Ha búvársisakot vagy puha szőrrel bélelt usankát viselnének ebben a széllel bélelt télvégében, normális esetben ezeket sem tartanám igazán megjegyzésre érdemes látványnak. Elvégre ilyentájt minden tavasszal szokásos látvány a debreceni villamosokon vagy buszféleségeken az, hogy az ember egyik felén sarkkutatónak öltözött, bizonyára fázós fajta utas ül, aki ki sem látszódik a sokszorosan réteges öltözetékéből. Míg a másik oldaladon sportos (shortos), egyszál gatyás fiatalember ujjatlan trikóban élvezi (a fűtött kocsi belsejében) az amúgy csalóka tavaszi napsütést.

Szóval vallom, mindenkinek magánügye, hogy miként öltözik. Kivéve természetesen azokat az eseteket, s ez sem ritka, amikor az öltözék(e) különféle természetes és mesterséges szennyező anyaggal veszélyezteti mások ruházatának makulátlanságát. Nem mellesleg, a járművet is összetrutymózhatja.

Viszont néhány hete a világ, benne magam, sem élhet szokásos beidegződései alapján. Megváltoztak azon megtekintésre érdemes pontok, hétköznapi látnivalók a pár megállós utazása során, amelyeken reflexszerűen rajta felejti a szemét. Olyasmin, amelyet korábban ugyancsak reflexszerűen legfeljebb egyetlen fél pillantásra méltatott. Például legújabban feltűnhet, hogy szinte egyik napról a másikra megjelentek a debreceni járműveken az orvosi szájmaszkos utasok. Sőt olyat is látni, alighanem leányzó rejtezik alatta, aki több darabból összetekert sálgyűjteménnyel tekeri körül a fejét a maszk fölött. Magam igyekszem nem bámulni őket, de annyit látnom kell(ett), hogy a maszkosok jellemzően fiatalok.

A minap két megállónyi utazásom alatt vagy tíz ilyen utastársam arcát láttam magam körül. Illetve természetesen nem láttam. A lényeg, hogy valamelyikük mindenképpen belekerült a látómezőmbe. S ezúttal, bár nem szoktam igazságtalanul és indokolatlanul különbséget tenni magyar és nem magyar között, a szájvédős diákok(?) nagyobb fele külföldinek tűnt. Esetünkben pedig éppen ez a tény, amely kérdőjeleket kelt, alighanem, nem csupán bennem. Ugyanis még az első magyarországi megbetegedés előtt elmondták a szakemberek, hogy „a sebészi szájmaszk önmagában nem vagy csak nagyon csekély mértékben hatásos a fertőzés ellen, hiszen csak lokálisan, a viselője szája előtt akadályozza meg, hogy a nyálcseppek szétszóródjanak a környezetben.” (Házi Patika)

„Megvédhet-e az arcmaszk az új koronavírustól? Amennyiben ez egy általános sebészeti arcmaszk, akkor a válasz az, hogy ’nem’, mondta a Live Science tudományos folyóiratnak dr. William Schaffner, az amerikai Vanderbilt Egyetem (Tennessee) infektológus szakorvosa. Az általános sebészeti maszk nem nyújt védelmet a vírusfertőzés ellen.. ezek a maszkok nem igazán segítenek vírusok esetén – mondta Schaffner. – Nem arra a célra tervezték őket, hogy távol tartsák a vírusrészecskéket. Lehet mégis valamiféle haszna az alkalmazásuknak? Igen, azonban a hatás valószínűleg csekély – mondta Schaffner.” (Webbeteg)

Miután Debrecenben jellemzően az orvosi fakultáson tanul sok külföldi diák, alighanem teljesen tisztában vannak azzal, hogy azok a zöldeskék textildarabok, amelyet itt tettek fel, nem védik őket az esetleges fertőzéstől. Azt is mondhatnám, nem őket védik, hanem környezetüket, ha mondjuk egy jó emberest tüsszentenének nyilvános helyen. Ugyanakkor azt szintén jó okkal feltételezhetjük, hogy nem észleltek magukon és környezetükben sem olyan jeleket, amely koronafertőzöttség gyanúra adna okot. Hisz ebben az esetben nem a város utcáin látnánk őket, hanem valamelyik karanténban nem látnánk. Szóval, szerény, kisparaszti logikával magam arra a következtetésre jutottam, hogy a koronavírust illetően szinte okafogyott a maszk felrakása, hiszen érdemben nem védi viselőjét, legalábbis ettől a vírustól, s akik hordják, azok pedig nem lehetnek vírushordozók. Így nem veszélyesek e szempontból a többiekre. Ugyanakkor nem kizárt, hogy a külföldi hallgató vagy általában, aki maszkot ölt, ezzel akarja jelezni, hogy tekintettel van nemcsak a járványra, hanem bármiféle fertőző betegségre. S a maga módján igyekszik mindent megtenni, hogy ő maga ne terjessze tovább.

Szóba jöhet még a szokásos tél végi influenza, amely alighanem elkerülhetetlen terjedésének lassítására, adott esetben kis körzetben megakadályozására, valóban nagyon hasznos lehet a szájmaszk viselése. Ugyanakkor influenzajárvány, hol tömegesebb, hol kevésbé az, szinte minden évben van, szájmaszkos utasok viszont alig-alig tűnnek fel egy-egy ilyen szezonban. Eddig legalábbis így volt.

Most azonban hozzá kell szoknunk a maszkok látványához, sőt az sem kizárt, hogy még többen öltenek ilyet. Bár nálunk még szokatlan, de nem árt a viselésük. Sőt nagy általában inkább hasznos. Jelenlegi ismereteink szerint ugyan nem a koronavírus ellen, de az is sokat segíthet, ha egy köhögős, orrfolyós társunk ily módon próbálja védeni környezetét. Sőt önmagában az, ha a maszk segítsége révén maga sem kapja el, s nem terjeszt(het)i később.. Az influenzát.