Örüljünk-e most annak, hogy „vidékiek” vagyunk? Akár Debrecenben, az ország második városában, akár bárhol a megyében, az országban. Hisz ránk nézve érvényes, hogy hétfőtől „vidéken …

Hit, remény, várakozás. Avagy az előttünk álló hét. Hitünk még van, a reményünk bármikor újranőhet, várakozással pedig tele a nagy, virtuálisan közös padlásunk.

Egyszer lesz, hol nem lesz? Valamikor egészen biztosan lesz. Tragédia, hogy amennyiben most létezne, már akkor is késő lenne. Sajnos, ahogyan az lenni szokott, a …

Ez nem az a tavaszi szél, amelyet jókedéllyel megénekelhetnénk. Máskor talán sokszor megtettük, de most más szelek fújnak…

Most az egészségügyben hősiesen gyógyító honfitársaink iránt kellene kimutatnia a társadalomnak, hogy szolidárisak vagyunk velük. Nemcsak jelképesen, jelképekkel, de konkrét, gyakorlati segítségek formájában.

A rideg és kiismerhetetlen valóságtól mentes reklámok emlékeztetnek bennünket a mostanihoz képest szinte kívánatos időkre. S ha kacifántos módon is, de felcsillantják a reményt, hogy …

A koronavírus a terjedését csillapíthatja, ha minél kevesebb ember minél kevesebbet találkozik másokkal, s szinte kivonul a társdalomból. Csakhogy ezt nem tudjuk megtenni, legtöbbünk számára …

A minap két megállónyi debreceni utazásom alatt vagy tíz maszkos utastársam arcát láttam magam körül. Illetve természetesen nem láttam. Mostantól hozzá kell szoknunk a maszkokhoz.

A sokunknak bejárhatatlanul hatalmas földgolyó szinte hihetetlenül rövid idő alatt „zsugorodik össze” ezekben a napokban. Korábban talán sohasem hittük volna el, de ma látjuk, hogy …