Mottó: A mizantróp az emberiségbe vetett hit partra vetett hala.

A társadalom szó nem más számomra, mint egy keretfogalom. Egészen addig működik, amíg a többség érdekeinek érvényesülése lehetséges. Utána már csak szenved. Egyébként általában az „aljassá lett emberi viszonyrendszer” lenne a meghatározásra alkalmasabb kifejezés! Ide jutottunk a homo sapiens sapiens megjelenése óta. Persze! Működik az a társadalom is, amelyiket – és ebből van több – egy a hatalmat magához ragadó kisebbség működtet uralkodva a többség felett. Csak milyen társadalom az, ahol szolgálat helyett uralkodik néhány erőszakos parazita az emberek felett, és nyíltan különbséget tesznek az őket támogató és az őket ki nem állható szabadságharcosok között, amikor a közvagyont kell újra elosztani?

Szóval a szó nem jó! A társadalom az emberek társulása, ami azt feltételezi, hogy a közjó érdekében ők maguk lemondanak az erőszakról, a „civilizálatlan megoldásokról”, és azoktól várják az irányítást, akik közülük a legjobbak a közjó elérésében és fenntartásában. És most nézzünk a hátunk mögé! Soha nem sikerült ezt elérni. A hatalom és az uralom elérése mások felett mindig kinevelte azt az egyeduralkodót, azt a politikai-gazdasági irányítóréteget, amelyik elnyomóvá, gonosszá vált, ki évtizedekre, kik pedig csak néhány napra.. Hja kérem, mostanában kevés a zsarnokölő.

Mondhatnák azt, hogy „milliók egy miatt”, és én azt mondanám, hogy a lócitromot egy miatt. A gyáva és fanatikus hitvilág, az aljas papok és tanácsadók miatt, az aljas társadalmi viszonyok és érdekek mentén voltak olyanok az ókori társadalmak, amilyenek. A fáraó csak egy jelkép, annak a társadalmi, politikai felépítménynek a jelképe, amelyik kihasználta, hogy van a fáraó az ő köréje épült szépen kitalált és felépített hitvilággal, a mindenható papokkal és más elnyomókkal, akik képesek voltak milliónyi embert gúzsba kötve tartani a tudatuknál fogva. Aki a Napisten fiát bántja, az megszűnik létezni! (Ki merné bántani, amikor abban az időben sokan örültek volna egy villamosszéknek is, olyan kínzásokkal tartották fenn a rendet!) Persze az más, ha a papok meg akarják öletni a Napisten fiát, mert milliónyi ember van, akit meg lehet bízni a tett elkövetésével. Ugyanis ki mert volna ellentmondani egy főpapnak, aki teljes nemzetségeket veszejthetett el, ha akart.
Most nézzünk Orbán elfajzott kormányára és a keresztényekkel való viszonyukra! Hát nem ugyanaz a helyzet, csak konszolidáltabb formában?

Mindig ez van, csak a forma változik. Megvilágítom a fiataloknak is! Ha ez a szöveg wordben van és nem rakom teli tudatmódosító képekkel, akkor tartalmában nem változik, ha képként vagy pdf formátumban mentem is el. Pedig mindegyik más típusú fájl…

Mondja már meg valaki, mit fejlődtünk az ókori társadalmak óta? Az átlagember ugyanolyan hülye, mint volt az ókorban is. Ösztönei szerint éli le az életét, gyűjtöget, valamilyen módon más akar lenni, mint a többi, vagy követi a trendit, utódokat nemz, tüsténkedik egy darabig, próbál élni, próbálja megmutatni, hogy él, lóg a Facebookon, majd megöregedve látja élete művének hanyatlását, ebbe belefárad, meghal és gyorsan elfelejtik. Nem számít.

