Jövőre lesz 70 éve, hogy a magyar forradalom évében testvérvárosi kapcsolatot kötött egymással Debrecen és a délkelet-lengyelországi Lublin, és idén, 2025-ben volt a 30 éves évfordulója annak, hogy a két önkormányzat megerősítette az addigra jelentősen elhalványodott együttműködést.

Néhány protokolláris eseményt leszámítva kevés jelét tapasztaljuk annak, hogy Debrecennek immár több mint húsz külföldi településsel van testvérkapcsolata, és a jelenség alól nem kivétel a lengyel viszony sem: nem találkozni lublini képzőművészek rendszeres kiállításaival a Modemben, nem olvassák fel verseiket a város költői magyar fordítás mellett, nem hallani debreceni és lublini oktatási intézmények élénk cserediákprogramjairól. Pedig a rendszerváltás előtt az Újkertben még egy népszerű éttermet is neveztek el Lublinról – ezeknek az időknek az elmúlását mutatja, hogy a vendéglő helyén jelenleg egy szolárium működik, a feliratot is régen eltávolították.

Lengyelország kilencedik legnépesebb városának (bő másfélszer annyian lakják, mint Debrecent) pezsgő kulturális, szellemi és sportélete is van, amire lehetne építeni. Erről mi is meggyőződtünk 2024 novemberében, amikor e cikk szerzőjének egy közeli konferencia miatt lehetősége volt két napot Lublinban töltenie.

Helyi családok fogadták be az ukrajnai menekülteket

Krzysztof Stanowski, a lublini önkormányzathoz tartozó Nemzetközi Együttműködési Központ igazgatója a Debrecinernek elmondta, hogy a városban évtizedekkel ezelőtt számos vállalat összeomlott, így járt többek között a híres teherautógyár, majd az ebből lett autógyár is. Egy időben az egyetem vált a város legnagyobb foglalkoztatójává.

A város gazdasága azóta megváltozott, jelenleg az üzleti és az akadémiai világ együttműködésére alapul. Lublinban 66-68 ezer egyetemi hallgató van, akik közül 10,5 ezer külföldi. Főleg Ukrajnából és Belaruszból jönnek ide tanulni, de érkeznek fiatalok Norvégiából, Svédországból, Tajvanból, sőt még Zimbabwéből is. Stanowski elmondása szerint ez a lengyel városokban nem számít tipikusnak. A külföldi hallgatók jelentős bevételt hoznak Lublinnak. „Sajnos a Lublinban tanuló 10,5 ezer külföldi hallgató közül mindössze ketten magyarok” – árulta el.

A város egy agrárvidéken található, ezért fejlett a mezőgazdasági gépgyártása, de két nem túl nagy hidrogénbuszgyártó cég is működik a városban. A hidrogénbuszok a helyi közösségi közlekedésben is megjelennek, ezen a téren Lublin Lengyelországon belül az élmezőnyben szerepel. A város utcáit járó elektromos buszok egyes alkatrészeit is Lublinban gyártják. A városban fejlett továbbá az orvosi klaszter, amelyet a helyi orvosi egyetem és a cégek együttműködése pörget.

Lublin az ukrán határhoz való közelsége miatt az orosz invázió 2022-es kezdete után rengeteg menekültet és a háború miatt elköltözött ukrán céget fogadott be. Krzysztof Stanowski elmondta, összesen 1,4 millió menekült fordult meg Lublinban. 2024-es látogatásunkkor éppen 30 ezren tartózkodtak ott, de korábban előfordult, hogy 68 ezren éltek itt. „Kihívás volt, de sohasem jelentett gondot” – mondta. Lublinban már öt órával az orosz invázió kezdete után ernyőszervezetet hoztak létre Ukrajna megsegítésére. Ezt civil szervezetek és a városháza közösen irányította, 4 ezer önkéntes vett benne részt. A városban sosem hoztak létre menekülttáborokat, a menekültek több mint 97 százalékát inkább helyi családoknál helyezték el. Lublin világviszonylatban is első volt abban, hogy az inváziót követően 50 ukrajnai tanárt kezdett el alkalmazni a helyi közoktatásban.

