Orbán Viktor éves sajtótájékoztatóján elmondta, hogy a következő két év a kormányzás éve lesz. Több ellenzéki politikus pedig azt mondta, hogy számukra az építkezés ideje következik. Kérdéses azonban, hogy valóban ilyen csendes és békés időszak vár ránk. Az ellenzéki szereplők számára pedig még nagyobb kérdés, hogy tényleg ennyire ráérnek-e.

Tegyük fel, a 2022-es választások április 3-án lesznek (17-e húsvét lesz, az ünnep közvetlen környezetét bizonyára nem szeretnék a kampánnyal beszennyezni a keresztény konzervatív kormánypártok). Ebben az esetben február 12-én kezdődik meg a hivatalos kampány, legkésőbb ekkor már tudni kell, kik a hivatalos jelöltek, amennyiben a szereplők nem akarnak a 2018-ashoz hasonló kínos üzengetéseket, össze-vissza egyeztetéseket folytatni választási kampány helyett.

Azonban 50 nap nagyon kevés egy esélyes jelölt felépítésére. Az önkormányzati választásokkor is láthattuk, hogy Debrecenben az ellenzéki pártok lényegében megvárták a nyári szünet végét, mielőtt bármilyen munkába kezdtek volna. És ez különösen mély nyomot hagyott a Momentum-Jobbik-LMP szövetség eredményein, amely számos új szereplőt indított. Egy fél év szívós, kitartó, terepen töltött idő minimum szükséges ahhoz, hogy a választókerületében ismertségre tegyen szert egy képviselőjelölt. Természetesen, ha valaki ismét abban fog bízni, hogy pusztán a pártlogó hullámai majd beúsztatják a Parlamentbe, próbálkozhat ennek elhanyagolásával, de ez – különösen Hajdú-Biharban – minimum megmosolyogtató elképzelés lenne. Így számolva, és a karácsonyi időszakot kihagyva, 2021 szeptemberében már pontosan tudni kell, hogy az egységben vonuló aktivisták hol, kinek a nevében kopogtatnak.

A budapesti példák láttán sokan támogatják, hogy a következő megmérettetésre az ellenzéki szereplők előválasztásokkal döntsenek a közös jelöltek személyéről. Ha valóban emellett a megoldás mellett fognak dönteni a pártok vezetői, akkor azonban még több időre van szükség. Egy előválasztást nem lehetetlen nyáron sem lebonyolítani (lásd Ferencvárost), de nem a legszerencsésebb megoldás. Így azonban 2021 első felét ezzel kell tölteni. Megegyezni a feltételekben, megtalálni a lebonyolítót, összeszedni a pénzt, lefolytatni a kampányt, a vitákat és a szavazást.

Ha ezzel ismét eltelik fél év, márpedig az egyes jelölteknek az előválasztás megnyeréséhez is rengeteget kell dolgozniuk a választók megismerése és meggyőzése érdekében, akkor azt látjuk, hogy 2020-ban már minden ellenzéki formációnak tudnia kell, ki a saját jelöltje. Amennyiben belső versenyeztetésre és kiválasztásra is hagyunk némi időt, vészesen közeledünk a mai naphoz. Talán nem véletlen, hogy Orbán Viktor is hosszasan egyeztet a választókerületi vezetőivel.

És a fenti szcenárió „békés” időszakkal számol. Azonban szinte lehetetlennek tűnik, hogy legkésőbb 2021 őszén ne rendezzen a kormány egy újabb országos népszavazást valamilyen kérdésben. Egyrészt szokása a Fidesznek, hogy ha hosszabb szünetek alakulnak ki a kampányok között, akkor nem engedi a kampánygépezetét berozsdásodni, és nem indul neki egy téttel bíró választásnak teszt nélkül (2008, 2016). Továbbá azt sem engedheti meg, hogy 2021-ben minden az ellenzéki előválasztásról szóljon. Illetve egy jól megfogalmazott kérdéssel képes lehet veszélyeztetni az addig felépített jelölteket is. Akik ha elfogadják a kormány kérdésére a kormány válaszát, feloldódnak és eltűnnek, hisz nem jelentenek a továbbiakban alternatívát, ha pedig egyértelműen ellentétes álláspontra helyezkednek a kormánnyal szemben, akkor ismét megkapják a hazaáruló, ügynök, sorosbérenc és kitudja még milyen jelzőket. Ettől azonban talán kár félniük, hiszen indulásuk esetén ha szavazatokat nem is, de jelzőket garantáltan kapni fognak.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!