Az átlagember jelszava mostanában ez: „Kit érdekel?” És ő ott meg is áll. Kit érdekel? Csak neki legyen minél több. Lehetőleg a legkevesebb energiabefektetéssel. Amikor már nem számít vagy soha nem is számított, hogy ki ő, ugyanazon a szinten létezik, mint 3200 évvel ezelőtti elődje. Nem is igen tud többet, mint az ókori megfelelője, szinte semmiben. Ő csak a társadalom „dolgozó táptalaja”, akire ráépítik a társadalmat némi létezőséggel, de annak nem irányítója vagy meghatározó egyede. Csak van és dolgozik. Ez a jobbik eset. Olyan, mint a hangya: szorgalmas, teszi a dolgát, etet másokat is, néha gonoszkodik, majd egyszer csak elpusztul. De sok hangya van.. Nem számít, kit érdekel… stb-stb.
A rosszabbik eset, amikor buta, lusta, dolgozni sem akar, komoly igényei vannak és belső elnyomóként a sajátjait tartja sakkban, bármire képes, neki nem számít a másik ember nyomora, sőt kihasználja a szenvedést.

Pedig a dolgozó átlagember nélkül nemigen létezhetne a többi. Nem létezhetne Orbán, Szijjártó, Lázár, Rogán, Varga, Kövér, a furcsa vadász, Lölő vagy a többiek. Nem lenne nekik kit kizsigerelne, szétidegelni, uszítani, elbutítania, politikailag és gazdaságilag minél jobban megosztania. Nem lenne, akinek az élete munkáját elvegyék a végrehajtó haverjaikkal, a befektetőkkel és a behajtókkal. Bizony nem lenne az sem, aki a nagy munkaalapú társadalomban dolgozna, hogy legyen kenyér a nagybani tolvajok szájába is. Parazitahegyek telepednek rá az egyébként egészséges társadalomra, így beteg, nagyon is beteg!

Az egyszeri ember közben persze megtanul nagy, érzelmes szövegeket. Hisz a papucsállatka szintű országúti reklámoknak, amikor a mocskos (mert az) Fidesz „emoji” jelekkel üzen, hogy kit kell szeretni és kit kell utálni. Mantrázza is őket. Néha királynak érzi magát ettől, néha elesettnek. A kínai filozófus erre azt mondja: „elmúlik” – és igaza van. Mint ahogy a fiatalos lendület is átmegy egyszer demenciába. Vergődünk vagy 30 évet felnőttként, aztán jön a hanyatlás. Fiatalok, mindig gondoljatok arra, hogy sem a munkaerő intenzitása, sem egy jó vállalkozás nem tart örökké. De gondoljatok arra is, hogy a három vagy harmincmillió sem marad meg örökre. Úgy éljetek, hogy idősebb korotokra is legyen kire ráköszönni a rokonokon kívül! Éljetek úgy, hogy tükörbe tudjatok nézni, amikor már a járás is nehézzé válik!

Ki kéne mondani, hogy a társadalmakat rendkívüli emberek vagy azoknak egy-egy csoportja irányítja? Igen, ki! De tényleg rendkívüli emberek? Egy tévét egyikük sem lenne képes létrehozni, megcsinálni egyedül, csak szerszámokkal, előre legyártott elemek nélkül.. Nem különlegesek ők, csak kiválasztják őket nekünk, mi választjuk maguknak vagy másoknak! Mostanában egy olyan választási rendszerben, amit egy elhatalmasodott parazitahegy alkotott meg mindenkire nézve kötelezőnek!

Nem. A társadalmakat sohasem képes egy ember irányítani. Mindig kellenek mellé érdekcsoportok, amelyek vagy ugyanolyan céllal vannak, mint ő, mellette állnak az eszmének, a hitnek, a propagandának, vagy pedig az érdekcsoport bábuiként szolgálnak. A látszat szerint egyeduralkodóként, de egyébként pedig lehet, hogy csak egy szűkebb érdekcsoport égő fáklyájaként. Viktorunk mára már egy pislákolva égő fáklya. Képvisel egy hanyatló, igen aljas politikai rendszert, amelyik egyre durvább eszközöket vet be, hogy megtartsa uralmát a magyar nép felett. Pedig tanulhatna a románok példájából. Ott egyszer öltek zsarnokot, azóta nincs nagy ugribugri még a miniszterelnöknek sem. Pár évig akár meg el is püföghet, van tűagyú egyszarvú elég.