Megkérdeztük az igazgatót az ifjúsági terekről, amelyekből már többet is kialakítottak Lublinban. Stanowski kifejtette, fiatalok keresték meg Krzysztof Żuk (Polgári Platform) polgármestert, hogy szükségük van ezekre a fejlesztésekre, Lublin önkormányzata pedig eldöntötte, az ifjúsági terekkel pályázik az Európa Ifjúsági Fővárosa címre. A pályázat sikerült, ottjártunkkor nyolc ifjúsági tér működött a településen. Az elsőt a városháza hozta létre a kezdeményező fiatalokkal közösen, a Norvég Alap támogatásával. Már a tér kialakítását is a fiatalok bevonásával tervezték meg, a felnőttek pedig jelenleg is csak a biztonságért felelnek, a programok szervezésébe nem szólnak bele. Az első ifjúsági teret a városháza üzemelteti, a másik hetet azonban civil szervezetek, ugyanezen elvek alapján. Mégis mindegyiket önkormányzati forrásból finanszírozzák.

Nem a legaktívabb, de hosszú távú a kapcsolat

Krzysztof Stanowski szerint évtizedekkel korábban a jelenleginél határozottan pozitívabb volt Debrecen és Lublin kapcsolata. Ebben sokáig aktív és fontos szerepet játszott a Nemzetközi Visegrádi Alap is. Úgy látja, a változásban szerepe lehet annak is, hogy Lublin fizikailag közelebb van az Ukrajnában zajló háborúhoz. Fontosnak tartotta azonban leszögezni, még most is minden évben történnek látogatások Debrecen és Lublin vezetése között.

A két város együttműködésének fő terepe hagyományosan a sport volt, Lublin ugyanis sok sporteseményt szervezett. Ami a jelenlegi viszonyokat illeti, a lubliniak rendre ott vannak a debreceni virágkarneválon. Lublinban rendszeresen megrendezik a határokon átívelő együttműködések konferenciáját, 2022-ben pedig akadémiát hoztak létre az országok közötti kapcsolatok elősegítésére. Ebben partner volt Debrecen önkormányzata is. Megemlíthető még, hogy néhány évente lubliniak is részt vesznek debreceni nyári iskolai kurzusokon.

„Nem ez a legaktívabb együttműködés, de egy állandó, hosszú távú kapcsolat, ismétlődő elemekkel. Tudjuk, hogy számíthatunk egymás partnerségére, még akkor is, ha nincs tucatnyi közös projektünk” – magyarázta Stanowski.

Minden testvérvárosukkal más jellegű az együttműködésük, és nem mindig sikeresek ebben. Előfordult már, hogy helyi politikai változások eredményeképpen megszűnt az érdemi kapcsolat, de az igazgató elmondása szerint Debrecen kapcsán nem ez a helyzet. A siker kulcsa szerinte az, hogy megtalálják a gyakorlati együttműködés vezető személyeit.

Korábban sok olyan sporteseményük volt, amelyeken a magyar testvérváros részt vett. Ezek elsősorban a sakkhoz és a futballhoz kapcsolódtak. A pandémia óta azonban általában véve is jóval kevesebb ilyen rendezvényt tartanak. A kapcsolatokat most leginkább a kulturális intézmények és az egyetemek tudnák ápolni, de ez Magyarország esetében mégsem működik aktívan, Stanowski szerint lehetséges, hogy nyelvi akadályok miatt. Mint mondta, nem tud arról, hogy Lublinban lehetne magyar nyelvet tanulni.

Lublin keleti-nyugati irányú együttműködései jelenleg egyébként is aktívabbak, mint a déli-északi irányúak. A legaktívabb kapcsolatot francia, német, ukrán, georgiai és moldáv városokkal ápolnak. Ukrajna nyugati és keleti részéről is vannak testvérvárosaik, és még mindig sok ilyen felkérést kapnak a háború által sújtott országból, amelyeknek igyekeznek eleget tenni.

