Bávatag tekintettel ránk néz most az a helyi politikus, aki ciklusok óta képtelen volt találkozni élő emberekkel, s velük értelmezhető szót váltani, most is minden harmadik szava: ugye. Letörölhetetlen mosollyal tündöklik az a politikus, aki csuklás nélkül viszi mások ajándékait a rászorultakhoz, mintha neki bármi köze is lenne az adakozáshoz, ellenben terpeszben állva büszkén nyilatkozik a maga gondoskodásának nagyszerűségéről.