Évezredek alatt semmit nem változott. Azt már látjuk, hogy a mostani világ nem a világok legjobbika.
Az egyiptomi korrupt főpapoknak is megfeleltek volna rogántóniék, a rókaképűék, a lótifutiék, a habony- és balog-félék és a többi hatalmi bibós’ izék, ezernyi szolgálóval, akik a pénzeszsák szerepét töltötték be az ókorban, és ma is. Jaj! Ki ne írjam, ki most a megveszekedett fáraó, nem? Meg azt se, kik a főpapok mostanában, mert akkor baj lesz.. Félni kell. A félelem összetartja a társadalmat, nomeg a félrevezetés: ha nem állsz be a sorba, meghalsz, de legalábbis nehéz sorsod lesz.. Vagy nem lehetsz közmunkás! Milyen demokrácia ez, tessék mondani! Micsoda szuperlatívuszokban kifejezhető semmi ez az egész. Fúj!

Tehát a világunk nem igazán változik, csak az ember szigetelődik el, marad magára, és persze a jelleme csökevényessé lesz. Közömbössé válik mások szenvedése iránt. Így konfigurálják őket az életük során. Nem így lehetett ez a fáraók korában is? Most nincs is annyira szükség átlagemberekre. Jók a technológiák, egy szűk réteg igencsak el van magának. Ha pénz kell, csak kitalálnak valamit a nép parazitái, mint például a gyorshajtás megszigorítását, a gépjármű műszaki állomások vizsgáztatási rendjének szigorítását vagy a gumiabroncsadót, amit valószínűleg nemsokára be fognak vezetni, vagy csak magasabb árat kérnek a kopott gumik mentesítéséért, nem is tudom. Minden napra van egy mese. Most Szijjártó szerbül uszítása a sláger, de holnapra felejtjük, mert jön egy újabb mese.
A lényeg, hogy sok kicsi népnyúzás sokra megy. A MÁV és a Volán versenyeztetése, fúziója, összehangolása meg még többre.

Ebbe a fenti körbe nem igazán illenek bele azok, akik nem az átlag sem fent, sem középen, sem lent. Általában művészeknek, különcöknek, gondolkodóknak hívják őket, és nem a „papír” miatt azok, akik, hanem mert nem sok van belőlük. Nomeg a filantrópok! Azokból az én olvasatomban két fajta létezik: a hülye és aki gondolkozik. A hülye filantróp nem ért az emberekhez, de nagyon szereti őket, vagy szeret úgy tenni. Olyan áldozattípus. Jólelkű meg minden, de a változás vele hal. Igen sokszor átvágják. A gondolkodó filantróp a fejlődést keresi, és ha valaki akar fejlődni, annak segít.

Pedig lehetne ez másképp is. A technológia megvan hozzá, csak az emberiség, mint faj szerintem genetikailag nem alkalmas erre. Teli van aljas ösztönnel, képes a tanult butaság és tehetetlenség béklyóit ráerőszakolni másokra. Képes. Csak azért, hogy neki több legyen, hogy uralmat szerezhessen mások felett. Olyan 70 évente háború, ennyi minden emberi erőlködésnek az eredménye. Nomeg a pénz elértéktelenedése. Battyogunk ma is abba az irányba!

Hát, szégyelljük magunkat! Úgy mind. Egy kicsit. Nem tagadhatjuk meg önmagunkat!

Legközelebb arról fogok írni, hogy már most indulnak a kampányok az önkormányzati és az európai parlamenti választásokra, amiket miért is ne egy napon bonyolítsanak le, ha vezér úgy akarja! Az a kis keveredés meg csak jól jöhet majd a zavarosban halászóknak. Jönnek a kitanított megmondóemberek olyan IQ-val, hogy attól egy kis túlzással a neandervölgyi is beájulna.

(Ez a jegyzet – mint ahogy az itt megjelenő összes publicisztikai írás – a szerző véleményét tükrözi.)