Krzysztof Stanowski megjegyezte, a lublini önkormányzatnak fontosak a három- és négyoldalú megállapodások is. „Bizonyára a mi felelősségünk, de sajnos nem találtuk meg a módját annak, hogy egy ilyenbe bevonjuk a magyar partnerünket” – szabadkozott.

Az igazgató végül felhívta a figyelmünket arra, azt, hogy a lubliniak nem közömbösek a magyarok iránt, mutatja, hogy a városban 2020-ban felállították a lengyel-magyar szolidaritás emlékművét. A szobor arról emlékezik meg, hogy 1956-ban Lublin lakosai pénzt, élelmet, gyógyszert és vért gyűjtöttek a szovjetek ellen forradalmat vívó Budapest számára.

Semmilyen aktív magyar jelenlét nincs Lublinban

Krzysztof Jakubowski, a helyi független újságot, a Jawny Lublint kiadó Fundacja Wolności (Szabadság Alapítvány) kuratóriumi elnöke is úgy érzékeli, Lublinnak aktívabb kapcsolata van egyes testvérvárosaival, mint Debrecennel. „Különösen az ukrán városokkal számos közös projektről és látogatásról lehet tudni, működik az együttműködés” – mondta. Debrecen azonban nem részesül negatív megkülönböztetésben, vannak más inaktív kapcsolatai is Lublinnak. Az alapítvány néhány évvel ezelőtt éppen Krzysztof Stanowski segítségét kérte, hogy segítsen összekötni őket a holland testvérváros, Tilburg egyik civil szervezetével. Ez végül azért nem jött össze, mert a hollandoktól nem kaptak pozitív visszajelzést.

Jakubowski semmilyen aktív magyar jelenlétről nem tud Lublinban, habár némi gondolkodás után eszébe jutott, hogy pár évvel ezelőtt rövid ideig működött a városban egy lengyel tulajdonú lángosos. Megjegyezte ugyanakkor, hogy a 2024-es virágkarnevál idején a lublini városháza több tagja járt Debrecenben.

A város egyetlen újságja, amely oknyomozást folytat

A Jawny Lublint 2017-ben alapították. Az első években még nem újságként működött, azonban 2023 elején felvettek két újságírót, miután politikai okok miatt elbocsátották őket a legnagyobb helyi laptól. Ennek az újságnak a többségi tulajdonosa ugyanis Jakubowski elmondása szerint egy helyi üzletember, akit zavart, hogy az újságírók kritikusan írnak az üzleti partnereiről. A konfliktus évről évre súlyosbodott, mígnem egy befektető megvásárolta az újságírók részesedését a kiadóból. Csak ezután derült ki számukra, hogy az illető az addigi többségi tulajdonos üzlettársa. Miután az említett módon közvetetten százszázalékos tulajdoni hányadot szerzett, kirúgta az újságírókat, több kollégájuk pedig felmondott.

Az elbocsátott újságírók felvétele után egyre több olvasója lett a Jawny Lublinnak, amely ma a város egyetlen olyan sajtóterméke, amely oknyomozó újságírást folytat. Krzysztof Jakubowski adatelemzéssel, adatkérésekkel és pénzügyi források szerzésével foglalkozik.

Úgy látja, a város valóban jól kezelte a menekülthelyzetet, szerinte azonban ez annak is köszönhető, hogy néhány civil szervezet már évekkel korábban jelezte a helyi önkormányzatnak, a lakosságot fel kell készíteni arra, hogy más országból származó emberekkel együtt tudjanak élni. Ez változásokat indított el az önkormányzat politikájában, és Jakubowski szerint ez is kellett ahhoz, hogy amikor megérkeztek az ukrajnai menekültek, a város felkészülten fogadta őket.

A Fundacja Wolności kuratóriumi elnöke megjegyezte, ugyan Lengyelországban a társadalom megosztott (az egyik fele vallásos keresztény, míg a másik fele egyházkritikus), a menekülthelyzet során a keresztény és a nem keresztény civil szervezetek jól együttműködtek Lublinban.

