Egyszerre felháborító, vicces és nagyon szomorú, ahogyan az ember folyamatosan meg tudja magyarázni, miért van szükség más fajok leölésére.

Idétlen szóviccel élve, dehogyis „lakatlanok” a debreceni épületek, amelyekről írni szándékszom, éppen hogy lakat van rajtuk, de legalábbis jól be vannak zárva, sok-sok esztendeje.

Még kívánhatjuk a békességet, vagyis azt, hogy tegyük félre azon ellentéteinket, amelyekről pár éve még azt sem sejtettük, hogy léteznek közöttünk.

A megosztása fontos!

Kérjük, válasszon előfizetési vagy támogatási lehetőségeink közül!

Iratkozzon fel hírlevelünkre!