nyer a Loki? A kövesdiek, ha fontos nekik, a dobogóért még le kell tegyenek az asztalra valamit, hiszen a Felcsút a sarkukra hág. Szóval nem lesz egyszerű.

Vagy az utolsó fordulóban a Paks ellen itthon? Igen, ez az! A mindig optimista lokista most belekapaszkodhat ebbe, hogy rendben, őket leverjük a kiesési rangadón (most 2 ponttal előznek meg minket) a Nagyerdőn, nagy csinnadratta közepette. Ez szép is így, ám jelen állás szerint nem biztos, hogy az a meccs még számít. Ha a Paks folytatja igen erős sorozatát, s a DVSC csupán egy-két villanást tud felmutatni, akkor a mostani mínusz 2 pontból lehet 4-5 pontos lemaradás is akár addigra. Akkor meg már mindegy lesz.

Persze, hogy pozitív legyek a végén, lássuk csak… Itt az újabb lehetséges megelőzhető rivális: a Kisvárda egyre lejjebb csúszik, s csupán 3 ponttal van a Loki előtt. Vagyis talán a remek formában lévő Paks helyett már a piagyáros csapatot érdemes a célkeresztbe venni. Mondjuk mindez akkor ér valamit, ha nem csak célozgatnak, de találnak is a DVSC labdarúgói.

Mindennek fényében rákérdeznék: Lukács Laciék miért nem írták bele azt is a nemrég visszaadott Loki-indulóba, hogy az odáig rendben van, „mi indulunk, ha kell”, de merre? Az NB2-be vagy előre az NB1-es tabellán? Úgy egyértelműbb lenne mindenki számára.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!