Krzysztof Stanowskihoz hasonlóan ő is jó véleménnyel van a városban létrehozott ifjúsági terekről. Amikor 2024-ben beszélgettünk vele, éppen két napja járt egy olyan térben, amelynek az üzemeltetője egy nehéz anyagi helyzetű fiatalokkal foglalkozó civil szervezet, amely független a városvezetéstől. Ezeknek a fiataloknak képzéseket tartanak, filmeket néznek, játszanak. Az elmondása szerint több mint száz fiatal használja ezt a teret.

Arról is kérdeztük Krzysztof Jakubowskit, hogy miket vél a legkomolyabb problémáknak Lublinban. Úgy látja, a városban építkező üzletemberek szinte mindent ki tudnak járni a városvezetésnél, akár a megengedett maximális épületmagasság felemelését is a történelmi városközpontban. Elmondása szerint a városvezetés és az üzletemberek között sokszor személyi összefonódások is felfedezhetők.

Amikor ott jártunk, Lublinban problémát okozott az is, hogy miután az előző kormány, a Jog és Igazságosság (PiS) rendkívül sok vízumot adott külföldieknek, Donald Tusk kormánya ezt a folyamatot teljesen leállította. Ez ahhoz vezetett, hogy nem tudtak új hallgatók érkezni a lublini egyetemekre. Pedig, ahogy arról a Nemzetközi Együttműködési Központ igazgatója is beszámolt, a külföldi hallgatók a felsőoktatási intézmények és a város számára is stratégiai jelentőségűek.

Mintha megfeledkeztünk volna arról, hogy ugyanabban a régióban élünk

A témára rálátó forrásaink mind egyetértettek abban, hogy Debrecen és Lublin kapcsolata a rendszerváltás előtt sokkal aktívabb volt, mint az azt követő években. A közös programokról némi kutatómunka után számos beszámolót találtunk a korabeli sajtóban. 1957-ben a Csokonai Színház művészegyüttese azért utazott Lengyelországba, hogy viszonozza a lublini operettszínház korábbi, debreceni látogatását. 1969-ben Lublin sportolóinak képviselői is részt vettek a debreceni egyetemi sportklub, a DEAC megalakulásának 50. évfordulójára szervezett ünnepségen. 1972-ben a Délibáb folklóregyüttes járt Lublinban, az 1979-es hajdú-bihari Alkotmány Kupán részt vett a lublini focicsapat is, 1981-ben pedig még közös lublini–debreceni történészkonferenciát is szerveztek.

Az 1980-as évek második felétől kezdve aztán alig találni valamit, egészen 1995-ig, amikor a két város önkormányzatai döntöttek a testvérvárosi együttműködés megújításáról. A megállapodás ellenére azonban úgy tűnik, a kapcsolat nem vált élőbbé, amit jól mutat, hogy Debrecen önkormányzati médiájában Lublinra rákeresve csak néhány évente egy cikket lehet találni, amelyik kifejezetten a testvérvárosi viszonnyal foglalkozik. 2014-ben például arról írtak, hogy egy debreceni általános iskolás dobos a lengyel városban koncertezett, 2019-ben pedig arról, hogy közös csapatépítőt tartott Debrecenben a Szoboszlói Úti Általános Iskola és lublini testvériskolája.

Mivel Krzysztof Stanowski szerint a debreceni kapcsolatok egyik kulcsa a sportrendezvények tartása volt, még 2024-ben megkerestük a DVSC-t és a DEAC-ot is, hogy nekik az elmúlt években milyen együttműködéseik voltak a lengyelekkel. Választ csak utóbbitól kaptunk: az elmúlt évtizedben a DEAC-nak nem volt kapcsolata lublini sportszervezettel, és a jövőben sincs ilyen tervük.

