Nagy érdeklődésnek örvendett az ügyvédi kamara nagyváradi közgyűlése – írta a Szabadság. Az esemény fókuszpontjában a kamara igazságügyminiszterhez intézett évi jelentése volt, melyben fontos visszasságokra hívták fel a figyelmet. A jelentést Schweiger Ede titkár olvasta fel, terjesztette elő, a kamara azt néhány stílusbeli módosítást követően pedig elfogadta. A cikk szerzői úgy fogalmaztak, a dokumentum „sok igazsággal sorolja fel jogszolgáltatásunk s pénzügyi közigazgatásunk bajait, s kemény kritikát mondva a kinövésekre, az orvoslásra is sok megszivelendő tanácsot ad”.

Mint fogalmaztak, a nagyváradi törvényszéken zajló igazságszolgáltatás minősége alapvetően némi javulást mutatott, azonban a tartós fejlődést rendszerszintű problémák akadályozták. Elmondták, jelentős probléma, hogy a bírókat helyettesítés céljából elvonhatják, átirányíthatják tartósan lassítva ezzel a folyó ügymeneteket, esetenként nagy torlódást okozva. Ezzel együtt említették a járásbíróságokon dolgozó kezelőszemélyzet csekély létszámát.

Nem csak a kezelőszemélyzetet ítélték hiányosnak, a bírói létszámot is említették. Ennek kapcsán azt mondták, „az új bűnvádi perrendtartásról, mint nagyfontosságú intézményről az eltelt egy év után még nem lehet határozott, végleges kritikát mondani. Annyi bizonyos, hogy elkerülhetetlenné teszi a bírói létszám emelését.” Azt is kiemelték, hogy az új eljárásrend értelmében a kirendelt ügyvédek nem részesülnek díjazásban. Ezt jelentős problémaként határozták meg.

Ezzel együtt, a magyar bírák alulfizetettségére is panaszkodtak. „A magyar birák – hangoztatja ismételten a kamara — nagyon rosszul vannak fizetve, legkivált az alsóbb fokon” – olvasható. Ennek következményeképpen a fiatal bírák számára a családalapítás is problémát jelentett, kiemelték, a magyar bírók fizetése feleannyi, mint osztrák kollégáiké.

Fontosnak tartották még szóvá tenni a pénzügyi közigazgatás viszonyait. A leírtak szerint erről az aspektusról különösen komor képet festett a jelentés. Úgy fogalmaztak, „a törvényeink, rendeleteink mind csak az állam financiális érdekeit istápolják. A mód pedig, mellyel ezeket végrehajtják, rettenetes.” Alapvetően a probléma okaként azt jelölték meg, hogy a rendszer kizárólag a kincstár érdekében, az adózó felek ellen jár el. Az is előfordult, hogy az ügyletek után járó illetékeket kétszer-háromszor is kivetették.

Emellett, az adók előírása, behajtása és érvényesítése minden esetben drákói szigorúsággal történt. „Az adóemelés állandó alapelv. Nagyfokú az igazságtalanság a bélyeg és jogilletékek kirovásánál is, nem kevésbé a leletek felvevésénél. Egész adórendszerünk helytelen és igazságtalan” – summázták a helyzetet. A rendszer eseti abszurditását illusztrálandó hozták fel, hogy az örökösödési illetéket olyan örökség után is kiróják, amely puszta adósság volt. Egy ponton úgy fogalmaztak, a pénzügyi igazgatás ártalmas központosítása történik. Elmondták, súlyosan visszás, hogy a polgárok a polgári becsületükre hivatkozva bevallják jövedelmüket, ellenben ezért cserébe ezt a becsületet nem nézik semmibe.

Végezetül üdvözölték a magyar polgári törvénykönyv tervezetét és publikálását, bár fájóan tapasztalták, hogy az nem tartalmaz megoldásokat a korábbi panaszokra. Továbbra is megoldatlan kérdésként jelentkezett az ügyvédi munkadíj elégtelensége, az ügyvédek nyugdíjának a megoldatlansága.

Az UGYANAKKOR rovatunkban debreceni kötődésű korábbi újságokból jelenítünk meg aznapi írásokat. A rovat szerkesztője  Papp Dávid. Az UGYANAKKOR további cikkei  itt olvashatók.