Viktorunk mára már egy pislákolva égő fáklya. Képvisel egy hanyatló, igen aljas politikai rendszert, amelyik egyre durvább eszközöket vet be, hogy megtartsa uralmát a magyar …

Amíg ez így marad, addig a nép nem szabad, csak egy mocskos gumigerincű rabszolgahad, amelynek tagjai egyre képtelenebb helyzetbe kerülnek a parazitáik miatt!

Isten! Áldd meg a magyart, és vidd innen ezeket messzire el!

Az agyrágó bogár most pihen, a dolgát elvégzi Viktor.

Sosem leszünk akkumulátorgyártó nagyhatalom, mint ahogy német autógyártó nagyhatalom sem lettünk soha, sőt semmiféle nagyhatalom nem leszünk soha. Ebbe bele kell nyugodni. – Majd egyszer …

Magára van hagyva a fél ország! Sőt, ki is szolgáltatják ezeket az embereket az erőszakosoknak, a hatalmasoknak! Mit számít egy közmunkás vagy egy árván maradt …

Azok a nők, akik nem bírják elviselni a lábuk mellett sertepertélő gyermekeket, azok, akiknek eszébe sem jut, hogy milyen fontos a táplálás gyakorisága és rendszeressége, …

A szerető, megbocsátó, irgalmas hit nincs jelen! Most nincs! De soha nem volt igazán!

A szemünk láttára fosztottak ki minket, és mi hallgattunk, mint ahogy hallgatunk ma is.

Volt olyan, hogy anyának szólítottak, majd megszakadt a lelkem értük!