A Debreceni Szemle 1994-ben egy különszámot szentelt a lengyel testvérvárosi viszonynak. Ebből kiderül, hogy a Kossuth Lajos Tudományegyetem Szláv Filológiai Intézetében 1974-ben kezdődött a lengyel nyelv és irodalom szakos tanárképzés. Ennek megszervezését a lengyel filológusi diplomáját Lublinban szerző D. Molnár István kezdte meg. Ő 1994-ben azt írta, a korábbi évtizedekben élénkek voltak a Debrecen és Lublin közötti kapcsolatok, az Alföld folyóirat például az 1960-as évek közepétől az 1980-as évek közepéig figyelemmel követte Lublin és térségének irodalmi életét. A Kossuth Egyetem az 1980-as években kezdett kifejezetten a lublini egyetemtől kérni lengyel lektorokat.

Azt, hogy ugyanettől az évtizedtől kezdett csökkenni a debreceniek érdeklődése Lengyelország iránt, annak tudta be, hogy a magyar politikai vezetés igyekezett elrettentő példaként bemutatni a lengyeleket, mivel az ottani ellenzék és a Szolidaritás megerősödésével már ekkoriban folyt a lengyel szocializmus lebontása. „Azok a fiatalok, akik környékünkön elkezdték tanulni a lengyel nyelvet, néhány éves munkájuk után még szívesen jelentkeztek lengyel szakra, a 80-as évek közepére azonban levonult az érdeklődés hulláma. Paradox módon a rendszer változása sem segített, mert – biztos, hogy nem teljesen indokoltan – úrrá lett országunkon a kizárólagos nyugati orientáció. Társadalmunk mintha megfeledkezett volna arról, hogy a »létező szocializmus« felszámolása ellenére ugyanabban a régióban élünk, amelyben korábban, és az itteni független államok az eddiginél nagyobb jelentőséget tulajdonítanak nemzeti különállásuk, identitásuk és nemzeti nyelvük őrzésének is” – írta D. Molnár István a Debreceni Szemlében.

A fiatalok ügyében tanulna a lengyelektől Debrecen

Kíváncsiak voltunk rá, hogy Debrecen önkormányzatának mi az álláspontja a testvérvárosi kapcsolat alakulásáról, illetve milyen módon ünnepelték meg az 1995-ös megerősítő döntés 30. évfordulóját. Miután levélben többször is hiába érdeklődtünk Puskás István kulturális alpolgármestertől, a december 18-i közgyűlés előtt személyesen szólítottuk őt meg. Ő az idei programok kapcsán annyit tudott említeni, hogy a több évtizedes hagyománynak megfelelően ezúttal is vendégül látták a lublini önkormányzat képviselőit a virágkarneválon.

Az alpolgármester szerint Lublin az elmúlt időszakban nagyon el volt foglalva az Európa Kulturális Fővárosa pályázattal, ezért abban állapodtak meg, hogy csak a kapcsolat megkötésének 70. évfordulóját fogják megünnepelni 2026-ban. „Erről az évfordulóról, a konkrét történelmi eseményekről meg fogunk emlékezni” – válaszolta a konkrét terveket firtató kérdésünkre. Hozzátette, Lublin önkormányzata türelmet kért, amikor feláll az EKF-pályázathoz tartozó irodájuk, jelentkeznek konkrét javaslatokkal, mivel a pályázat keretében is számítanak Debrecenre. „Amivel mi készülünk megszólítani őket, az a fiatalok ügye, hiszen Lublin 2023-ban Európa Ifjúsági Fővárosa volt, lehet érdekes tapasztalatokat, fontos jó gyakorlatokat szerezni tőlük a tekintetben, hogy a fiatalok számára hogy lehet élhetőbbé, szerethetőbbé tenni egy várost” – sorolta Puskás. Megjegyezte, reméli, hogy a két város fiataljait is sikerül összehozni egy közös gondolkodásra.

A kulturális területen a régi hagyományok tovább élnek, ezeknek akarnak új dinamikát adni. „Közös érdekünk a hálózatépítés, közös érdekünk az, hogy a közép-európai középvárosok minél szorosabb kapcsolatot tartsanak” – fogalmazott az alpolgármester.